December 4-én érkezik Yungblud második stúdióalbuma, a “Weird!”, ehhez pedig turné is dukál, ami sajnos idén csak virtuális keretek között történhet meg. A brit énekes is ezzel a módszerrel idult világkörüli turnéra, mely találóan a “The Weird Time of Life Tour” nevet kapta. Az online koncertsorozaton, ami egyébként 7 ország 16 városát érinti, vadiúj, eddig kiakadtan dalok is elhagoznak, ugyanis az eredeti tervek szerint már rég, egész pontosan november 13. óta hallgathatnánk az új korongot, ám a vírus miatti csúszások következtében december elejére lett tolva a megjelenés.
A virtuális koncertjegy potom 5 dollárba, átszámolva nagyjából 1500 forintba kerül – viszonyításként a Burger Kingben 1730 forintért szoktam venni a Rebel Whopper menümet, így mondhatni, kihagyhatatlan ajánlat, hiszen ezt az árat nagyjából mindenki megengedheti magának. Na de mit is kapunk pontosan azért az 5 dollárért? Elöljáróban annyit: nekünk csak azt kellett elképzelnünk, hogy Glasgow-ban vagyunk egy rajongókkal teli koncertteremben, minden másról gondoskodott Yungblud – “The Weird Time of Life Tour” élménybeszámoló.
Nekem személy szerint ez volt az első Yungblud koncertem, mivel sajnos az idei Voltos fellépését keresztbehúzta a járvány. Nyilván hiánypótló alternatívának nagyon jók a stream show-k, de azért valljuk be, mégsem az igazi. Viszont Dom 100%-ig elhitette velem, hogy de, ez bizony az igazi! Persze azt még ő sem tudta elfelejtetni velem, hogy valójában a szobában fekszek, és nem egy glasgow-i koncertteremben vagyok összezárva pár ezer sikítozó fannal, de azt simán elhitette velem, hogy ő ott van, a koncertet pedig onnan közvetítik élőben, és nem mondjuk egy raktárból, ahol a bandáján és a csapatán kívül egy lélek sincs. Abszolút nem volt olyan feelingje, mintha egy hosszabb videoklipet néznék – teljesen olyan volt, mintha egy rendes koncertet néznék.
Na de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen Dom volt olyan jófej, hogy még előzenekart is hozott nekünk, ráadásul rögtön kettőt. Bevallom őszintén, én az élő koncerteken sem kedvelem az előzenekarokat, mert valamiért amolyan időhúzásnak tartom, lehet az az oka, hogy türelmetlen vagyok, és egyszerűen csak szeretném már azt az embert a színpadon látni, akiért jöttem. Ettől függetlenül természetesen tiszteletben kell tartani, hogy ők kiállnak elénk, és megpróbálják felhype-olni a közönséget, amennyire csak lehet (voltam már olyan koncerten, ahol egy arénányi ember fütyülte ki az előzenekart, nagyon rossz érzés volt, és nagyon szégyelltem magam az egész közönség helyében is). Ehhez mérten ezen a virtuális koncerten is szépen, figyelmesen végigültem mindkét fellépőt Dom előtt, akiket egyébként nem ismertem, de azt kell, hogy mondjam, kellemes csalódást okoztak!
Az első, Baby Queen egy szuper kis díszlet közepén, “jó estét, Glasgow” felkiáltással üdvözölte a közönséget, és összesen négy dalt adott elő. Az első gondolatom az volt, hogy őt bármikor elfogadnám bármelyik élő koncertre előzenekarnak, sőt, valószínűleg még a saját show-jára is elmennék. A zene, amit játszott, kellemes pop-rock volt, kicsit hasonló, mint amit Yungblud csinál. A két kedvencem az “Internet Religion” és a “Pretty Girls Lie” voltak, ha nem ismeritek, mindenképp érdemes csekkolni. A második fellépő Royal & The Serpent volt, ő már annyira nem fogott meg, de roppant különleges hangja van, azt meg kell hagyni. Kellemes szetet nyomott le, de nem annyira az én stílusom a zenéje, így nem igazán maradt meg belőle sok minden.
