“Élhetünk harmóniában, együtt, egymás mellett” – exkluzív interjú a Milky Chance-szel

Jövőre már 10 éve, hogy a Milky Chance kiadta legelső, Stolen Dance című dalát, melyre nem túlzás azt mondani, hogy az egész világot letarolta. A német banda azóta 3 stúdióalbumot és számos turnét tudhat maga mögött, melyeknek keretein belül többször jártak már hazánkban is. Legutóbb idén nyáron, a Szigeten láthatta őket a hazai közönség élőben, december 3-án pedig egy klubkoncerttel térnek vissza Budapestre az Akvárium Klubba.

Az európai turnéjuk indulása előtti hetekben, Zoomon keresztül ültünk le beszélgetni a banda énekesével, Clemens-szel, aki mesélt nekünk többek között az elmúlt 10 év kihívásairól, a Sziget fellépésükről, a mostani turnéjukról, a közelgő, új albumukról, üzent a magyar rajongóiknak, és természetesen magyarul is tanítottuk egy kicsit – exkluzív interjú a Milky Chance-szel.

Örülök, hogy látnak! Hogy vagy ma?

Jól, köszönöm! Esős és szürke reggelünk van itt, Berlinben. Vége a nyárnak.

Igen, vége.

De jól vagyok. Októberben indul az európai turnénk, és ezen a héten kezdünk el készülni rá. Várom már.

Egy kicsit később vissza is térünk majd a turnéra, de először is, felléptetek idén nyáron a Szigeten is. Hogy tetszett a koncert, mi volt a legemlékezetesebb pillanat belőle?

Csodálatos volt a koncert! Mindenekelőtt nagy megtiszteltetés volt, hogy visszatérhettünk a Szigetre, azt hiszem, mostmár harmadik alkalommal. Mindig király, ha alkalmad nyílik fellépni egy ilyen nagy és fontos fesztiválon több, mint egyszer. Nagyon izgalmas volt egy színpadon állni az összes többi fellépővel aznap este. A közönség is csodás volt, a kedvenc pillanatom pedig… Amikor a színpadon álltunk, láttam egy csomó zászlót, sok-sok különböző országból, a világ minden tájáról, és rádöbbentem, mennyire nemzetközi a fesztivál. Őrületesen nemzetközi. Az egy olyan pillanat volt, ami igazán megérintett. Mondtam is mindenkinek, hogy mennyire nagyszerű és mennyire fontos meglátni, észrevenni, és tudatosítani, hogy milyen rengeteg ember van itt annyi különböző országból, nem csak Európából, egy helyen, békében. Izraelből is jöttek emberek, tényleg, mindenhonnan, és úgy érzem, főként manapság, ezekben az időkben fontos emlékeztetni magunkat, hogy ezt meg tudjuk csinálni, tudod? Élhetünk harmóniában, együtt, egymás mellett. Nekem személy szerint ez egy igazán gazdag pillanat volt, amiért nagyon hálás vagyok.

Ahogy említetted is, jártál már párszor Budapesten. Volt lehetőséged egy kicsit felfedezni a várost?

Igen, persze! Igazából minden alkalommal ezt tettük. Mindig, mikor felléptünk a Szigeten, utána kimentünk a városba, most pedig másnap is, mert szabadnapunk volt, és az egészet a városban töltöttük. Napközben sétálgattunk, este pedig elmentünk bulizni. Szeretem azt a várost. Nagyon élettel teli, sok ott a fiatal, a menő klubok, bárok és helyek. Ja, elég vad, de jó értelemben.

Az előbb már mondtad, hogy hamarosan ismét turnézni indultok, és Budapestre is visszatértek egy klubkoncerttel. Melyiket szeretitek jobban, a nagy fesztiválfellépéseket, vagy a kisebb, intimebb koncerteket?

Hát, nehéz összehasonlítani a kettőt. Nyáron nincs is jobb, mint egy fesztiválfellépés, de mostmár kezd hideg lenni, szóval jobb, ha fedett helyen maradunk. A legnagyobb különbség talán az, hogy a saját koncertjeinken csak rajongók, igazi rajongók vannak, akik ismerik az összes dalt, vagy legalábbis a legtöbbet. Mindkettőt szeretjük, de már nagyon várjuk a saját turnénkat. Nagy európai turné lesz, jó sok koncerttel. Előadunk majd új dalokat is, új lesz a színpadkép, és új lesz a világítás, ami nagyon izgalmas. Szóval ja, sok új dolog jön.

Maradjunk egy kicsit a turnézásnál. Mi az az egy dolog, amit semmiképp nem hagysz otthon, amikor utazol?

Ööö, nem igazán vagyok ilyen rituálés típus. Hát, elegendő ruha, az fontos, és akkor még válogatni is tudsz. De ezen kívül csak az alapvető dolgok. Nincs nagyon másra szükségem.

És van bármiféle koncert előtti rituáléd, amit minden egyes fellépésed előtt csinálsz?

