© Stefan Kohli

“Véletlenek sorozatának köszönhetjük, hogy ismerjük egymást” – exkluzív interjú Jeremy Zuckerrel és Chelsea Cutlerrel

Angol változat / English version

Minden barátság kezdetének megvan a maga kis elbeszélő története, ez pedig nincsen másként Jeremy Zucker és Chelsea Cutler esetében sem. A kér szuper-tehetséges dalszerző-énekes csupán a puszta véletlennek köszönheti, hogy egymásba botlottak, kicsivel később pedig már azon kapták magukat, hogy ugyanaz a kiadó és ugyanaz a menedzser segíti őket útjuk során. Szerencsére barátságuk zeneileg is gyümölcsöző, hiszen amellett, hogy mind a ketten 2020-ban jelentkeztek debütáló anyagukkal, azóta közösen kettő EP-t is a piacra dobtak brent és brent ii címmel.

Ezeknek az apropója miatt beszélgettünk a két előadóval, akik pont ugyanolyan alázatosak a zene iránt, mint rajongóik iránt. Elmondták, hogy számukra óriási töltet az, ha elmehetnek turnézni és találkozhatnak rajongóikkal, meséltek a brent két részének munkálatairól, valamint szóló anyagukról is ejtettünk pár szót – exkluzív interjú Jeremy Zuckerrel és Chelsea Cutlerrel.

© Stefan Kohli
Még mielőtt belekezdünk: nagyon gratulálunk az új középlemezetekhez, a brent ii-hoz! Csodálatos anyag lett, de először ejtsünk pár szót a kezdetekről. Hogyan ismerkedtetek meg és hogyan lettetek barátok?

Chelsea: Hát az úgy kezdődött, hogy Jeremy és én bekövettük egymást. Néhány évvel ezelőtt Jeremy-t felkérték, hogy lépjen fel egy fősulis bulin a University of Connecticuton, és az egyik legjobb barátom pont oda járt, szóval meglátogattam ezt a barátnőmet és találkoztunk ezen a bulin. A jelenbe ugorva pedig mindkettőnket ugyanaz a menedzser és ugyanaz a csapat szerződtetett le a Republicnál. Hosszú utat tettünk meg.

Jeremy: Véletlenek sorozatának köszönhetjük, hogy ismerjük egymást. Egyszer láttam is egy random kommentet YouTube-on, amiben az állt, hogy “nem tudok elképzelni egy olyan világot, ahol Chelsea és Jeremy nem találkoznak.

A brent első részét egy faházban vettétek fel Connecticutban. Honnan jött az ötlet, hogy egyáltalán egy közös lemezt csináljatok, pláne egy ilyen elzárt helyen a világtól?

Jeremy: Először csak én mentem a kunyhóhoz, mert valaki ajánlotta, hogy nagyon jó kis hely bezárkózni a világ elől és csak dalokat írni. 4 napot töltöttem ott egyedül, aztán írtam Chelsea-nek, hogy “Hallod, nem jössz át?” mert tudtam, hogy ő itt él, majd átjött és egész nap csak elvoltunk. Beszélgettünk a dalkészítés folyamatáról, aztán leült, felkapott egy gitárt és elkezdett játszani egy akkordot, én meg annyit mondtam rá, hogy “Wow, ez meg micsoda?” aztán ebből született végül a better off. Néhány óra alatt megírtuk és meghangszereltük, aznap már készen is voltunk vele. Nagyon különlegesnek éreztük, és szerintem ott jöttünk rá, mennyire könnyen jönnek az ötletek, ha együtt vagyunk. Ez volt az első alkalom, hogy leültünk és zenét szereztünk együtt. Nem is tudom kinek az ötlete volt, hogy menjünk vissza a faházba…

Chelsea: Egyértelműen a tied!

Jeremy: Úgy gondolod?

Chelsea: Igen, mert emlékszem, amikor felhívtál és erről beszéltünk.

Jeremy: Amint kitaláltuk ezt és visszamentünk, meg is írtuk az első négy dalunkat és már akkor varázslatos volt az egész. Elhívtuk az egyik ismerősünket is, Stefant, aki dokumentálta az eseményeket. Belegondoltunk, hogy mit tudnánk itt alkotni mondjuk 5 nap alatt, ha egy nap alatt ennyi mindent el tudtunk készíteni. Nagyon természetes folyamat volt az egész és mennyi jó dolog sült ki belőle!

Mennyire voltak mások a munkálatok a brent ii során? Hogy látjátok ti a különbségeket?

Chelsea: Bizonyos értelemben mások voltak. Egy másik stúdióban vettük fel, és tudtuk mit szeretnénk vele elérni, milyen irányba szeretnénk menni vele. Olyan értelemben viszont nagyon is hasonlóak, hogy Jeremy és én írtuk az egészet, és együtt nem úgy írunk, mintha külön-külön lennénk. A két brent viszont hasonlít egymásra hangzásilag.

Jeremy: Igen, így van.

Így, hogy két középlemezen is dolgoztatok már együtt, és évek óta jóban is vagytok, mi a legfontosabb dolog, amit egymástól tanultatok?

Chelsea: Jeremy arra tanított meg, hogy legyek megfontoltabb a dolgaimmal. A dalszövegeit mindig nagyon átgondolja, ez pedig hallható is dalain, annyira elképesztő. Nagyon sokat tanultam tőle, főként, hogy lassítsak le és ne siessek mindennel.

Jeremy: Ó, köszi Chels, ez nagyon aranyos volt. Ez néha a káromra is megy. Sok esetben túlgondolom a dolgokat és nagyon egyszerű ebbe az állapotba ragadni, amikor nem találom meg a tökéletes hiányzó darabot. Chelsea segít nekem abban, hogy kilépjek a komfortzónámból, hogy kreatív legyek és ne agyaljak annyit a zenémen. Ezért is imádok vele zenét szerezni, mert annyira felszabadító érzés. Különböző dolgokba vágunk bele együtt, amikor meg egyedül vagyok, akkor tudom mit szeretnék és meg kell keresnem a módját, hogy tökéletesítsem azt. Chelsea-vel mindig úgy vagyunk vele, hogy azt csináljuk, amit akarunk, szabadok vagyunk, és valami gyönyörű hozunk ki belőle.

Az első dal az EP-n a this is how you fall in love. Emlékeztek arra, amikor először estetek szerelembe a zenével?

Jeremy: Hűha…

Chelsea: Ez egy nagyon jó kérdés! A szüleimnek nincs zenei vonatkozása, mármint nem tehetséges zenészek, vagy ilyesmi. Apukám tudott zongorázni, de inkább csak zeneszerető emberek, mintsem művelik azt. Mindig szólt valami otthon nálunk, emlékszem, hogy az egyik első lemez, amit megszerettem, az John Mayertől a Room for Squares és a The Rising volt Bruce Springsteen-től. Ha jól rémlik, valamikor a 9/11 körül jelenhetett meg, szóval én olyan 3 vagy 4 éves lehettem. Teljesen ezen az elbeszélő-dalszövegírásba nőttem fel. Az első koncertem 4 évesen Bruce Springsteen volt!

Jeremy: Ez elég menő!

Chelsea: Igen, a szüleim elég korán bedobtak a mélyvízbe!

Jeremy: Én nagyon muzikális családban nőttem fel, mindig is szólt valami a háttérben amikor fiatal voltam. Főként anya, aki az akkor menő zenékre volt ráfüggve a 2000-es évek elején, nagyon sok Counting Crows-t és Fountains of Wayne-t hallgatott.

Chelsea: Eléggé képben volt akkor!

Jeremy: Igen, nagyon menő volt akkoriban! Most is az! Ő a legnagyobb rajongóm. Szóval a kezdetektől imádtam a zenét, nem tudom, hogy emlékeztek-e ezekre a hit clip dolgokra? Azok a nagyon pici műanyag játékok voltak, amik a Happy Meal mellé jártak, és ha beraktál ilyen kis lemezeket, akkor lejátszott körülbelül 30 másodpercet egy dalból. Még csak nem is az egészet! Alig férhetett rá az a fél perc is, de emlékszem, mennyire imádtam őket és csak táncikáltam 30 másodpercre valamelyik Britney Spears dalból. Amióta az eszemet tudom, imádom a zenét!

Jeremy, láttuk, hogy Brooklyn-ban töltötted a karantént, és az EP-re is felkerült egy dal brooklyn boy címmel. Mi a kedvenc dolgod Brooklyn-ban?

Jeremy: A kedvenc dolgom Brooklyn-ban? Ugyanaz, mintha New Yorkról beszélnénk. Folyamatosan történik valami. A legkedvencebb dolgom csak járkálni a városban a haverokkal és beülni ide-oda, új helyeket felfedezni. A járvány előtt a kedvenc időtöltésem a koncertek voltak, mert hihetetlen, mennyi koncerthelyszín van New Yorkban, kicsi és nagy egyaránt. Minden héten ez volt a programom.

