Ki az a Reneé Rapp és miért beszél róla mindenki?

A legtöbb előadó és színész többször kihangsúlyozza, hogy ugyanannyira szeret színészkedni és zenélni is, egyik sem áll szignifikánsan közelebb szívéhez. De ez nem igaz René Rapp-re, akinek zenéjét a semmiből kezdték el isteníteni az internetezők, miközben csak debütáló EP-jével készülődött berobbanni a köztudatba.

A már 23 éves énekes- és színésznő Huntersville-ben látta meg a napvilágot 2000. január 10-én, majd Charlotte-ban nevelkedett, és mint bármelyik y2k-születésű előadó olyan ikonokat nevez meg inspirációjának, mint P!nk vagy Beyoncé, utóbbit különösképp kiemeli minden alkalommal.

Még mielőtt eljutott volna a zenéléshez, inkább színészkedett, ugyanis úgy gondolta, ez az egyetlen járható út ahhoz, hogy rendesen énekes legyen és bedolgozza magát az iparba. Igaz, hazánkba még annyira nem ért el az HBO Max sorozatát, az Egyetemista lányok szexuális életét körülvevő hype, mégis ez a legismertebb szerepe egyelőre. Egyébként a sorozatról mi is beszámoltunk anno, de igazából azért, mert az eredeti tervek szerint Dylan Sprouse is szerepelt volna, mint Nico, Renée karakterének, Leightonnak öccse – de így legalább a világ megismerte Gavin Leatherwood nevét is. Na meg azért azt sem szabad elfelejteni, hogy a Bajos csajok filmes, musical változatában Rachel McAdams karakterét, az ikonikus Regina George-ot alakítja majd.

A napokban az NME magazinnak adott interjújában például kerek-perec kimondta, hogy ő a színészkedésre csak egyfajta hobbiként és mellékállásként gondol, de muszáj volt erre az útra mennie, ha sikeres zenész szeretne lenni hosszútávon.

A színészkedés csak egy hobbi. És megvan a maga helye a szívemben, de azért kezdtem színészkedni, hogy zenélhessek.

Elmondása szerint minden producer és szinte mindenki, akivel együtt dolgozik utálja őt, ugyanis nagyon céltudatos és megvannak az elképzelései. Sokszor azt is hangoztatja, hogy karakteres hangjához nem illik mindenféle stílus, amit egyes producerek kitalálnak.

Szerintem marhára nem olyan zenét csinálok, amilyet hallgatok. Frank Ocean és SZA megy állandóan nálam, de nem csinálok olyan R&B zenét, mint ők. A dalszövegek inspirációját veszem tőlük és néhány vokál-stílust, de inkább meglehetősen jó popzenét csinálok jelenleg.

Az LGBTQ+ társadalom tagja is, így nem meglepő, hogy igazán őszinte és nyers, ha saját életéről kell mesélnie. Sokszor hangoztatta azt is, hogy hiába vállalja fel önmagát nagyon régóta, valahogy a zenében mégis nehezebb erről beszélnie. A sorozatban is nagyon sokat szorongott amiatt, hogy tényleg autentikus legyen a képernyőkön keresztül és esetleg segítséget tudjon nyújtani társainak, akik hasonló dolgokon keresztül mennek keresztül.

A sorozat mellett sikerült megszereznie Regina George szerepét a Bajos csajok musicalban is, melyet február elején kezdenek el forgatni – hiába, a Broadway-en előtte már megcsillogtatta tehetségét a szerepben.

Természetesen, mint mindenki másnak, neki is megvannak a saját gondjai: mivel nem tanult tovább, édesapja kirakta otthonról, de ez hosszútávon csak erőt adott neki, hogy önmegvalósítson és álmai után menjen. Sajnos emellett még az is rá tesz egy lapáttal, hogy sokat kritizálták és kritizálják alakját jelenleg is, például egy interjú során arról kérdezték, hogy milyen érzés lesz eljátszania egy husis Regina George-ot a tévében.

Mint olyas valaki, aki egész életében étkezési zavarokkal küzdött, néhány komment a testemről könnyen pánikrohamot válthat ki nálam. Nem tudom pontosan, hogyan menjen az ember dolgozni, ha egy ártatlan gondolat ilyeneket vált ki belőlem.

Úgy tűnik a kemény munka meghozta gyümölcsét: debütáló EP-je, az Everything to Everyone 2022. novemberében jelenet meg, amiből a Too Well c. dala lehet ismerős egy átlag zenehallgató számára. Ahogy magáról is mesélt, valóban könnyedebb, lágyabb stílusa van, tisztán érezhetőek inspirációi, dalszövegei pedig pont olyan történetmesélők, mint Taylor Swift balladáinak.

Szerencsére vele egy olyan előadóval bővül a popzenei világ, aki tényleg megmutatja, ki is ő valójában és nem fél életéből inspirációt meríteni. Egyébként a 6 dal + 1 intros bemutatkozó anyag összesen 19 perc, szóval akár egy könnyed, délutáni kikapcsolódásra is alkalmas.

Az pedig kétségtelen, hogy ne legyen igény erre a stílusra is: ezt csak az bizonyítja jobban, hogy Londonban való első koncertjét egy 600 fős helyről egy majdnem 2500 fős helyszínre kellett költöztetni a nagy érdeklődésre való tekintettel.