Az énekesnő még egy magyar rajongót is felhívott a színpadra.
Az a helyzet, hogy kevés olyan előadó van, aki jobban megérdemli, hogy szeresse őt a közönség és elismerjék a munkásságát, mint Bebe Rexha. Még aki nem mondja magát rajongónak, vagy aki éppen csak azt hallgatja, amit a rádiók játszanak, azok is biztos, hogy ismerik legalább 4-5 slágerét, mégis túl hosszú idő volt, míg a zeneipar hagyta kibontakozni a karrierje kezdetén. Annak ellenére, hogy mára már befutott sztárnak számít, sikerült megmaradnia annak, aki mindig is volt, és ugyanolyan jó kedélyű, kedves, és belevaló nő, mégis rengeteg támadás éri. Főként az alakja miatt bántják – ami egy betegsége miatt változott meg, és erről nyíltan beszélt is – de sajnos nem egyszer fordult elő, hogy fizikálisan is bántalmazták a színpadon, egyszer például egy telefont vágtak hozzá úgy, hogy felszakadt az arca. Egy szó mint száz, Bebe jobbat érdemel.
Láttuk már az énekesnőt élőben, méghozzá tavaly, a romániai Untold fesztiválon, így pontosan tudtam, mire számíthatok a fellépésétől, mégis izgultam előtte. Nem magam miatt, hanem Bebe miatt – nagyon szerettem volna, ha a Sziget szombati napján a korai, 17:30-as idősáv és a tűző nap ellenére is hatalmas tömeg fogadná őt az első magyar koncertjén. Szerencsére nem volt okom az aggodalomra, hiszen csurig telt a Nagyszínpad előtti rész.
Az énekesnő a tervek szerint 1 órát lett volna a színpadon, ám nagyjából 10 perces késéssel startolt csak el a show, és Becky Hillel ellentétben ő nem húzta tovább az előre megbeszéltnél, így csak bő háromnegyed órás volt a koncert. Ez egyébként jellemző volt az idei fellépőkre: többek között Kylie Minogue és Halsey sem töltötték ki a teljes idősávjukat. Bebe egy csapat táncossal körülvéve, fekete bőrruhában, napszemüvegben, és barna parókában jelent meg a közönség előtt, ennek köszönhetően pedig a hátsó sorokból sokan meg sem ismerték addig, amíg el nem kezdett énekelni, és meg nem hallották az összetéveszthetetlen hangját. A nyitódal a Me, Myself & I című slágerének a szóló, demo változata, az I Don’t Need Anything volt, innentől kezdve pedig slágert sláger követett.
Bebe tökéletes előadó egy fesztiválra, hiszen egy percig sem szeretné „untatni'” a közönséget a kevésbé ismert dalaival. Persze azért pár rajongói kedvenc felcsendült élőben, például a 2017-es Bad Bitch, amit kifejezetten a fanok kérésére pakolt bele a setlistjébe az idei fesztiválszezonra. Természetesen a legfrissebb kislemezeit nem hagyhatta ki, így volt a Chase It (Mmm Da Da Da), és az I’m The Drama, melynek a refrénje előtt dramatikusan lekapta a parókát a fejéről, és onnantól az igazi, szőke hajával tündökölt a színpadon, sőt, egy eddig kiadatlan dallal is megörvendeztetett minket, ami a Beat It Up volt. Lehet, hogy ezeket nem fújta kívülről a közönség nagy része, úgy, mint például a Say My Name-et, az I Got You-t, az I’m a Mess-t, vagy éppen a Call You Mine-t, de az EDM stílusuknak köszönhetően ennek ellenére is mindenki bulizott rájuk.
A fellépés egyik fénypontja a felénél érkezett el, mikor is a Hey Mama alatt az énekesnő felhívott két rajongót a színpadra egy tánccsata erejéig. Országunkat Beni képviselte, akit utána el is csíptünk a fesztiválon pár kérdésre, hogy elmesélje, milyen élmény volt az egyik kedvence mellett táncolni.
Szintén kiemelkedően jó volt élőben a Sacrifice, részben azért, mert ennek volt a leglátványosabb a koreográfiája – a dalt azonban félbeszakította az, hogy akadni kezdett a zene, Bebe elmondása szerint azért, mert a hőségben túlmelegedett a gép, amiről játszották. Ez már a próbán is gondot okozott, amit egyébként végignézhettek azok, akik már korán letáboroztak a Nagyszínpad elé, és sajnos magára a koncertre sem tudtak vele mit kezdeni, de a technika ördöge már csak ilyen. A leállás azonban nem tartott tovább 1 percnél, az előadó bocsánatot kért miatta, és onnantól zavartalanul folytatódott a show.
Az In the Name of Love óriásit szólt élőben, hiszen több tízezer ember énekelte Bebe-vel, az I’m Good (Blue) című slágerre pedig szinte nem volt olyan ember a tömegben, aki ne táncolt és ugrált volna.
Minden a szeretetről szól. Én nem is figyelek az utálkozókra. Tudjátok miért? Mert nem ők fizetik a számláimat. Viccet félretéve, azért, mert az utálat a szeretetnek egy eltorzított formája. Ha valaki utál téged, azt érdekled, és foglalkozik veled. Én mindig azt szoktam mondani: ne utálkozz, inkább maszturbálj
– mondta a fellépés végéhez közeledve Bebe a közönségnek.
A nagyjából háromnegyed órás set tényleg az önfeledt bulizásról szólt, aminél kevés jobb koncepciót tudunk elképzelni egy fesztiválra. A legtöbb dalnak volt koreográfiája, ráadásul nem is akármilyen, de amihez nem is társultak kötött táncmozdulatok, azokat is végig ugrálta és mozogta az énekesnő. Mindezek mellett pedig élőben énekelt, minden hang a helyén volt, és ismét bebizonyította, hogy egy kivételes tehetség, aki a színpadra született, és imádja, hogy ott lehet.
Hogy lehetett volna-e jobb a koncert? Persze, ha olyan hosszú lett volna, mint ahogy eredetileg tervezték, és nem csúszott volna be egy kis technikai baki. De így is az idei Sziget egyik legjobb koncertje volt? Persze.
