LP július 7-én tér vissza ötödik alkalommal Magyarországra, a koncert előtt pedig exkluzív interjút adott a MUSICDAILY-nek.
LP július 7-én tér vissza ötödik alkalommal Magyarországra, miután 2018-ban a Budapest Parkban, 2019-ben a VOLT Fesztiválon, 2021-ben ismét a Budapest Parkban, majd legutóbb 2024-ben a Papp László Budapest Sportaréna már elvarázsolta a hazai közönséget. A művész most újra a Budapest Park színpadán lesz látható, ahol a Lost On You című albumának (és egyben világslágerének) a 10. évfordulóját ünnepli majd a rajongóival.
A 45 éves aranytorkú művésszel 2021-ben már beszélgettünk, most pedig úgy fogadott minket, mintha ezer éve ismernénk egymást és tisztán emlékezett arra is, hogy a koncerthelyszín backstage részében találkoztunk, így hamar bele is rázódtunk az interjúba, ami tényleg inkább egy kellemes beszélgetés volt, mintsem egy kérdezz-felelek.
LP megosztotta velünk, hogy milyen jó és kellemes emlékek fűzik Budapesthez, mesélt arról is, hogy neki a dalszerzés igazából nem érződik munkának, elárulta, hogy nagyjából 2 lemezre elegendő dala van mindig készen, amelyek várják, hogy beférjenek valamelyik jövőbeli albumának atmoszférájába és a pride hónap keretein belül üzent is követőinek, akikben azt szeretné a legjobban erősíteni, hogy attól szép a világ, hogy mindenki különböző és minden ember egyformán fontos – exkluzív LP interjú a Budapest Parkos koncertje előtt.
Júliusban visszatérsz Budapestre, és korábban már többször is jártál Magyarországon. Mi az első emlék, ami eszedbe jut, amikor az országunkra gondolsz?
Emlékszem, nagyon élveztem az ottlétet, már azelőtt is, hogy a helyszínre értünk volna. Nagyon szórakoztató, kozmopolita hangulata [rendkívül sokszínű légkör, ahol különböző kultúrák, szokások és emberek találkoznak, illetve keverednek – szerk.] volt az egésznek. Sok nagyszerű kávézó és étterem van ott, amire emlékszem, és nagyon menő volt a légkör. Korábban még sosem jártam ott, így nem voltak elvárásaim, de nagyon meglepődtem, hogy milyen klassz, szinte párizsi hangulata van a városnak. Nagyon kellemes hely volt sétálgatni, és mindenki rendkívül jófej volt.
Örülök, hogy élvezted a hazánkban töltött időt. Az új turnéd elég nosztalgikus lesz, mert a Lost On You albumod idén lesz tíz éves. Mit gondolsz, az a tíz évvel ezelőtti éned, aki ezt a lemezt készítette, mit szólna ahhoz, ahol most tartasz a karrieredben?
Szerintem boldog lenne. Én mindig csak arra törekszem, hogy jobb dalszerző legyek. Persze sosem tudhatjuk pontosan, mit is jelent ez valójában, de én így érzem. Folyamatosan ki vagyunk szolgáltatva az üzletnek, a promóciónak és az összes hasonló tényezőnek, de elégedett vagyok, hogy dalszerzőként még mindig ilyen termékeny tudok lenni. Szerintem ez is a dalszerzőség része, ami egy kicsit olyan, mint a festészet. A szobám tele van festményekkel; most nem látod őket, de ez egy teljesen más életérzés. Gyűjtöd a dalokat, és folyamatosan bővíted az archívumodat.
És persze új zene is érkezik!
Igen, ez a lényeg! Bár tisztelegni fogok a Lost On You lemez előtt, közben azért mégis kijön az új albumom is.
Igen, és az új dalod, a Shelly már meg is jelent. Imádom, szerintem nagyon laza, nyárias hangulata van. Arra lennék kíváncsi, hogy mi a legnagyobb különbség aközött, ahogyan ma közelíted meg a dalszerzést és a zenekészítést, és ahogyan egy évtizeddel ezelőtt tetted?
