Tóth Kristóf, művésznevén kristoaf 14 évesen fogott először gitárt a kezében. Ekkor még nem voltak komoly szándékai a zenével, pár év múlva azonban ez megváltozott, és úgy érezte, hogy mindennél jobban szeretne ezzel foglalkozni. Debütáló lemeze, a “stáblista” jövő tavasszal érkezik, és a 10 dalos anyag igazi konceptalbumnak ígérkezik: a fiatalságot és annak érzéseit járja körbe, az első ízelítő, a “05” pedig egyfajta szorongásérzetet dolgoz fel, mellyel valószínűleg a fiatalok nagy része azonosulni tud. Hogy miért pont ezt választotta bemutatkozó dalának, kik a legnagyobb inspirációi, honnan merít ihletet a dalszövegeihez, és mik a tervei a jövőre nézve? Ezekről kérdeztük kristoafot.
Mesélj egy kicsit a kezdetekről! Mikor és minek a hatására kezdtél el a zenével foglalkozni?
“Szerintem tizennégy körül lehettem, amikor először gitár volt a kezemben. Nem volt semmi indíttatásom rá, csak valahogy odakerült.”
Ez ilyen klisészerű kicsit, hogy így “megtalált” a zene, de tényleg úgy magától történt.
“Elkezdtem énekelgetni a gitárra, akkor még feldolgozásokat, és egy új világ nyílt meg előttem, minden új volt és ismeretlen. Illetve nagyon az enyém volt, senki se tudott róla, nem vertem nagydobra. Aztán egyre többet adott, intimebbé vált a zene világa, közbejött az önkifejezés fogalma. Azóta kicsit másról szól.”
Kik a legnagyobb inspirációid a hazai és a külföldi előadók közül egyaránt?
“Eléggé szerteágazóak az inspirációk, érdekes, ahogy megtalálják és alakítják az embert. Nehéz felsorolni őket, mert olyan képlékenyek, kevés van, ami igazán berögzül és megmarad. Inkább csak formálnak, majd tovább engednek téged. De ha párat kellene említenem, akkor a The 1975, RY X, Cigarettes After Sex, Bon Iver és Ben Howard. Magyarok közül tiniként nagyon szerettem az Esti Kornélt, az Elefántot és a Middlemist Redet. De ide sorolhatnám még az összes so-called magyaraltert.”
Nemrég jelent meg a debütáló dalod, a “05”. Miért pont ezt a dalt választottad bemutatkozó szerzeménynek?
“Valahogy mindig evidens volt, hogy a “05”-tel szeretnék kezdeni, de sosem gondoltam bele, hogy miért ő lesz az első.”
Egy különleges szorongásérzetet dolgoz fel, van benne egy jó fajta “kívülállóság” a többi dalhoz képest, megérdemli, hogy single legyen, megérdemli a külön fókuszt.
Jövő tavasszal érkezik az első lemezed. Hangzásilag milyen anyagra számíthatunk? A “05” mennyire jellemzi az egész album stílusát?
“Nehéz dolog ez a beskatulyázás, pláne, ha a saját alkotásodról van szó. Te sem tudod hova helyezni. Az albumon vannak dinamikusabb dalok, mint a “05”, vagy a “csüggedő” és a “tiszta”, és vannak lélekmelegítő témák, mint az “úgyisjó”, vagy a “tevoltál”. Alapvetően az indie stílusát képviselheti az album, de szeretem, hogy diverz a hangzásvilág, az album koncepciójának köszönhetően. De a kérdésre választ adva, igen, a “05” jellemzi az album stílusát, viszont sok más hangzású dal is van az albumon.”
A korong a “stáblista” címet kapta. Mi áll ennek a címnek a hátterében?
“Tizennyolc évesen írtam fel ezt a szót a jegyzeteimbe, megtetszett a csengése. Azt hittem, dalcím lesz, aztán rájöttem, hogy ez inkább egy összefoglaló kifejezés.”
A koncepció csupán annyi, hogy a fiatalságot, annak gondolatait és érzéseit próbálom körbejárni ezzel a tíz dallal, egy “stáblistában” összefoglalva. Mintha egy film lenne és ezeket a dalokat látnánk a film végén lévő stáblistában.
Mióta dolgozol az albumon? Már elkészült, vagy még folynak a munkálatok?
“Körülbelül négy éve születnek a dalok, és egy éve lett meg a végleges formája az albumnak ezzel a tíz dallal. Kellett ennyi idő, hogy kikukázzam az amatőrebb, rosszabb dalokat, illetve, hogy megérjen a hangzás és a szöveg, még akkor is, ha egy tinédzser szólal meg bennük, az akkori érzéseivel. Jelenleg a produceri folyamatok zajlanak, még bőven van mit dolgozni vele, de meglesz a tavaszi megjelenésre. :)”
Kikkel dolgoztál a lemezen?
