“Azt hittem, soha többé nem csinálok zenét” – exkluzív interjú Alec Benjaminnal

Első alkalommal lépett színpadra hazánkban a 28 éves amerikai énekes, Alec Benjamin, aki második lemezével, az (Un)commentary-val indult útnak, Budapesten pedig egyből egy teltházas koncertet villantott az Akvárium Klub Nagyhalljában. A koncert során az énekes visszahúzódó jelleme nem mutatkozott meg a színpadon, sokkal inkább azt lehetett látni, hogy ez a srác tényleg a színpadra született és piszkosul élvezi, hogy a tengerentúlon is ennyien éneklik dalait.

A helyszín már napközben megtelt igazi rajongókkal, akik percek alatt elkapkodták az Akvárium által kihelyezett és ingyen elvihető posztereket, plakátokat (ezért egyébként külön pacsi jár a helyszínnek) és kígyózó sorokban ültek és álltak már bőven a koncert kezdete előtt. Előzenekarként a feltörekvő Winona Oak állt színpadra, akit szemmel láthatóan percek alatt felzabált a közönség, annyi szeretetet kapott tőlük. Alec pedig egy majdnem másfél órás show-val kápráztatta el a fanjait, ahol olyan dalok csendültek fel, mint a Devil Doesn’t Bargain, a Let Me Down Slowly vagy a The Way You Felt.

Az énekessel a keddi fellépés előtt beszélgettünk, ahol megtudtuk, hogy volt egy időszak az életében, amikor azt hitte, sosem fog újra zenét készíteni, de azt is elárulta, hogy az egyik dalát a saját lemezkiadójáról írta, miután úgy érezte, nem adnak meg neki minden lehetőséget ahhoz, hogy kibontakozzon. Természetesen őt is tanítottuk magyarul és a szokásos üzenete mellé egy lemezt is dedikált a MUSICDAILY olvasóinak, melyet meg is nyerhettek. Utólag azt is elárulhatjuk, hogy eközben egyetlen függöny választotta el kedvencüktől a koncerten megjelenőket, ugyanis az interjúnak a Volt Lokál adott otthont – exkluzív interjú Alec Benjaminnal az Akvárium Klubból.

Nagyon örülök, hogy találkoztunk! Hogy vagy ma?

Jól vagyok, jól vagyok. Te hogy vagy?

Én is jól vagyok.

Szuper. Mi van a pólódon?

Ez? Billie Eilish merch.

Ja, Billie van rajta. Nagyon király.

Előző hónapban vettem, amikor voltam a koncertjén Párizsban. Csodás volt.

Szuper. Csak nem francia vagy?

Nem, magyar vagyok.

Értem.

Szóval nézegettem a turnédátumaidat, és azt kell, hogy mondjam, a mostani időbeosztásod elég fárasztónak tűnik. Hogyan viseled a turnézást és azt, hogy hosszú időre távol vagy az otthonodtól?

Fáradt vagyok.

Fáradt vagy?

Ja.

Nem viselem túl jól, de a másik opció azt, hogy nem turnézom, ami azt gondolom, még rosszabb volt.

Szeretek úton lenni, és az a kiváltság, hogy minden este embereknek zenélhetek egy igazi áldás, szóval nem panaszkodom, de azért nehéz. Nehéz tud lenni. Most vagyunk a turnénak azon a pontján, amikor már mindenki kissé fáradt, de már hamarosan a célegyenesben vagyunk, szóval megleszünk. Maga a koncert legyen jó, ezt leszámítva nem aggódok máson. De ja, fáradt vagyok.

Nemsokára színpadra lépsz. Van bármilyen koncert előtti rituáléd, amit mindig, minden egyes fellépés előtt csinálsz?

Igen. Akarod tudni?

Hát persze.

Ő már tudja, mit fogok mondani. Kakilok. Ennyi.

Ennyi, tényleg?

Igen, ennyi. Oh, és még egy kis kézfogást is csinálunk a bandámmal, mielőtt felmegyünk a színpadra. Ja. Szeretem, ha mindenki együtt van már legalább egy órával a koncert előtt, így tudom, hol van mindenki, és nem lesz az, hogy hol van…

Mindenki készen áll.

Igen, szeretném, ha mindenki egyben lenne.

Pár hónapja jelent meg az új albumod, az (Un)Commentary. Először is gratulálok hozzá.

Köszi!

Mi a legfontosabb dolog, amit a lemez készítése során tanultál?

Hát, egyelőre nehéz lenne megmondanom, hogy mit tanultam, mert az album még mindig… Én úgy fejtem meg és tanulok a dalokból, amiket írtam, hogy járom a világot és előadom őket. Szerintem még legalább fél évnyi koncertezés lesz, mire tényleg le tudok vonni valami komoly leckét a zenéből, amit írtam.

De van egy lecke, amit megtanultam, vagyis inkább valami, amit magamról tanultam, méghozzá az, hogy még akkor is szeretek dalokat írni, ha nem muszáj.

