Elég csak egy pillantást vetnünk Yungblud “weird!” lemezének a borítójára, hogy rájöjjünk: egy igazán sokszínű anyaggal van dolgunk. A képhez ugyanis nem kevesebb, mint 7 karakter bőrébe bújt, és ezt a zene is reflektálja. Ennek köszönhetően az énekes második korongja egyáltalán nem mondható egységesnek, ami alapjáraton egy album esetében akár zavaró is lehetne, a “weird!”-nél azonban abszolút nem az, sőt!
Az lemez legnagyobb varázsát pont az adja, hogy szinte minden egyes dal egy külön történetet mesél el, más-más világokba kalauzol el minket, így Yungblud egy furcsa érzelmi hullámvasútra invitál minket. Az énekes így jellemezte az albumot a májusi beszélgetésünk során:
Azt szeretném, ha az emberek, akik meghallgatják ezt a lemezt, mindegy, hogy kicsodák, vagy hány évesek, lehet, hogy csak egyetlen egy dallal tudnak majd azonosulni, de azt mondanák: Yungblud részese volt annak, hogy rátaláljak az emberségre. Ez az én nagy álmom, mert ők mind részesei voltak annak, hogy megtaláljam önmagam.
Az biztos, hogy nem kis feladat egy olyan anyagot összehozni, aminek legalább egy részével valamilyen szinten mindneki tud azonosulni. Vajon Yungbludnak ez sikerült? – “weird!” lemezkritika.
A nyitódalban, a “theresa”-ban rögtön egy karaterrel találkozunk. A szöveg ugyanis egy halott srác szemszögéből van megírva, aki a túlvilágról is arra esküszik, hogy örökké vigyázni fog az egykori párjára. Na persze nem csak így értelmezhetjük a sorait, hiszen bárki, aki egy kicsit is ismeri Yungbludot tudhatja, hogy az évek során milyen szoros kötelék alakult ki közte, és a rajongói között, így akár ez egy szerelmes levél is lehetne a BHC-nek. A számot egyébként először a “The Weird Time of Life” virtuális turnén hallhattuk élőben, és még közönség nélkül, képernyőn nézve is hatalmasat szólt, így szinte biztos, hogy az élő turné egyik fénypontja lesz. Az érzelmek után a testiség veszi át a főszerepet a “cotton candy”-ben. A szöveg megírásában az énekest a Selena Gomezzel is gyakran dolgozó páros, Justin Tranter és Julia Michaels segítette, és ez hallatszik is rajta, ugyanis a korong legpoposabb szerzeménye kerekedett belőle.
A lágy, már-már rádióbarát hangzást hamar felváltja a lázadó punk stílus. A korong második kislemeze, és egyben a fanok nagy kedvence, “strawberry lipstick” egy igazi fénypont, hiszen minden megvan benne, amitől Yungblud Yungblud lesz, és amiért szeretjük őt. A hozzá készült videónak egyébként egy kis betekintést is nyerhettek a rendezőjével, Chris Breslauerrel készült interjúnkban, amit ide kattintva el tudok olvasni, ha lemaradtatok volna róla. Az első 3 dal, és 3 különböző stílust követően újra az érzelmek, és az elfogadás kerül a fókuszba a “mars”-ban. A szerzeményt egy transznemű lány inspirálta, akinek az énekes zenéje segített elfogani önmagát, a videója pedig igencsak meghatóra, mi több, megrázóra sikeredett. A tervek szerint jövőre induló turnéját is ez után nevezte el, ami nem meglepő, hiszen kulcsfontosságú szerepet tölt be a korongon.
Na de nem is a “weird!” album lenne, ha sokáig megragadnánk egy hangzásnál, így már zakatolunk is tovább egy sokkalta pörgősebb dallal. A “superdeadfriends” kicsit a “strawberry lipstick”-et idézi, hiszen ugyanaz a punkos lázadás mutatkozik meg benne, miközben az énekes az összetartozásról kiabál. A “long song” a szülei kapcsolatáról szól, és arról, hogy mennyit bántották egymást a szerelmük ellenére is. Az üzenetét tekintve a “theresa”-hoz lehet hasonlítani, ám itt a saját talasztalatairól énekel, és arról, hogy szeretné megvédeni a testvéreit a szülei veszekedéseitől. Nem csoda hár, hogy Yungblud elmondása szerint ezt a dalt volt a legnehezebb megírnia a lemezen, hiszen egy igazán megható szerzemény, melyben első kézből nyerhetünk betekintést a gyerekkorába.
A “god save me, but don’t drown me out” egyértelműen a korong egyik kulcspontja. Minden megvan benne, amiért az énekes valaha is kiállt, és azt hirdeti: fogadd el önmagad úgy, ahogy vagy, a hibáid ellenére is. A két érzelmes szerzemény után ismét pörgősebbre vesszük a tempót a fanok egyik nagy kedvencével, az “ice cream man”-nel. A dalt már bőven a megjelenés előtt játszotta a koncertjein, a rajongók pedig már alig várták, hogy hallhassák a stúdióverziót, ami abszolút nem okozott csalódást! Az biztos, hogy a jövőbeli koncertjein is hatalmasat fog szólni élőben.
Az album címadó dala akár 2020 főcímdala is lehetne, hiszen tényleg egy roppant furcsa évet tudhatunk magunk mögött. Az első kislemezként szolgáló szeremény a “cotton candy” mellett az anyag másik igazán popos pillanata, az ezt követő “charity” pedig az ének-beszéd verzéinek és a fülbemászó refrénjének köszönhetően olyan, mintha csak kifejezetten a koncertekre lett volna tervezve.
A következő track, a Machine Gun Kelly-vel és Travis Bakerrel közös “acting like that” a trió harmadik száma, amin együtt dolgoztak, sőt, még egy utalás is van benne az “I Think I’m OKAY” slágerükre. A fizikai kiadáson nem kapott helyet, azonban a streaming verzión szerencsére elérhető – remélhetőleg még sok közös dalt tartogatnak számunkra, ugyanis mind Yungblud, mind MGK munkásságában kiemelkedőek az eddigiek.
Az utolsó előtti dalban, az “it’s quiet in beverly hills”-ben az érzelmeké a főszerep: az énekes elmondása szerint ezt kifejezetten a rajongóinak írta, hiszen sokszor csalódott már a barátaiban és a szerelmeiben is, a BHC azonban mindig kitartott mellette. A “The Weird Time of Life” virtuális turnéja glasgow-i “állomásán” bővebben is kifejtette, mi áll a dal hátterében:
Emlékszem az arcotokra, és emlékszem a történeteitekre is. Mindig felvillnyoznak, és nem számít, min megyek keresztül, nektek köszönhetően mindig lesz hova tartoznom. Mindig is hozzátok fogok tartozni, szóval amikor azt mondom, hogy életem végéig szeretlek titeket, azt mindannyiótokra értem.
A korong tökéletes lezárása a “the freak show”, mely a maga majdnem négy és fél percében foglalja össze az eddigi, majdnem háromnegyed órás utazást: beszél az elfogadásról, az összetartozásról, és arról, hogy mindenki fura egy picit a maga módján.
Yungblud nem okozott csalódást a második albumával. Mondhatni maga mögött hagyta a dühös fiatalt, akit a “21st Century Liability”-ben megismertünk, és egy sokkalta érettebb, eklektikusabb hangzással, és mély mondanivalójú dalszövegekkel örvendeztette meg a fanjait, a korongon pedig biztosan mindenki megtalálja azt a dalt, amivel a legjobban tud azonosulni. És még egy jó hír: elmondása szerint máris elkezdett dolgozni a folyatáson!