Igen, bemelegítünk, éneklünk, meg ilyesmi. Körbeállunk, mint egy csapat, és valaki mond pár szót. Együtt töltünk egy kis időt, csak mi, négyen, mielőtt színpadra állunk. Felöltözünk, zenélünk, gitározunk, éneklünk, ilyenek, csak hogy megalapozzuk a hangulatot. Megalapozzuk annak a hangulatát, hogy egy csapat vagyunk, egy banda vagyunk, és egy frekvencián kell mozognunk. Ez az, amit csinálunk.

Emlékszel az legelső koncertetekre egy bandaként, mint Milky Chance?

Persze! Teljesen más volt, mint amit most csinálunk. Akkor még csak ketten voltunk, Philipp és én. Totál más felállás volt. Münchenben volt, és nem a szülővárosunkban, egy slam poetry esten, és a slamelők között játszottunk dalokat, szóval igazából nem is volt valódi koncert. Az első valódi koncertünk a szülővárosunkban, Kasselben volt, ahol születtünk és nevelkedtünk. Király volt. Király volt, és elég részeges is. Akkoriban nagyon szét voltunk esve.

Jövőre már tíz éves lesz a debütáló kislemezetek, a Stolen Dance, és az első albumotok, a Sadnecessary is. 10 év rengeteg idő, milyen eredményetekre vagy a legbüszkébb?

Azt hiszem, arra, hogy még mindig egy banda vagyunk. Ahogy mondtad is, 10 év rengeteg idő, és sok minden is történt ezalatt. Sok közös élményünk volt. Voltak hullámhegyek és hullámvölgyek, de nagyon boldog vagyok miatta és büszke vagyok rá, hogy még mindig barátok vagyunk, itt vagyunk, egy banda vagyunk. Úgy érzem, ez a legfontosabb. Még mindig jó móka ezt csinálni, ami nagyszerű dolog. Nagyon hálás vagyok miatta, és büszke vagyok rá.

És mi volt a legnagyobb kihívás, amivel a 10 év alatt szembe kellett néznetek?

A legnagyobb kihívás… Hadd gondolkozzam. Erre nehéz válaszolni. Jelenleg, azt gondolom, a legnagyobb kihívás számunkra az, hogy a zeneipar folyamatosan változik, és nem is keveset. Ráadásul nagyon gyorsan. Két éve a semmiből felkapott lett a TikTok, és most mindenki teljes mértékben arra fókuszál. Emlékszem, amikor feltöltöttünk YouTube-ra a Stolen Dance-szet, a YouTube volt a menő, aztán még ott volt az Instagram, a Facebook, tudjátok, ezek a platformok. Ma már könnyebb az előadóknak függetlenül zenét kiadni, nem kell hozzá egy nagy lemezkiadó. Viszont, az érme másik oldala, hogy nagyban függenek ezektől a platformoktól, a közösségi médiától. Mindenki rá vagy kényszerítve tulajdonképpen, hogy tartalmat gyártson ezekre a platformokra, ezeknek az algoritmusoknak. Nem is tudom, ez néha nem tűnik túl egészségesnek, főleg, ha a művészetről, a zenéről van szó. Ha olyasvalamit szeretnél alkotni, aminek értéke és személyisége van, ahhoz néha idő kell, hogy kiforrjon. Úgy érzem, mindenki rá van kényszerítve, hogy folyamatosan, minden nap posztoljon dolgokat. Ezeken a platformokon minden a mennyiségről szól, és sokkal kevésbé a minőségről. Kihívás megtalálni a módját, hogy azt csináld, amit szeretsz, és ne stresszelj rá ezekre az oldalara, amikre minden nap tartalmat kell gyártanod. Becsapós tud lenni. És az a vicces, hogy akárhányszor találkozunk más előadókkal, és ez szóba kerül, kiderül, hogy mindegyikőjüket nagyon idegesíti. Szoktam erről beszélgetni másokkal, és tényleg vicces, mert a mi generációnk, és a fiatalabb generáció is annyi időt tölt azzal, hogy agy fogyasztja ezeket a tartalmakat, vagy gyártja őket, de nagyon sokan stresszesek lesznek tőle. Néha azt gondolom, miért csináljuk ezt egyáltalán? Jelenleg ez nagyon trükkös dolog a zeneiparban.

Mi az az egy dolog, amit a rajongóidtól tanultál?

A rajongóinktól? A rajongóinktól azt tanultul, hogy ne adjuk fel. Nélkülük nem tudnánk azt csinálni, amit csinálunk, ez teljesen egyértelmű, és rettentően hálásak vagyunk emiatt. Szerintem nagyjából ennyi. Mit tanultunk még? Igen, azt mondanám, ilyesmiket. Furcsa dolog ez, mert nem ismerjük egymást, tudod? Nagyon örülünk, hogy hallgatják a zenénket, és még mindig ennyi ember követ minket. Természetesen néha, főként turné közben, a koncertek előtt vagy után találkozunk rajongókkal, és beszélgetünk velük. Mindig jó érzés látni, hogy milyen kedves emberek, és milyen különbözőek. Más-más hátterük van, különböző országokból jönnek, és mindig inspiráló látni, hogy a zene tényleg egy egyetemes nyelv. Összehozza az embereket, ami nagyon király dolog. Ezt látjuk, amikor ránézünk a rajongóinkra, és ez az, amit tanítottak, és tanítanak nekünk.

