Az idei Sziget egyik legnagyobb meglepetése talán Call Me Karizma koncertje volt. Az amerikai zenész augusztus 11-én, Yungbluddal és az Imagine Dragons-szel egy napon, a headliner utáni idősávban, este 11-kor lépett fel a fesztivál Európa színpadán, azonban a show, amit lenyomott, Nagyszínpadra való volt. Az első pár dalnál még csak az első pár sort töltötték meg a nézők – valószínűleg a legtöbben éppen igyekezték kiverekedni magukat a főfellépő utáni tömegből -, azonban pár számmal később már akkora tömeget vonzott, amin ő maga is meglepődött.
A set nagy részét a legutóbbi albuma, az egy éve megjelent Francis dalai tették ki, azonban énekelt a The Gloomy Tapes első és második felvonásáról is, melynek elmondása szerint jelenleg a harmadik részén dolgozik. A Sziget előtt pár nappal jelent meg az első kislemez róla, a My Head, ma pedig megérkezett a legújabb dala is, mely a Look at Me Now címet kapta, és valószínűleg ez az a szerzemény, amit megmutatna egy olyan embernek, aki még nem ismeri őt.
Az énekessel a koncertje után ültünk le beszélgetni, és mesélt nekünk Francis című lemezről, a közelgő, új albumáról, a turnézásról, a sikerről, üzent a magyar rajongóknak, megígérte, hogy mostantól minden európai turnéjával ellátogat Magyarországra, és természetesen tanítottuk egy kicsit magyarul is – exkluzív interjú Call Me Karizmával a Szigetről.
Először is, wow!
Köszi!
Zseniális volt a koncerted!
Örülök, hogy a koncert után interjúzunk, mert így legalább már tudod, hogy szar vagyok-e, vagy sem.
Plusz Noah, a dobosod, mondta, hogy a koncert után jobban fel leszel spanolva.
Így van, király volt.
Mesélj, milyen volt a fellépés?
Szuper.
Felért az elvárásaidhoz?
Ohh, teljes mértékben. Tudod, az Imagine Dragons után nem tudhatod, hogy az emberek esetleg elmennek-e inkább aludni. Fogalmam sem volt, hogy eljön-e bárki a koncertemre. Amikor elkezdtük játszani az első dalt, nagyjából a hely negyede telt meg, mondtam is magamban, hogy basszus… De aztán egyre többen és többen jöttek, a végére pedig pár ezer ember gyűlt össze, ami őrületes. Nagyon izgalmas volt.
Király koncert volt.
Nagyon szépen köszönöm.
Már pár napja itt vagy Budapesten. Volt lehetőséged egy kicsit szétnézni, és felfedezni a várost?
Annyira nem, amennyire szeretném, mert az első nap, amikor megérkeztünk, elvesztek a bőröndjeink a feleségemmel.
Igen, erről hallottam.
De vicces volt, mert mostmár minden oké, az Air Serbia megoldotta, de ha nem kerültek volna elő a bőröndjeink, csak egy alsóban, és egy pólóban léptem volna fel, azzal a felirattal, hogy „az Air Serbia elvesztette a bőröndjeimet”. Kicsit reméltem, hogy ez lesz, mert akkor biztosan viral lettem volna. Szóval ja, a legtöbb időnk azzal ment el, hogy a bőröndjeink után kutattunk, aztán pedig a gitárosom is elvesztette a bőröndjét. Bocsi, nem is, a gitárját, így kölcsön kellett kérnünk egyet a koncertre.
Totál káosz van körülöttünk, mióta ideértünk, de remélhetőleg szét tudunk nézni.
Keddig maradunk itt, aztán megyünk a Frequency fesztiválra.
Mindenképp nézz szét, gyönyörű a városunk.
Szeretnék elmenni egy hajótúrára a folyón, az biztos. Azt imádnám.
Szuper. Nemrég jelent meg a My Head című kislemezed. Először is gratulálok hozzá, nagyon ütős lett!
Köszönöm.
Mesélnél egy kicsit a dal hátteréről, például, hogy mi inspirálta, és milyen üzenetet szeretnél átadni vele?
Pár éve született meg a dalt. Először csak a basszus volt a fejemben, aztán az alapján írtam meg az egészet. Megmutattam egy barátomnak, John Gomeznek, aki a népszerűbb dalaim, például a Dead Body és az F U Till I F U producere is volt, és inkább a poposabb oldalon mozog. Még aznap befejeztük. Nem is tudom…
Úgy tudnám körülírni, hogy arról szól, amikor szabadulni szeretnél valakitől, akit szeretsz, mert elromlott a kapcsolatotok, de mégis újra és újra ő jár a fejedben. Tudod, csak egy tipikus szerelmes dal egy kis rockos csavarral.
Már majdnem egy éve, hogy megjelent a legutóbbi albumod, a Francis.
Igen, hihetetlen.
Mi a legfontosabb dolog, amit a lemez készítése során tanultál?
Nem is tudom…
Azért lett Francis az album címe, mert az a második nevem. A második név kicsit olyan, mint a középső gyerek: senkit sem érdekel igazán, és én pont így éreztem magam a zeneiparban.
Sokkal nagyobb előadók is vannak nálam, így egy kicsit kívülállónak érzem magam, innen jött az alapötlet. Nagyon sok személyes dal van a lemezen, így ebből indultam ki.
És hogy alakul az új albumod? Elárulhatsz róla bármit?
Szóval vannak a The Gloomy Tapes Vol. 1 és 2 lemezeim, amiket olyan számok vannak, mint például a Rockstar, a Monster, vagy éppen a Serotonin. Most a The Gloomy Tapes harmadik részén dolgozom, azt szeretném kiadni következőnek. Már 100% független előadó vagyok, nincsen kiadóm, meg semmi, ami a legkirályabb dolog, mert így azt csinálhatok, amit csak akarok.
Szóval hamarosan jön a The Gloomy Tapes Vol. 3, és azt mondanám, a My Head gyakorlatilag az első kislemez róla. Majdnem az összes dal készen van, már csak az utolsó simításokat végezzük rajtuk.
Van egy nagyon menő közreműködés is rajta, a Landmvrks nevű bandával. Nem tudom, hogy emlékszel-e rájuk, de kemény rockot játszanak, és nagyon királyok. A Rock For People fesztiválon láttam őket először, ugyanazon a színpadon léptünk fel, csak egy másik napon. Úgy voltam vele, hogy meg kell szereznem őket a dalomra. Az az egyetlen közreműködés rajta, de ja, nagyon jól alakul a lemez.
Ha három szóval kéne jellemezned az albumot, mit lennének azok?
Hmm…
Nyers, nagyon nyers! Érzelmes, és azt mondanám még, hogy örökké, mert ez az album szerintem örökké fent marad. 20 év múlva is hallgatni fogják az emberek, mert nincs korhoz kötve.
Vannak, akik pop-punkot csinálnak, vagy ezt meg azt, ami mostanra oké, de úgy gondolom, az én zenémen nem fog majd az idő vasfoga, és az emberek újra és újra visszatérnek majd hozzá.
A következő egy nehéz kérdés: melyik dalodat mutatnád meg egy olyan embernek, aki még nem ismer téged?
Tényleg nehéz kérdés. Őszintén, valószínűleg a következő dalomat. Mindig azt, amit a legutóbb csináltam, mert mindig azt gondolom, hogy az a legjobb dalom. Mert épp most fejeztem be, és nagyon izgatott vagyok miatta. Szóval szerintem egyik régi dalomat sem mutatnám meg senkinek, inkább azt mondanám, hogy hé, gyere, megmutatom az új dalomat, amit most fejeztem be. Én ilyen vagyok.
És ha választanod kéne egy főcímdalt az életednek, mi lenne az?
Nem tudom, hogy főcímdalnak mondanám-e, de dalszöveg szempontjából az egyik kedvenc dalom… Jézusom, mi a banda neve? Majd ki lesz írva a képernyőre, vagy valami. De ismered azt a dalt, hogy „a heart don’t break even”?
Igen! De a banda neve nekem sem ugrik be.
Az az egyik kedvenc dalom, amit valaha is írtak… Azt hiszem, a The Script énekli, de nem vagyok benne biztos.
Utánanézünk majd.