Számomra ez a folyamat nagyon hasonló, ez egy olyan dolog, amit egyszerűen csak csinálok, és nem is kell gondolkodnom rajta. Azt például nagyon szeretem, hogy mindig a következő lemezt írom, bármi is történjen, mert éppen ezzel foglalkozom. Sosem kaptam még olyan hívást, amiben azt kérdezték volna, hogy mikor adok ki új lemezt, mert mire elkezdenék ezen gondolkodni, általában már két lemezre való anyagom készen van. Ilyenkor már csak megpróbálom csoportosítani ezeket a dalokat. Sokan meglepődnének, ha tudnák, mennyi olyan dalom van, ami még meg sem jelent, mert ez csak attól függ, hogy hová illenek. Szóval a folyamat ugyanaz. Persze, az ember közben változik. Belenézel a tükörbe, és látod, hogy megváltoztál; megírsz egy dalt, és abban is benne van a változás. Visszatérve a festős hasonlatra: ha valaki azt mondja, hogy nézd meg ezt a festményt, amit tíz éve csináltál, mit látsz benne, nem igazán tudom megmondani. Ez a hallgatóság, vagy a nézők szubjektív döntése, szóval inkább mondják meg ők, hogy mit hallanak benne.
Hamarosan indul a turnéd, így beszéljünk egy kicsit a koncertekről. Mit remélsz, mit érez a közönség, amikor a koncerted után kilép a helyszínről?
Remélem, hogy jól érzik magukat. Olyan ez, mint amikor a barátaiddal lógsz: néha elmész egy barátodhoz, és utána remekül érzed magad, néha meg nem. Én arra törekszem, hogy az utóbbi sose történjen meg. Azt akarom, hogy az emberek jól érezzék magukat, hogy valami hiteleset és valóságosat kapjanak. Pont olyat, amit hallani és látni akartak. Emlékszem, egyszer elmentem egy nagy előadó koncertjére, akit nagyon szerettem, de éppen beteg volt. Nagyon sajnáltam, hogy beteg, de a hangjában sem volt ott az a varázslat, amit megszoktam. Mivel láttam már korábban, tudtam, hogy általában megvan benne ez a varázs, és így is jó érzéssel távoztam. Ezek a dolgok igenis számítanak; számít, hogy hallod-e azt a bizonyos hangot, amit imádsz egy dalban. Egy élő koncerten mindig erre törekszem, mert tudom, mennyire fontos. Megpróbálom úgy énekelni a dalokat, hogy a hangom pontosan úgy szóljon, mint a lemezen. Azt akarom adni az embereknek, amit a kocsiban is hallgatnak.
Egy-egy turné alkalmával legalább hatvan koncertet adsz. Neked személy szerint mi tesz egy adott koncertet különlegessé?
Egyszerűen az az érzés, amikor sikerül megvalósítanom azt, amiről az előbb beszéltem. Amikor érzem, hogy mindenkit bevontam, jelen vagyunk, és tényleg a lehető legjobb előadást kapják. Amikor maximálisan megkapják a pénzükért azt, ami jár nekik. Amikor sikerül kapcsolódnom az emberekhez, az egyszerűen nagyon jó érzés. Szerintem ezt ilyenkor mindannyian érezzük, a közönség is és én is.
Szeretnék egy kicsit a rajongóidról is beszélni, mert nagyon elkötelezett rajongótáborod van, és ezt a budapesti koncertjeiden is láthattuk már. Mi a legfontosabb dolog, amit az évek során tanultál a rajongóidtól?
Megtanultam, hogy valójában azért csinálom az egészet, mert ez tényleg jelent valamit az embereknek. Nem csak a semmibe írom a dalokat. Olyan zenét készítek, amikhez először is én magam tudok kapcsolódni, és amitől úgy érzem, hogy felszínre hoztam valamit mélyen legbelülről, amit érzelmileg ki kellett mondanom. És ez talán egy közös nevező azzal is, aki éppen hallgatja a dalt. Folyamatosan erre törekszem.
És persze muszáj, hogy kérdezzelek az új zenéről is. Hogyan alakul az új albumod, és mit várhatunk tőle?
