Az immáron 25 éves Magyarország egyik legsikeresebb rap duója az Animal Cannibals!
A 2. interjút Richie Pí és Qka MC-vel készítettük el Hazai Zenészeink rovatunkban:
MD: Sokan nem tudják, de az Animal Cannibal eleinte 3 tagból állt. Mi történt, hogy a 3. tag kiszállt a csapatból?
AC: A legelején tényleg nem akart többről szólni az Animal Cannibals, mint egy hobbi, amit 3 középiskolás a maga szórakoztatására csinál. 2 év után gondoltuk úgy, hogy ha már ennyit foglalkoztunk vele, akkor csinálhatnánk komolyabban is. Ez volt az a pont, ahol a 3. tag Uby nem érezte magában a lelkesedést a folytatáshoz. Ettől még barátok maradtunk.
MD: 1989-ben alakult a duó. Akkor még nem volt olyan, hogy feltöltik az előadók a videót youtube-ra
és a facebook-on megosztják. Sokkal nehezebben lehett megszerezni az elismerést. Nektek mennyi munkával
és kitartással járt az, hogy felfigyeljenek rátok?
AC: Sok minden egész másképp működött. Magunk rajzoltuk meg a kazetták borítóit, hajtogattuk a tokokba, és otthon másoltuk őket két magnóval. Ezután elvittük osztálytársaknak, és pár lemezboltba. Aztán egy idő után már nem kellett elmagyarázni, hogy mi is ez, sőt várták az újabb dalokat. Sokkal lassabb folyamat volt ez.
MD: Kik azok a zenészek akik annak idején inspiráltak benneteket, hogy erre a pályára lépjetek?
AC: Magyarországon nem volt ekkoriban olyan előadó, vagy csapat, akik ezt a műfajt képviselték, így nyilván való, hogy az első külföldi klipek, dalok voltak ránk nagy hatással. Tetszett a lazaság, és a lüktetés. Neveket is mondok: RUN DMC, Beastie Boys, L. L. Cool J., Public Enemy, Kurtis Blow, Dj Jazzy Jeff and The Fresh Prince (Fresh Prince-t ma mindenki úgy ismeri, mint Will Smith)……….. Nagyon hosszú lenne még a lista.
MD: Ha összefutnátok velük az utcán, mi lenne az első dolog, amit kérdeznétek tőlük?
AC: Szerencsére sok külföldi előadóval/Mc-vel sikerült már személyesen találkozni. Yo volt látni, hogy a számunkra ikonként tisztelt emberek mennyire normálisak és
mennyire jól érzik magukat abban, amit csinálnak. Vicces volt, hogy Belgiumban egy sport boltban a cipők mellett futottam össze Coolio-val. Tőle például azt kérdeztem: – Hát, Te mi a fenét keresel itt?
MD: A lemezeiteken fel van tüntetve, hogy „Csak szülői felügyelettel hallgatható”. Miért?
AC: Az amerikai RAP lemezeken mindig rajta volt ez a jelzés, a csúnya szavak használata miatt. Arra gondoltunk, hogy ezt mi is használjuk épp azért, hogy beazonosítható legyen a vásárlók számára a zenei műfaj. Persze a kifejezés lényege ránk nem jellemző, mert soha egyetlen egy dalunkban sem használtunk csúnya szót.
Épp ezért azt a magyarázatot adtuk, hogy szeretnénk, ha a mi lemezünk hallagtása családi program lenne.
MD: Minden albumotokon 19 sláger kap szerepet. Ennek van valamilyen története vagy csak szimpla véletlen?
AC: ’89-ben az első 60 perces kazettánkra ennyi „dal” fért fel. Azóta pedig egyszerűen csak a hagyomány őrzői és tisztelői vagyunk. Amúgy meg így pont ráillik az albumainkra a mondás: az egyik 19, a másik egy híjján 20.
MD: Köztudott, hogy imádjátok a palacsintát. Hogy lehet az, hogy 25 év alatt nem készült dal a kedvenc
kajátokról?
AC: Hmmm, tényleg. Összeségében még ételről sem igazán írtunk. Jobban megihlettek minket a szakmák: takarítónő, postás, kalauz. Amúgy meg az étel nem játék, szóval csak szimplán tiszteletben tartjuk. Azért lehet, hogy egyszer majd megírjuk
MD: 2014-ben ünnepli az AC a 25. születésnapját. Ebből az alkalomból készültök valamilyen újdonsággal
a rajongóitok számára?
AC: Igen, azzal ünnepeljük ezt az évet, hogy megmutatjuk, még mindig van új a nap alatt, azaz még mindig tudunk újat mutatni a megszokott lendülettel. 2013. tavaszán írtunk egy olyan dalt, amiről úgy gondoljuk, hogy egy ország nyári kedvence lehet. Nem akartunk kapkodni a megjelenéssel, és úgy döntöttünk, hogy
várunk vele egy évet. Ha úgyis örökzöld sláger lesz, nem mindegy mikor mutatjuk meg? Leforgattuk hozzá nyáron a videóklipet, amitől csak még erősebb lett az egész, és idén márciusban, ahogy írtam nagy reményekkel meg is mutatjuk majd. Aztán majd októberre tervezünk egy nagy ünneplést.
MD: Rengeteg slágert készítettek már az évek során. Mennyire nehéz mindig új témákból új rímeket faragni?
AC: Ha tetszik, akkor az egyik alkotói ars poetica-nk: „az egyetlen egy klisénk a formabontás.” Épp az izgat minket, hogy lehet-e még másképp, más szavakkal, más rímekkel, más előadásban, más tempóban, más módszerrel dalt írni, alkotni. Nem nehéz ez, mert éppen ez a legizgalmasabb kihívás az egészben.
MD: Ha most találkoznátok azzal a két sráccal, akik 1989-ban voltatok, milyen tanácsot adnátok nekik?
Mi lenne az, amit másképp csinálnátok, ha újrakezdhetnétek?
AC: Mivel semmi negatív része nem volt ennek a 25 évnek, valószínű, hogy egy vállveregetés kiséretében azt mondanám: – Szeressétek! Élvezzétek! Csináljátok!