Nem lett volna kötelező megcsinálnom ezt az albumot, senki nem kért meg rá. Nem kellett semmit leadnom, hiszen pont előtte adtam ki egy lemezt, és mégis késztetést éreztem, hogy zenét írjak, ami jó dolog.

Csak mert egy időre azt hittem, hogy soha többé nem csinálok majd zenét.

Komolyan?

Igen. A járvány elején mindenki otthagyta a munkáját és próbálta megtalálni, mi is az, amit csinálni szeretne. Én borzasztóan ki voltam merülve, depressziós voltam, és úgy gondoltam, hmm, lehet, tartok egy pár hónapos szünetet és aztán belekezdek valami másba. De nem így lett.

Örülünk, hogy nem így lett.

Igen, én is. Én is.

A Devil Doesn’t Bargain a legújabb kislemezed. Mesélnél egy kicsit a dal hátteréről, hogy mi inspirálta, és mi az üzenet, amit át szeretnéd adni vele?

Ironikus módon az az igazság, hogy a lemezkiadómról írtam.

Tényleg?

Igen, mert nem adták meg nekem azokat a dolgokat, amiket szerettem volna. De végül túltettem magam rajta, ez van, nincs mit tenni.

Úgy gondolom, az egyik nehéz dolog a zenében az, hogy szét kell választanod a zene érzelmi részét a tényleges terméktől, amit készítesz, végtére is ez is üzlet. Ez nehéz tud lenni.

Aztán akkoriban volt egy barátom is, aki mindig visszament ehhez a csávóhoz, hiába mondtam neki, hogy mindegy, mit csinál, nem fog megváltozni, és ha mégis van remény a változásra, akkor is a legjobb, ha otthagyja őt és hagyja, hogy saját maga tanulja meg a leckét. Ha veled akar lenni, a saját feltételeid szerint kell veled lennie. Ezt a két ötletet olvasztottam egybe. Ez áll a dal hátterében. De először teljesen más volt a dalszöveg, mikor még csak a kiadómról szólt.

Aztán átírtad.

Igen.

Talán túl kemény lett volna?

Úgy éreztem, nem tudnak majd nagyon azonosulni vele az emberek.

Melyik dalodat mutatnád meg egy olyan embernek, aki még nem ismer téged?

Hát ez a mostani kislemez, szóval ezt választanám.

Érthető, okés. És ha lenne egy időgéped, és visszamehetnél az időben akkorra, amikor elkezdődött a karriered, és adhatnál a fiatalabb énekednek egyetlen jótanácsot, mi lenne az?

Valószínűleg… Ha visszamehetnék…

Nehéz kérdés.

Igen, de nem hiszem, hogy mondanék bármit is.

Persze, lehetne jobb az életem, de sokkal-sokkal rosszabb is lehetne.

Nem tudhatnod, hogy hosszú távon milyen hatása lenne ennek, és az is lehet, hogy rossz tanácsot adnék. Szóval valószínűleg nem is mennék vissza az időben. Ott maradnék, ahol vagyok.

Okés, és hol látod magad 10 év múlva?

Hol látom magam… Fogalmam sincs. Hol látom magam 10 év múlva? Nehéz megmondani, de remélhetőleg már házas leszek. Ja, és még gyerekek nélkül.

Gyerekek nélkül, boldog házasságban.

Igen, de talán… Nem tudom, nem vagyok benne biztos.

Az is rendben van.

De szerintem akkorra már megtalálom majd az igazit.

Okés, és végül üzennél valamit a magyar rajongóidnak?

Persze, az lenne az üzenetem, hogy köszönöm srácok, hogy hallgatjátok a zenémet. Most először lépek fel Magyarországon, és teltházas a koncert, ami csodálatos. Nem is tudtam, hogy vannak itt emberek, akik hallgatják a zenémet.

Oh, egy egész tömeg áll épp kint.

Igen, nagyon izgatott vagyok miatta, úgyhogy csak annyit mondanék, hogy köszönöm. Ez igazából az üzenetem.

Ennyit terveztünk mára, de mielőtt megyünk, szeretnénk tanítani neked valamit, hogy neked is legyen mit elraktároznod ebből az interjúból.

Okés, okés.

Ismersz bármilyen magyar szót?

Egyet sem.

Okés, akkor megtaníthatjuk neked, hogy mondjuk magyarul azt, hogy szeretlek?

Ja, ja, ja, hogy mondjátok?

Így: szeretlek.

Szeretlek.

Igen! Igen, ez az.

Szeretlek.

Alec, nagyon szépen köszönjük, hogy időt szakítottál erre a beszélgetésre, nagyra értékeljük.

Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy megismertelek. Köszönöm szépen.

Alig várjuk, hogy lássunk a színpadon ma este!

Én is alig várom, hogy fellépjek, nagyon örülök, hogy itt vagytok, nagyra értékelem. Köszi, skacok!

További érdekességekért, dalokért és videókért keresd fel Alec Benjamin hivatalos oldalait!

Megosztás: