Lauren Mandel, vagyis ahogy a közönsége ismeri, miután a TikTok felkapta, LØLØ egy kanadai pop-rock énekesnő, akinek debütáló kislemeze még 2018-ban nagyot ment saját hazájában. Majd, amikor beütött a koronavírus járvány, pont, mint sokan mások, ő maga is TikTok csatornájára kezdett el felvenni rövid videókat, melyben azokat a dalokat mutatta be, amelyeken épp dolgozott, illetve Taylor Swift, Adele és The Kid Laroi feldolgozásokat is megosztott. A hallgatósága pedig rövid időn belül eljutott hozzá és megtalálta őt.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy európai turnéját a szomszédos Bécsben kezdte, ahol egyből egy teltháza estével nyitotta a god forbid a girl goes on tour! nevű koncertsorozatát. Rajongói egyébként 2024 óta minden évben örülhetnek, hiszen folyamatosan új lemezzel jelentkezik. A mostani koncert apropója is a god forbid a girl spits out her feelings! című korongja volt, de persze nem hagyta ki legnagyobb slágereit sem a buli során.
LØLØ-val a koncert előtt ültünk le beszélgetni az igazán miniatűr backstage-ben, ahol mi ketten, ő és a menedzsere alig fértünk el egyszerre. A művésznő egyébként egy nagyon szerethető és kedves karakter, akiből árad, hogy tényleg mindene a zenéje, erről pedig szívesen beszélget bárkivel. Nagyon érdekes volt látni, hogy egy mindössze nagyjából 200-250 fős helyszínen is hogyan játszik a be- és átvezetőkkel (amik mesterien illettek a koncertbe) és bebizonyította azt, hogy nem kell nagy arénás turnékat tolni ahhoz, hogy megvalósítsa saját elképzeléseit – exkluzív interjú LØLØ-val Bécsből.
LØLØ, örülök, hogy látlak, és nagyon várom, hogy este a színpadon is láthassalak. De először beszélgessünk az albumodról. Nemrég jelent meg, az a címe, hogy god forbid a girl spits out her feelings!. Beszéltél már arról, hogy kicsit ijesztő volt számodra elkészíteni ezt az albumot és új lemezt kiadni az első után. Emiatt máshogy álltál hozzá a munkálatokhoz, mint az előző albumodnál?
Igen. Szóval vagy jobbat akartam csinálni, vagy egy olyat, ami ugyanolyan jó, de mégis más. Először is, kicsit jobban minimalistára vettük a dolgokat. Úgy érzem, hogy korábban sok kemény gitárra támaszkodtam, és sok dobra, ezeknél a daloknál pedig egy sokkal lágyabb és tisztább megközelítést választottam. Az inspirációim és az előadók, akiket a megírása írás közben hallgattam, inkább Michelle Branch és Ashlee Simpson voltak, meg mondjuk Liz Phair, nem pedig a Green Day és a Weezer, akikre általában inspirálnak engem. Emellett úgy voltam vele, hogy egyszerűen csak kimondok mindent, amit érzek, és egyáltalán nem fogom cenzúrázni magam. És így születtek az olyan dalok, mint a me with no shirt on, amit normál esetben túl félénk lettem volna megírni, de most egyszerűen csak kiköptem magamból, hogy úgy mondjam.
És mi a legmeglepőbb dolog, amit ez az album tanított neked önmagadról?
Azt tanultam meg, hogy igazából élvezem, ha nagyon érzelmes lehetek, és ha túl érzékeny vagyok. Régebben, különösen, amikor a legutóbbi albumomat írtam, aminek a címe is az, hogy falling for robots & wishing i was one, az arról szólt, hogy utálok ennyire érzelmes lenni, miért vagyok ilyen? De miután turnéztam az albummal, és miközben írtam az újat, rájöttem, hogy várjunk csak, emberek vagyunk, és pont az a legszebb az emberi létben, hogy egy csomó különböző érzelmet tudunk érezni. Nagyon szerencsésnek kellene éreznünk magunkat, hogy képesek vagyunk érezni, hogy nem vagyunk robotok.
Ismered azokat a posztokat az interneten, amikor van egy kép egy gyönyörű tengerpartról, vagy egy havas tájról, vagy egy rózsaszín csíllámos szobáról, és az a leírás, hogy „melyik dalt hallgatnád itt?” Te milyen tájat képzelsz el leginkább az albumod hallgatásához?
Uh, hát, szerintem lehetne vagy egy varázslatos, misztikus… tündérek, meg ilyesmik, tudod, nagyon ilyen… igen, valami ilyesmi hangulat. Vagy akár lehetne egy lángoló kuka is. Ha kicsit ironikus és vicces akarna lenni.
Ezt abszolút látom magam előtt.
Szóval lehet ez is, az is. Mindkettőt el tudom képzelni.
Az album tele van érzelmekkel, és szerintem a gyógyulásról is szól. Mi a legjobb tanácsod azoknak, akik épp egy szakítás utáni gyógyulási folyamaton mennek keresztül?