Szerintem a Stolen Dance-szet mindenki ismeri, így azt leszámítva melyik dalotokat mutatnád meg egy olyan embernek, aki még nem ismer titeket?

Hmm. Most éppen valószínűleg az egyik új dalunkat, mert ezeken dolgoztunk mostanában. A Synchronize-ot vagy a Colorado-t, valamelyiket az új kislemezek közül. Aztán ha az tetszik neki, mélyebbre áshatja magát, és csekkolhatja a régebbi anyagainkat is. Szerintem nincs olyan dalunk, ami jobban be tudna mutatni minket, mint az összes többi. Megvan a sajátos hangzásunk és stílusunk, de mind különböző, és mégis valamilyen szinten hasonló. De ja, ezek közül az egyiket.

Kiadtatok pár dalt az idén. Hogy áll az új albumotok, és mikor hallhatjuk majd?

Igazából pont most fejeztük be! Jövőre szeretnénk kiadni, de előtte még érkezik új zene. Ja, jó sok zene jön, szóval készüljetek fel. Adunk ki új zenét, még mielőtt elindul a turné, aztán jövőre jöhet az album is. Még nincs pontos megjelenési dátum, de az biztos, hogy az év első felében lesz.

Az egyértelmű, hogy nagyon tehetséges zenész vagy, de ezen kívül van bármilyen rejtett tehetséged, amiről még nem tudunk?

Talán a tánc? Imádok táncolni. Kisgyerekként, fiatalabb koromban mindig is táncos akartam lenni. Mindig a tükör előtt gyakoroltam.

Milyen fajta táncot?

Oh, hát mindenfélét. Akkoriban olyan akartam lenni, mint Justin Timberlake az őrületes mozdulataival. Ami a táncot illeti, ő roppant inspiráló volt számomra. A suliban pedig tanultunk salsát, meg ilyesmiket, és azokban is nagyon jó voltam. Összességében egyszerűen imádom a táncot, és azt hiszem, jól tudom kontrollálni a testem.

Ha lenne egy időgéped, amivel visszamehetnél az időben a karriered kezdetéhez, és adhatnál a fiatalabb énednek egyetlen egy tanácsot, mi lenne az?

Ne legyél… Talán az, hogy ne aggódj túl sokat. Valami ilyesmi. Legyél lazább. A végén minden oké lesz.

És hol látod magad 10 év múlva?

10 év múlva? Hűha. Remélhetőleg még mindig zenélek majd. Nem is tudom, remélem, addigra kipróbálunk új dolgokat. Zeneileg, és talán csinálunk pár különleges projektet is, vagy ilyesmi. Ez mindenképpen. Remélem, addigra utazgathatok egyedül is. Még soha nem utaztam egyedül, szóval ki szeretném próbálni. Remélem, lesz rá lehetőségem a következő 10 évben.

Hova szeretnél elutazni a leginkább?

Ööö, egyedül Skandináviába, vagy ilyesmi. Nem túl messze. Mindig is ki szerettem volna próbálni. Meglátjuk majd, hogy alakul. Nehéz megmondani. Remélhetőleg, még mindig zenélek, de szerintem így lesz.

És végül, üzennél valamit a magyar rajongóidnak?

Persze! Először is, köszönöm, hogy hallgatjátok a zenénket és követtek minket. A rajongóknak, akik régóta velünk vannak, köszönjük szépen, hogy ennyire hűségesek vagytok. Ha van olyan, aki talán idén, vagy tavaly ismert meg minket, sziasztok! Örülünk, hogy itt vagytok velünk. Nagyon várjuk, hogy visszatérhessünk az országotokba. Sokat fogunk próbálni, és holnap kezdünk is. Vagyis nem, holnapután kezdünk. Készülünk a turnéra, és várjuk, hogy jó zenét, örömöt, és pozitív energiát adjunk nektek a színpadon. Remélem, a koncerten találkozunk, de addig is vigyázzatok magatokra, legyetek kedvesek, legyetek békések, és ne aggódjátok túl a dolgokat.

Mi ennyit tervezünk mára, de mielőtt mész, szeretnénk tanítani neked valamit, hogy neked is legyen mit elraktároznod ebből az interjúból. Ismersz bármilyen magyar szót?

Nem. Valószínűleg valamikor valaki tanított már egyet, de elfelejtettem, így nem ismerek egyet sem.

Okés, akkor megtaníthatjuk neked, hogy mondjuk magyarul azt, hogy szeretlek?

Szeretlek? Okés.

Így: szeretlek.

Szeretlek?

Igen, így van.

Szeretlek. Okés! Ezt megjegyzem. Szeretlek. Szuper, ez nagyon jó, ezt mondhatom a színpadon.

Igen, ezt tudod mondani a színpadon.

Köszönöm, hogy megtanítottátok.

További érdekességekért, dalokért és videókért keresd fel a Milky Chance hivatalos oldalait!

Megosztás:

Kövess Instagramon!
A követéssel egyben támogatod munkánkat, valamint nem maradsz le exkluzív tartalmainkról sem!