Na és akkor jött a lényeg: Yungblud. Dom egy pillanatra sem engedte elfelejteni, hogy képzeletben Glasgow-ban vagyunk, és a koncertjén tombolunk az első sorban: számtalanszor kiabálta, hogy “I fuckin’ love ya”, “hands up”, “jump”, vagy szimpán azt, hogy “Glasgow”, és így kell ezt csinálni egy online koncerten is! A nyitódal az “Ice Cream Man” volt, melynek a stúdióverziója az új lemezen kap helyet, azonban már több, mint egy éve játsza élőben a koncertjein. Teljesen érthető, hogy a fanok egyik kedvence lett ez idő alatt, hiszen egy igazi pörgős, ugrálós szerzemény, és Dom pontosan ezt csinálta rá, sőt, még a közönségnek is kiabálta, hogy ugráljanak. Már az elején elmondta: alig várja, hogy végre élőben is koncertezhessen, és ez meg is látszott rajta, hiszen minden energiáját beleadta a szetjébe. A második dal a “Weird!” volt, ami az egyik személyes kedvenc dalom ebből az évből, hiszen teljesen igaz 2020–ra: valóban nagyon furcsa időket élünk.
A “Strawberry Lipstick” előtt ismét elmondta, hogy mennyire szereti a BHC-t és Glasgow-t, majd olyan energiával szántotta fel a színpadot, amivel nem sok előadónak sikerül. Őszintén szólva ez az az energia, ami nekem hiányzott az EMA fellépéséből, de itt abszolút megvolt, és a 110%-ot nyújtotta. Ezután az eddigi egyik legnagyobb slágere, a “Parents” következett, ami alatt meg is énekeltette a közönséget, és kitartóan mondogatta, hogy “hands up”: ez az, amiről fentebb beszéltem. Ha nem tudom, hogy voltaképp egy üres teremben lép fel, simán elhiszem, hogy több ezer ember tombol neki a helyszínen. Egy szó, mint száz, nagyon királyul összerakta ezt az egész turnét, és tényleg a körülményekhez képest a legjobbat nyújtotta a rajongóinak.
A “Loner” után egy kis beszédet mondott, melyben elárulta, hogy a következő dal nagyon fontos számára, és Adam egyik közeli barátjának címezte azt:
A dal címe “Mars”!
Végre egy szám az új lemezről, amit még nem ismerünk! És nem is akármelyik szám, hiszen a jövő évi élő turnéja, a “Life on Mars Tour”, mellyel Bécsbe is ellátogat novemberben, erről kapta a nevét. Dom gitáron kísérte magát, így végre volt egy kis ideje szusszanni egyet, elvégre az ezt megelőző dalokat szó szerint végigugrálta! A “Cotton Candy” szintén az egyik személyes kedvencem tőle, és élőben sem okoz vele csalódást: alig várom, hogy már élőben is hallhassam jövőre Bécsben.
Aztán a pörgős szerzeményeket először az akusztikus gitár, majd a zongora váltotta fel. Az “It’s Quiet In Beverly Hills”-ről elmondta, hogy a rajongóinak szól, hiszen az évek során sokat csalódott mind a barátaiban, mind a szerelmeiben is, azonban a BHC mindig kitartott mellette, és mindig ott volt neki.
Emlékszem az arcotokra, és emlékszem a történeteitekre is. Mindig felvillnyoznak, és nem számít, min megyek keresztül, nektek köszönhetően mindig lesz hova tartoznom. Mindig is hozzátok fogok tartozni, szóval amikor azt mondom, hogy életem végéig szeretlek titeket, azt mindannyiótokra értem
– mondta Dom.
Maga a dal kicsit olyan, mintha a “God Save Me, But Don’t Drown Me Out” kistesója lenne: nem is annyira hangzásilag, de az üzenetét tekintve mindenképp. Eddig is tudhattuk, hogy mennyire szoros kötelék fűzi Domot a fanjaihoz, ez az igencsak érzelmes szerzemény pedig ennek a himnusza.
A záródal a “Theresa” volt, melyet zongorán kezdett, majd visszament a “színpad” közepére, hogy az este során utoljára megmutassa, mennyi energia is rejlik benne.
Összességében a nagyjából 45 perces show alatt 9 dalt adott elő, és ha eddig nem vártam volna nagyon a jövő évi bécsi koncertet, ezzel tutira megváltoztatta volna a véleményem. Szerencsére erre nem volt szükség, hiszen eddig is teljesen be voltam zsongva miatta, ezzel az online koncerttel pedig csak rátett egy lapáttal. Hihetetlen az az energia, az a lelkesedés, és az az elkötelezettség a zenéje és a rajongói iránt, amivel ki tud állni a színpadra, még akkor is, ha a nézőtér kvázi üres. Csillagos ötös, minden szempontból!
Aki nem vett még jegyet, de szeretne egy igazi koncertélményt egy olyan időszakban is, amikor nincsenek élő, fizikai koncertek, még megteheti: a következő show, amire még vannak jegyek, november 19-én lesz, ezt követően pedig egészen december 7-ig tart majd a turné.