Ez egy újabb dalcsokor, amik a maguk módján változatosak és egyediek, és amik mögött száz százalékosan kiállok. Különböző dolgokat írnak le: vannak dalok, amik egyszerűen csak szórakoztatóak és könnyedek, mások pedig talán nem is annyira könnyedek, mint amilyennek elsőre tűnnek. Amikor valaki meghallgatja az első kislemezt, a Shellyt, talán azt gondolja, hogy ez egy vidám dal, de valójában sokkal mélyebb dolgok rejtőznek benne. Van egy csomó ilyen dal az albumon, de akadnak romantikus, könnyedebb témák is. Olyan ez, mint egy beszélgetés egy régi jó baráttal: beszélsz szórakoztató dolgokról, aztán pedig igazán nehéz, mély témákról. Attól függően, hogy épp hol tartotok, nagyon mély beszélgetésekbe is belemehettek. Azt szeretném, hogy az album is egy ilyen beszélgetéssorozatnak tűnjön, a legkönnyedebbtől egészen a legsötétebbig.
Érdekes, hogy ezt mondod, mert a következő kérdésem éppen ehhez kapcsolódna. Nem tudom, mennyire vagy aktív az interneten, de ismered azokat a posztokat, ahol van egy kép mondjuk egy gyönyörű tengerpartról, egy gótikus házról, vagy esetleg egy rózsaszín, csillogó szobáról, és az a felirat, hogy „melyik dalt hallgatnád itt”? Ismered ezeket a mémeket?
Nem, de értem, mire gondolsz.
Akkor érted a lényeget. Körül tudnád írni azt a környezetet, ami szerinted a legjobban illik a hamarosan megjelenő albumod hallgatásához?
Hú. Azt hiszem, talán egy olyan time-lapse videó lenne a legmegfelelőbb, ami reggeltől estig tart, ahol látszanak a csillagok, hullócsillagok száguldanak át az égen, majd napkelte és napnyugta következik, de mindez szupergyorsan. Bemutatná, hogy igazából milyen gyorsak és múlandóak is a dolgok. Nem tudom, te hogy vagy vele, de néha az idő borzasztó lassan telik, máskor meg olyan hihetetlenül gyorsan. Számomra a dalok pillanatképek azokról a dolgokról, amik éppen történnek, és folyamatosan rácsodálkozom, hogy vannak dolgok, amik sosem változnak, miközben minden más megváltozik. Van egy rajongóm, aki nagyon kedves számomra, és fogalmam sincs, honnan találja meg azokat a régi dalokat, amiket a múltban írtam. Még az egyik közeli New York-i barátnőm is, akivel együtt dolgoztam egy bárban, amikor oda költöztem, nemrég felhozott egy dalt, és először nem is tudtam, miről beszél. Azt mondta, én írtam. Nagyon meglepődtem, mert ez egy olyan dal volt, ami sosem jelent meg, amit még nagyon fiatalon írtam, és valószínűleg csak a barátaimnak énekeltem el.
Imádom, ez aztán az igazi elkötelezettség!
Ez egy életforma. Amikor valaki, aki most kezdi az egészet és a zeneiparban akar dolgozni, beszélget velem, meg szoktam kérdezni: imádod csinálni, vagy csak azért csinálod, hogy ismert vagy híres legyél? Mert az ezzel járó összes dolgot csak úgy tudod elviselni, ha folyamatosan csinálnod kell magát a zenélést. Voltak barátaim, akik zenekarokban akartak játszani vagy dalokat írni, de aztán egyik nap egyszerűen csak abbahagyták. Én nem tudom, hogyan kell abbahagyni a dalszerzést, mert ez a saját magammal és a világgal való kommunikációm része.
Te egyszerűen csak csinálod a dolgodat. És végezetül, van olyan üzenet, amit megosztanál a magyar rajongóiddal?
Igen – az elfogadás, az együttérzés és az empátia fontosságát. Próbáljuk meg megérteni, hogy mindenki nézőpontja és minden egyes ember fontos. Én nem hiszek ebben az „előadó és rajongó” felállásban. Szerintem mindannyian ugyanazon a szinten vagyunk, és a lényeg az, hogy próbáljunk kommunikálni az emberekkel, legyen az dalszerző, hallgató, vagy bárki más.