Azt mondanám, hogy ne féljenek ténylegesen megélni a szomorúságukat és a szorongásukat. Úgy érzem, sok ember próbálja ezt egyszerűen csak elhessegetni magától, tudod, nem gondolni rá, és úgy tenni, hogy „jól vagyok, jól vagyok”. Szerintem az első lépés, hogy beismered, hogy problémád van, nem? Szóval szerintem egyszerűen ki kell mondani, hogy nem vagyok jól, és ha sírni akarok, akkor engednem kell magamna, hogy sírjak. Ha tízszer fel akarom hívni az exemet, akkor felhívom. Én amellett vagyok, hogy azt tedd, amit abban a pillanatban szeretnél, és úgy érzem, ez tényleg segít a gyógyulási folyamatban. Számomra legalábbis biztosan.
Ez a turnéd nyitóestéje, szóval beszélgessünk egy kicsit a koncertekről és a turnézásról. Hogyan pörgeted fel magad és kerülsz hangulatba, közvetlenül azelőtt, hogy színpadra lépsz?
Őszintén szólva, a zenekarommal csak egymás szemébe nézünk, és elkezdünk üvölteni. De nemrég volt egy hangszálsérülésem, szóval… nem hiszem, hogy ezt újra megteszem. Mi ezt úgy hívjuk, hogy vadulás.
Vadulás?
Igen, így neveztük el. Adtunk neki egy nevet, és tulajdonképpen csak megőrülünk egymás előtt, és ez felpörget minket.
Mit remélsz, mit érez a közönség, amikor kisétálnak a helyszínről a koncerted után?
Remélem, a közönség is úgy érzi, sőt, tudják, hogy rendben van, ha éreznek dolgokat. Úgy érzem, mindannyian ugyanazokon a dolgokon megyünk keresztül, és az emberek néha szégyellik az érzéseiket. Tudod, amikor sírsz, és valahogy így takarod el magad, hogy ne nézzenek rád. De mindannyian átmegyünk ezeken a dolgokon, szóval kit érdekel? Szóval remélem, hogy ez az az üzenet, amit közvetíteni tudok.
Ezt imádom. És mitől lesz neked személy szerint különleges egy koncert?
Hű… minden koncert annyira különleges és más, de imádom, amikor a közönség velem együtt üvölti a szöveget. Néha az emberek vicces dolgokat kiabálnak be, és kialakul egy teljesen spontán helyzet, amit nem is terveztünk. Szerintem az nagyon menő.
Tudom, hogy a tavalyi év vége egy kissé nehéz volt számodra. Meg kellett műteni, egy ideig nem énekelhettél, le kellett mondanod a turnédat. És most kint van az album, és épp készülsz megnyitni az új turnédat. Ha visszaküldhetnél egy rövid üzenetet az akkori önmagadnak, amikor mindezen átmentél, mi lenne az?
Azt mondanám, hogy nyugi, minden rendben lesz, tarts ki, fogsz még énekelni. Mert annyira izgultam, attól féltem, hogy mi van, ha valami balul sül el? Mi van, ha elvágnak valamit, és soha többé nem tudok majd énekelni? És azt is mondanám, hogy tudod, valószínűleg szükséged volt erre a szünetre. Olyan ember vagyok, aki hajlamos túlhajszolni magát, szóval talán még jót is tett, hogy kicsit vissza kellett vennem a tempóból.
Benne vagy egy gyors játékban?
Persze! Imádom a játékokat.
Egy ez vagy az lesz. Az egyetlen szabály, hogy nem gondolkodhatsz sokat.
Szóval nem gondolkodhatok, oké, ez nekem tökéletes.
A népszerű dalaidat szereted jobban, vagy a kevésbé ismert dalaidat?
Hú, a népszerűeket, a népszerűeket, oké. Meg kell magyaráznom, vagy csak mondjam a szót?
Meg is magyarázhatod, ha szeretnéd.
Oké. A népszerűeket, mert mert szeretem, amikor az emberek velem együtt üvöltenek.
A szabadnapodon városnézés vagy pihenés a hotelszobában?
Városnézés.
Körbenéztél itt Bécsben is?
Igen, elsétáltunk a térre, megnéztük a csodálatos épületeket, és azt az egész városrészt, ahol a sok üzlet van. Nagyon gyönyörű volt.
Igen, én is imádom Bécset. Próba vagy meet & greet?
Meet & greet, mert a próba unalmas. Ott csak a zenekarommal vagyok.
Turnébusz vagy hotel?
Turnébusz, egyértelműen.
Fesztiválok vagy klubkoncertek?
A fesztiválok nagyon jók, mert ott meg kell nyernem magamnak a közönséget, és nem mindenki ismer engem. Szóval talán fesztiválok.
Tudom, hogy most Bécsben vagyunk, de mi igazából Magyarországról jöttünk, szóval üzennél valamit a magyar rajongóidnak?
Azt mondanám, hogy sziasztok srácok, nagyon szeretnék koncertezni Magyarországon. Muszáj lesz. Szóval, ha léteztek, magyar rajongók, jelentkezzetek. És akkor megyek hozzátok.
