A belga szupersztár, énekes-dalszerző és producer, Angèle megjelentette várva várt harmadik stúdióalbumát, az Instinct-et.
Amikor Angèle mindössze 21 évesen berobbant a zeneiparba, leginkább az ösztöneire hagyatkozott: mindenféle előzetes struktúra vagy „sikerrecept” nélkül írt, komponált és kísérletezett. Az új lemez munkálatai során úgy döntött, ismét kihívás elé állítja magát, és védőháló nélkül ugrik fejest a folyamatba. Miután éveken át bizonyította, hogy egyedül is képes slágereket írni, most végre megengedte magának a teljes szabadságot: kilépett a megszokott popzenei sémákból, helyenként meghagyta az éneksávok apró, de gyönyörű tökéletlenségeit, és hónapokra bezárkózott, hogy maga írja és producelje a dalokat. Csak ezután nyitotta meg az ajtókat a kollaborátorok előtt.
Az első ilyen alkotótárs régi barátja és munkatársa, Tristan Salvati volt, akivel egyfajta kreatív sparringpartnerként dolgoztak együtt. E köré a duó köré kezdett Angèle további izgalmas zenei karaktereket gyűjteni. A végeredmény egy olyan lemez lett, ami hemzseg a zseniális közreműködőktől. A modern French Touch ikonjai, a Justice a What You Want című dalban teszik tiszteletüket, míg a flamand elektronikus duó, a Soulwax a klubosabb lüktetésű Trop-ban tűnik fel. Az amerikai Caroline Polachek (aki még a brüsszeli akcentusú franciát is bevállalta) a hedonista Love Triangle-ben hallható, amelyhez a legendás SebastiAn is hozzátette a magáét. A brit dalszerző-producer, Oscar Scheller (aki többek között Charli XCX-szel is dolgozott) pedig a f4ck 4ever című számon ügyködött, amit alig két óra alatt dobtak össze egy New York-i stúdióban.
Az album egyik legfontosabb tétele az Au Revoir, amely Angèle legelső csapatos dalszerző sessionjén született olyan nevek társaságában, mint Elvira Anderfjärd (Taylor Swift, Tove Lo) és Oscar Holter (The Weeknd).
Éveken át inkább olyan emberekkel maradtam, akik nem voltak jók nekem, csak hogy ne legyek egyedül. Ezzel a dallal búcsút intek a másoktól való érzelmi függőségnek. Franciául és angolul is éneklek benne, mert ez a párosítás érződött a legtermészetesebbnek.
– mesélte az énekesnő a dal hátteréről.
Angèle szinte mindenhol és folyamatosan rögzítette az anyagot: brüsszeli, dél-franciaországi és New York-i stúdiókban, sőt, még rögtönzött házi stúdiókká alakított lakásokban is. A külvilág zajai szűretlenül szivárogtak be a felvételekbe: a nyitódalban a saját koncertközönségét halljuk, az On verra című szakítós balladában egy New York-i mentőautó szirénája szólal meg, a záró NYC Blues-ban pedig baráti beszélgetések foszlányai bukkannak fel.
Az Instinct zenei és vizuális világa szorosan összefonódik: az énekesnő a (LA)HORDE koreográfus kollektívával dolgozott együtt (akik Madonna és Rosalía turnéin is dolgoztak), hogy egy 360 fokos vizuális élményt alkossanak meg a lemez köré, ahol a zene inspirálja a képeket, a képek pedig a mozgást.