“Kama (Mary Popkids) és Fodor Máriusz (Superflake) a fő társaim a produceri munkákban, mi hárman vagyunk a magja a hangzásnak. Mivel ők a magyar zenei közélet aktív tagjai, sok embert be tudnak vonni a folyamatba, akik harmonizálni tudnak a dalokkal. Így pár dalnál kiegészülünk másokkal, az első két dalon és az ‘úgyisjó’-n Lotfi Arzhanggal (Baba Aziz, High Love) dolgozunk, a ‘tiszta’ című dalnál Törőcsik Kristóf (Margaret Island) szállt be, mint kreatív producer, a ‘csüggedő’-n meg Deli Somával (Middlemist Red) munkálkodunk éppen. Végtelenül hálás vagyok Kamáéknak, hogy egyrészt bíznak a vízióimban, és végtelen türelemmel segítenek nekem, illetve azért, hogy így kibővült a projekt, sokkal profibb ezáltal a sound. Csodás, és megtisztelő ilyen emberekkel együtt dolgozni, rengeteget tanulok tőlük. Utólag biztos nagyon fog hiányozni ez a pár hónap.”
A dalszövegeidhez mik jelentik számodra a legnagyobb inspirációt?
“Teljesen önreflektív a szöveg, saját megélt és nem megélt élményeim inspirálják. A dalszövegírásnál egy dologra figyelek, hogy maradjon meg az a tisztaság, ami az legelső töredékem megírásánál is megvolt.”
Az alkotás szerintem akkor lesz őszinte és hiteles, ha intuitív, gondolatritmus-szerűen jön létre.
“Ezért kicsit nehéz válaszolni erre a kérdésre, hagyom, hogy elkapjanak és uralkodjanak rajtam az inspirációk. Ergo nem gondolok bele nagyon.”
Bár még csak most jelent meg a debütáló dalod, régebb óta zenélsz már. Mi volt eddigi pályafutásod legmeghatározóbb pontja?
“Tizenhét évesen zenéltem a Strand Fesztivál tábortüzénél első este. Valahogy olyan jól sikerült, hogy minden estére visszahívtak a szervezők fellépni. Kicsit furcsán fog hangzani, de azon a héten az a helyszín kicsikét körülöttem forgott, én voltam a “tábortüzes Kristóf”. Azon a héten végtelen mennyiségű szeretetet kaptam az emberektől, örökre magamba zártam azokat az estéket.”
Ekkor döntöttem el, hogy én ezt az egészet mindennél jobban csinálni akarom.
A hazai előadók közül kivel vagy kikkel dolgoznál együtt a legszívesebben?
“Jelenleg nem nagyon látok ki ebből az albumból, nem tudom, kivel/kikkel passzolnék zeneileg a későbbiekben. Álmodozok majd, aztán meglátjuk, kikkel hoz össze a jövő. Én abban hiszek, hogy ha nem is keressük, megtaláljuk azokat az embereket, akiket meg kell. Hegyi Dórival (Ohnody) is így történt, aki zeneileg és emberileg is lenyűgöző, rengeteg szempontból felnézek rá. És valahogy úgy alakult, hogy énekel velem egy dalt az albumon, ’úgyisjó’ a címe a duettnek. Egyébként januárban érkezik a dal klippestül, mint az album második single-je. :)”
Ha egy mondatban össze kéne foglalnod, mit szeretnél elérni a zenéddel?
“Nagyon sokat mantrázom, hogy mennyire fontos az önkifejezés, még akkor is, ha nem is folytatsz művészi tevékenységet.”
Szóval azt mondanám, hogy szeretném, ha az emberek általam és a zeném által közelebb jutnának ahhoz, hogy foglalkozzanak az önkifejezésükkel, ergo magukkal és érzéseikkel, mélyebb szinten.
Mik a terveid a jövőre nézve?
“Szeretnék bekerülni a magyar zenei közéletbe, eljuttatni az albumot sok emberhez. Szerintem abszolút megállja majd a helyét, egy újfajta ízt szeretnék hozni a magyar zenébe. Illetve, amint lehet, szeretnénk sokat koncertezni. Gyönyörű fúzió az intim alkotásaiddal kitárulkozni a nagyközönség előtt és látni, hallani a reakciókat. Remélem, szeretni fogják az albumot, mindenem benne van. :)”