Melyik dalotokat mutatnátok meg egy olyan embernek, aki nem ismer titeket? Legyen az szóló dalotok, vagy valami közös a brent lemezekről.

Chelsea: Hű, na ez egy nagyon jó kérdés. Hadd gondolkodjak! Tényleg, nagyon jó ez a kérdés. Úgy érzem, hogy a kedvenc dalaim magamtól többnyire a közreműködések. De ha saját dalt kéne választanom, valószínűleg a Crazier Things-t mondanám.

Jeremy: Az én választásom a brooklyn boy lenne.

Ti is koncerteztetek online, és extrém király volt a színpad! Hogyan sikerült összehoznotok?

Jeremy: Szerintem valahol mindig is éreztük, hogy lesz még egy streamelt koncertünk, mert volt egy a brent első részéhez is, és mivel a brent ii még jobban ki lett dolgozva, ugyanez a helyzet az online koncerttel is. Meg akartuk a alkotni a “ház az erdő mélyén” feelinget, ami nagyon passzol a hangzásvilághoz. Hoztunk egy kis földet meg néhány fát is, és úgy csináltuk meg a padlót, mintha az erdőben lennénk. Szinte ugyanazokkal dolgoztunk, mint az előzőn, és néhány új emberrel is volt szerencsénk munkálkodni. Egy kicsit több időt kellett foglalkoznunk az előkészületekkel, de szerintem minden sokkal jobban sikerült, mint az előzőnél, szóval nagyon király volt.

Melyik dalokat vártátok a legjobban, hogy előadjátok élőben?

Chelsea: Én az emily-t.

Jeremy: Én is az emily, vagy a the stars, mert az nagyon különleges számomra.

© Meredith Truax
Chelsea, a debütáló lemezed, a How to be Human kicsivel több, mint egy évvel ezelőtt jelent meg. Hogyan érzel most a korong iránt?

Chelsea: Őrület, annyira távolinak érzem magamtól. Valószínűleg azért, mert tényleg már egy éve volt és talán azért is, mert teljesen máshogy érzem magam, mint akkor. De teljesen fel vagyok töltődve, és készen állok arra, hogy belevágjak a következő albumomba. Eddig imádom!

Számíthatunk a közeljövőben az anyagra?

Chelsea: Lassan de biztosan, inkább így fogalmaznék. Hamarosan végzek vele.

© Meredith Truax
Jeremy, milyen érzés volt a lemezedet egy világjárvány kellős közepén kiadni?

Jeremy: Hát, elég szar volt! Nagyon idegesített. A rutinom és a velejáró folyamatok borultak fel, és szerintem ez Chelsea életében is hasonló lehet. Hónapokat töltünk a stúdióban, hogy összerakjunk egy anyagot, kiadjuk, majd elmenjünk vele turnézni, miközben nem kell azon gondolkodnunk, hogy zenét kéne gyártanunk, hanem arra tudunk összpontosítani, hogy előadjuk azokat a rajongóknak és hogy kapcsolatba lépjünk a közönségünkkel. Nekem erre a feltöltődésre szükségem van, ami most nem valósult meg, ezért nagyon nehéz volt fejest ugrani újra az alkotásba és az is nagyon nehéz számomra, hogy nem láthatom a rajongóim arcát sem élőben.

És végül üzennétek valamit a magyar rajongóitoknak?

Chelsea: Persze, én alig várom, hogy Magyarországra menjek majd, amikor biztonságos lesz. Mint ahogy Jeremy is mondta, a turnézás nagyon fontos számomra is, sőt, mondhatni az a legkedvencebb részem abban, hogy előadó vagyok. Volt már szerencsém Európában fellépni párszor, de nagyon szívesen csinálnék egy átfogóbb európai turnét is. Szeretném már látni a magyar közönségemet!

Jeremy: Igen-igen, talán mehetnénk együtt is!

Chelsea: Ó, azt imádnám!

És végül még egy utolsó dolog, megtaníthatjuk nektek, hogyan mondjuk magyarul, hogy szeretlek?

Jeremy: Persze, természetesen!

Chelsea: Igen-igen!

Szóval, szeretlek!

Chelsea: Hű, mégegyszer légyszi!

Sze-ret-lek!

Jeremy: Szen-re-len? Sze-ret-le? Chelsea?

Chelsea: Hű, én borzalmas vagyok a nyelvek terén. Szertlek? Szeretle?

További érdekességekért, dalokért és videókért keresd fel Jeremy Zucker hivatalos oldalait!
További érdekességekért, dalokért és videókért keresd fel Chelsea Cutler hivatalos oldalait!

Megosztás: