A bandáról, az első szólólemezéről, az unokahúgáról, a maratonokról, és az új albumáról is mesélt az énekes.
Március 6-án érkezik Harry Styles várva várt negyedik albuma, a Kiss All The Time. Disco, Occasionally., ennek örömére pedig a legújabb Sunday Times címlapján találta magát. A fotókat Martin Parr készítette Olaszországban, ahol az énekes a szünete egy részét töltötte a Love On Tour vége után, az interjút pedig a stylistja és barátja, Harry Lambert csinálta vele. A sztár mesélt többek között a One Direction végéről, a szólókarrierje kezdetéről, Olaszországról, az unokahúgáról, a közösségi médiáról, a maratonokról, és a legújabb korongjáról is.
A One Direction végéről
“Amikor négy másik emberrel vagy egy bandában, csomó helyed van elbújni. Nem rád nehezedik az összes nyomás. Az első pár alkalommal, amikor a One Direction nélkül léptem színpadra, ilyenek jártak a fejemben, hogy “Mit csináljak a kezeimmel?” Hirtelen nagyon egyedül éreztem magam.”
Az első albumáról, a 2017-es Harry Styles-ról
“Szerencsés voltam, hogy az embereket érdekelte, mit fogok csináni, de nagyon nagy nyomást helyeztem magamra, mert azt szerettem volna, hogy jó legyen. Az első albumommal igyekeztem feltérképezni, milyen zenét is akarok csinálni egyedül, ugyanakkor azt éreztem, rengetegen szavaztak nekem bizalmat, és senkinek nem akartam csalódást okozni, nem akartam cserben hagyni őket.”
A Love On Tour végét követő szünetről
“A turné végeztével az, hogy szünetre menjek, egyszerűen őrültségnek tűnt. Fogalmam sem volt, hogy képes leszek-e rá. Ugyanakkor elérkezett az ideje. Júliusban lett vége a turnénak, és februárban lettem 30 éves. Ideje volt egy kicsit megállnom, és az életem más részeire fókuszálnom.
Mindig is azt hittem, vagy legalábbis reméltem, hogy az a fajta ember vagyok, akinek nincs szüksége azokra a dopaminlöketekre, amiket a munkám ad. De nem távolítottam el ezeket teljesen az életemből, és nehéz kiirtani a kételyt azzal kapcsolatban, ha egyszer véget érne ez az egész, talán mégis nagyon hiányozna. Ez mindig is nagy félelmem volt. Éppen ezért volt ekkora hatással rám, hogy ettől a világtól távol is tudtam úgy élni az életem, hogy igazán szerettem azt, aki vagyok. Ez nagyban inspirálta a zenémet, amit most készítek, hiszen a teljes szabadság állapotából született.”
Olaszországról
“Olaszország nagyon fontos része lett az életemnek. Hozzá voltam szokva, hogy folyamatosan úton voltam, és minden nagyon gyorsan mozgott körülöttem. Emlékszem, beültem egy kávézóba meginni egy kávét, és az jutott eszembe, hogy nem is emlékszem, mikor ültem le utoljára kávézni, ha egyáltalán volt valaha is ilyen. A barátaimnak köszönhetően megtanultam, hogy egy étkezés többet jelent annál, mint egyszerű feltankolás. Ráébredtem arra, hogyan kell kiélvezni az adott pillanatot, és azt, amit éppen csinálsz. Ebben a rómaiak a legjobbak. Ez a specialitásuk. Különleges a tempó, amit tanultam tőlük.”
Az unokahúgáról
“A testvéremnek, Gemmának született egy kisbabája, és életem bármelyik másik szakaszában sokat hagytam volna ki ezzel kapcsolatban. Azzal, hogy ott lehettem, megismerhettem az unokahúgomat, és láthattam, ahogy egyre cseperedik, egyértelművé vált számomra, hogy mi a valódi. Teljesen egyértelművé vált, hogy pontosan ott akarok lenni, velük.”
A közösségi médiáról
“Fontos volt eltávolodnom attól a képtől, amit alkottam saját magamról. Fiatalkorom óta úgy láttam magam, ahogy mások is látnak, hiszen folyamatosan ez tükröződött vissza hozzám. Ez mindenki számára ilyen, főleg annak fényében, ahogy a közösségi médiát használjuk, és erre én sem vagyok immunis. Az, hogy egy kicsit elszabadultam mindentől, időt adott nekem arra, hogy mélyebb szinten beszélgessek magammal. Erre előtte nem volt lehetőségem. Változtattam pár dolgon, például letöröltem a telefonomról az Instagramot. Mostanra sokkal egészségesebbnek érzem a kapcsolatom azzal a világgal, amibe visszacsöppenek.”
A maratonokról
“16 éves korom óta mindig volt valamilyen beosztás vagy struktúra az életemben. Az utóbbi időszakom egy része azzal telt, hogy megtanuljam, hogyan ne dolgozzak folyamatosan. Nem természetes, ha mindig be van osztva az időd, de az sem természetes, ha nem csinálsz semmit. Szerettem volna egy olyan dolgot találni, amiben elérhetek valamit, ami elégedettséggel tölt el és ad valamiféle beosztást, de mégsem munka. A húszas éveik elején futottam, és le akartam futni a maratont is, de mivel fiatal voltam, nem nyújtottam eleget, és nem vigyáztam eléggé a testemre, így végül nem tettem. Aztán, ahogy közeledett a 30. születédnapom, úgy gondoltam, egyre csak nehezebb lesz újra elkezdeni futni. Tudtam, hogy már sokkal jobban állnék hozzá. Jót tett az egészségemnek, hogy volt valami, ami struktúrát adott egy olyan időszakomban, amikor sokat voltam egyedül. Megmutatta, mennyi mindenre vagyok képes egyedül is. A futás nem a tökéletességről szól, vagy arról, hogy te legyél a legjobb, és ez jót tett nekem.”
Az új albumáról és turnéról
“Ez az album egy hosszú naplóbejegyzés megzenésítve, és nagyon különleges. Szerencsés vagyok, hogy itt van nekem az életem pár évének rögzített változata. Ahogy elkezdem ezt az új fejezetet, izgatott vagyok, hogy újra turnézhatok, de ha csak két koncertem lenne, és ott lenne rajtuk a testvérem és az unokahúgom, azzal is éppen ugyanannyira meg lennék elégedve. Amikor hallgatom az albumot, hallom, mennyire jól éreztem magam abban az időszakban. Felemelő érzés valami olyat alkotni, amire büszke vagy.”
