Január 20-án látogatott másodszor magyar földre, ezúttal nem fesztiváli keretek között a Nevada porából feltámadt együttes, az Imagine Dragons. Nagysikerű debütáló albumuk a ’Night Visions’ 2012-ben hozta meg számukra a sokak által áhított világhírt, majd tavaly megérkezett második albumuk is, a Smoke+Mirrors. A banda öttagú, élén Dan Reynolds-szal.
Őszinte és szókimondó kritika a MUSICDAILY egykori szerkesztőjétől:
Néhány nappal a koncert előtt tettünk szert koncertjegyekre, ezért időm se volt izgulni, vajon mit hoz a szerda. Mindig is vegyes élményeim voltak a zenekarral kapcsolatban, hiszen debütáló albumukat nyomorúságos gimnáziumi éveim keretei között hallgattam és olyan emlékeket ébreszt bennem, amire nem biztos, hogy emlékezni szeretnék… viszont kétségtelen, hogy a Night Visions egy csodálatos album, amely a maga idejében nagyon egyedülállónak számított, minden egyes dal rajta egy külön történetet mesél el és csaknem mindenki talál rajta olyan sort vagy dalt, amit át tud érezni, élni. Második albumuk megjelenése előtt tűkön ültem, hiszen vártam, hogy ezek után mivel tudnak majd előrukkolni a srácok, vajon ez is annyira különleges lesz, mint az előző album? Sajnos nem lett.
A koncertet a The Biebers indította több-kevesebb sikerrel, habár nyilvánvalóan a közönség nem őket ment nézni, mégis olyan lelkületűek voltak a srácok, hogy azt éreztem, ilyennek kell lennie egy zenekarnak, habár zeneileg még sokat kell csiszolniuk magukon. Az szúrt szemet bennem, hogy a magyar srácok rendelkeznek egy olyan dologgal, ami az Imagine Dragonsból kiveszett, az pedig az átélés, a lelkesedés, szeretik amit csinálnak és büszkék rá.
Bevallom végig úgy éreztem a koncert alatt, hogy az Imagine Dragons egy hazugság, nem több egy marketingfogásnál…
…pedig valójában sosem így gondoltam rájuk. Miközben rock bandának definiálják magukat (alternatív rock ha pontosak akarunk lenni), semmilyen mozzanatuk nem idézi bennem a rockbandák hangulatát, véleményem szerint ez is vezetett második albumuk gyenge teljesítményéhez. Azzal próbáltam magamnak érvelni, hogy ez egy csodálatos élmény lesz, de nem teljesen így volt.
Miután már nem ez első koncert, ahol megfordulok, nagyjából tudtam mire számítok, viszont bevallom, hogy hiányoltam a show-t. A The Biebers ugyebár felpörgette a közönséget, ám utána 30 percig jóformán semmi nem történt, a közönség tűkön ülve várta, hogy átrendezzék a színpadot, erre voltam a legkíváncsibb. Vajon milyen lesz a színpad? Nos, igazából olyan volt, mint egy színpad, néhány villogó lápával és felszereléssel, ám nem estem kétségbe. ’Egy rock koncerten vagyok’ – nyugtattam magam. Ezeket a srácokat a zene fogja hajtani és nem a csillogás, a külcsín miatt vannak itt, nem azért, hogy a fényűzéssel kápráztassanak el, hanem azzal, ahogy a zenéhez állnak, szeretetükkel és a zene iránt érzett szerelmükkel vegyenek le a lábamról.
Titokban a koncert teljes ideje alatt a ’robbanást’ vártam, mikor fog tetőzni a feszültség, mikor szól majd a közönséghez az énekes? Nos ez megtörtént, de nem egészen úgy ahogy vártam. Egyáltalán nem teremtett interakciót a közönséggel Dan, ugyan bedobott néhány sablonszöveget a párizsi merényletekről (ami igazán kedves), de nem ugyanezt tette minden európai helyszínen? Kérdem én. Illetve kaptunk egy rövidke részletet George Ezra – Budapest című dalából, amit szerintem joggal, a klisé-kategóriába sorolnék. A szokásos slágereik felcsendültek, a koncert elmúlt, nem volt rossz. De ha őszintén kellene véleményeznem, semmi egyediség nem volt benne. Követtek egy vonalat, amit az összes helyszínen követtek, hiszen 2 naponta más városban léptek színpadra, de közben elfelejtették, hogy ők miért csinálják ezt, elfelejtették mi is tette őket egyedivé.. és nem az az egyszerű szürke póló, ami végig az énekesen volt. A zenekar megrögzötten igyekezett azt állítani, hogy ők nem egy pop formáció, de ehhez nem tudtak hűek maradni, megrekedtek két világ között, amivel pusztán azt érték el, hogy elvesztek.
Habár a katarzis elmaradt, természetesen jól szórakoztam, de nem nyújtott sokkal nagyobb élményt, mintha itthon hallgattam volna végig a lemezeiket. Egy 10-es skálán 5-ösre értékelném a koncertet, remélem a következő lemezük megjelenéséig rájönnek a srácok, mi is az a vonal, amit követni szeretnének, mert ez így ahogy van, többé nem fog arénákat megtölteni, legalábbis én így gondolom.
David Marton