Emlékszem, kiskoromban a VH1 és az MTV folyamatosan ennek a videóját játszotta, és az volt bennem, hogy egyszer én is szeretnék egy ilyen jó dalt írni.
Jelenleg turnézol, szóval beszélgessünk egy kicsit a koncertekről és a turnézásról. Van bármiféle koncert előtti rituáléd, amit minden egyes fellépésed előtt csinálsz?
Próbálom mindig bemelegíteni a hangomat. Régen nem csináltam, de az előző gitárosom, aki nagyon jó fej srác, csak most éppen mással lép fel, mindig azt mondta, mennyire fontos, hogy beénekelj. Azóta úgy érzem, sokkal jobb koncerteket adok, és a fellépés után sem érzem magam olyan rosszul.
Szóval beéneklés, és felülések. Mindig felülésezek. Jól kell kinéznem, mikor színpadra lépek!
És mi az az egy dolog, ami nélkül nem indulsz el otthonról, amikor turnézol? Persze akkor, ha a légitársaság nem hagyja el a bőröndjeidet.
Jesszusom. Őszintén szólva a fülhallgatóm. Az AirPods-om, mert mindig hallgatok valamit, valami podcastet
Már jó ideje a zeneiparban tevékenykedsz. Ha lenne egy időgéped, amivel visszamehetnél az időben a karriered kezdetéhez, és adhatnál egyetlen egy tanácsot a fiatalabb énednek, mi lenne az?
Azt mondanám, koncentrálj jobban magára a zenére. Nemrég jöttem rá, hogy a nap végén az az egy, ami számít.
Ott a Twitter, az Instagram, a TikTok, mindig van valami újdonság, és sokszor úgy tűnik, előbb vagyok influenszer, mint zenész, és persze, az is fontos, de úgy gondolom, a világ legnagyobb előadói nem a közösségi médiából tértek át a zenére. Egyszerűen mindig is jó zenét csináltak, és később a közösségi médiában is befutottak. 20 év múlva valószínűleg már nem lesz Instagram, a TikTok is teljesen más lesz, de az emberek még mindig visszatérnek majd a zenéhez. Mostmár minden oké, erre fókuszálok, de mindig is erre kellett volna. Jobb lett volna, ha régen is nagyon figyelmet fordítottam volna rá.
Mit jelent számodra a siker? Hogyan írnád körül saját magadra nézve?
Ez nehéz kérdés, mert mindig többet akarsz.
Soha nem éred el a sikert, de a mai nap például az életem legnagyobb sikere volt, mert épp most léptem fel több ezer ember előtt, amiről egy évvel ezelőtt csak álmodozni mertem.
Sőt, még pár héttel ezelőtt is, a Rock For People fesztiválos koncertem előtt… Ezek voltak életem legnagyobb fellépései, egymás után.
Fiatalabb koromban, amikor zenélni kezdtem, a siker azt jelentette, hogy 5 embernek játszottam egy kávézóban.
Mindig a következő lépést jelenti, és azt gondolom, akkor leszünk nagyok, ha mindig megyünk tovább.
És végül, üzennél valamit a magyar rajongóidnak?
Ezelőtt még soha nem voltam itt, de ezután, ha az emberek szeretnék, hogy visszajöjjek, azt üzenem, hogy biztosan visszatérek Magyarországra minden európai turnémmal.
Muszáj lesz!
Ezt üzenném, mert olyan fogadtatásban volt részem… És először is, nem gondoltam volna, hogy ennyien ismerik majd itt a zenémet!
Pedig ismerték.
Elkezdtük játszani a Monster-t, meg a többi, régebbi dalomat, és mindenki ismerte őket. Mondom basszus, soha többet nem hagyhatom ki ezt az országot.
És azt hiszem, jópár új rajongót is szereztél ma magadnak.
Én is úgy gondolom. Segített az is, hogy Yungblud is itt volt, hasonló a stílusunk, ami király. Pár hét múlva újra egy napon lépünk fel Olaszországban, szuper érzés az ő rajongóinak játszani. Tényleg csodálatos. Láttam a tömegben pár embert Yungbludos pólóban, akik engem fotóztak, nagyon menő volt. Találkoztunk is párszor, remek srác, így tényleg szuper az ő rajongói előtt fellépni.
