Ilyen volt az énekesnő márciusi koncertje a Gasometerben.
Madison Beer februárban indult útnak a második lemezét, a Silence Between Songs-t támogató világkörüli koncertsorozatával, mely a The Spinnin Tour nevet kapta. Az énekesnő egy visszafogottabb oldalát mutatta meg a tavaly megjelent korongon, és a show-t is ennek megfelelően alakította ki: nem voltak háttértáncosai, csupán ő és a bandája álltak a színpadon. A sztár természetesen egyedül is elég volt ahhoz, hogy lélegzetelállító és felejthetetlen fellépéssel örvendeztesse meg a rajongóit, még úgy is, hogy lázasan lépett az osztrák közönség elé.
Volt szerencsénk részt venni a koncert előtti meet & greeten és soundcheck experience-en, persze előtte aggódtunk, hogy az egész elmarad, mivel Madison az X (korábban Twitter) oldalán osztotta meg a követőivel, hogy lebetegedett, és nem érzi magát túl jól. Ennek ellenére még a VIP élményt sem mondták le, holott véletlenül még több ilyen jegyet is adtak el, mint kellett volna – pont a „legjobbkor”. A találkozás az énekesnővel nem tartott sokáig, de természetesen életreszóló élmény volt. Melanie Martinez Portals című albuma ment a háttérben – a sztár köztudottan nagy rajongója az előadónak – Madison pedig egy nagy, szőrös sapkában, a betegsége miatt maszkban, és egy kardigánkban fogadta az izgatott fanokat.
A kép elkészülte után még annyira volt időnk, hogy megköszönjük neki, hogy betegen is megtartja a koncertet, illetve megkérjük, hogy következő alkalommal Magyarországra is látogasson el, amire azt felelte, hogy:
Mindenképp, ígérem.
A soundcheck experience-en érthető okok miatt nem énekelt, hiszen vigyáznia kellett a betegség miatt amúgy is gyenge lábakon álló hangjára, de cserébe majdnem egy órán keresztül mesélt az egybegyűlteknek az új lemezéről, a show-ról, a múltjáról, és egy csomó érdekességet osztott meg velünk. Mi több, a legutóbbi slágere, a Make You Mine első demoját is lejátszotta a telefonjáról, és elárulta, hogy hamarosan érkezik a folytatás.
Maga a show lenyűgöző volt. A rózsaszín ruhájában lépett a Gasometer színpadára, és a meet & greeten, illetve a soundchecken jól látható betegségéből már szinte semmi nem látszott rajta – valószínűleg ebben az is közrejátszott, hogy a rajongókkal való beszélgetésről azzal a mondattal távozott, hogy most megy, mert még a koncert előtt leengednek neki egy infúziót.
Majdnem az összes dalt előadta a Silence Between Songs-ról, a Dangerous-t kivéve, ugyanis elmondása szerint az túlságosan érzelmes szerzemény számára ahhoz, hogy estéről estére el kelljen énekelnie. A nyitány a Home to Another One volt, amire az egész teltházas helyszín megőrült, a zárás pedig a megható King of Everything. Egy fénypontot nem tudnánk kiemelni, ezért inkább az 5 kedvenc pillanatunkat írjuk le.
A Dear Society hatalmasat szólt élőben, és szemmel láthatóan a közönség többi tagjának is ez volt az egyik favorit. A Baby-t kétszer, vagyis inkább másfélszer is hallhattuk (sajnos azért, mert egy rajongó rosszul lett az első nekifutás alatt a tömegben), és mindkétszer zseniális volt. Bár a Tyler Durden alatt egy kis technikai baki csúszott a rendszerbe, és nem működött úgy a kivetítő, ahogy kellett volna, mégis hatalmas élmény volt ezt a régebbi dalt élőben hallani. A Selfish a sztár egyik legismertebb szerzeménye, a tömérdek mennyiségű füst, ami díszletként szolgált, pedig megtette a hatását, és csodálatos képi világ tárult elénk alatta. Végül a Make You Mine-t emelnénk ki, ami jó úton halad afelé, hogy Madison legnagyobb slágere legyen belőle, élőben pedig brutálisan nagyot szól.
Madison bebizonyította, hogy még betegen is olyan show-t képes csinálni, mitől a lélegzetünk is eláll, így ezek után még jobban várjuk, hogy végre hazánkba is ellátogasson egyszer.
