„Mostmár elégedett vagyok azzal, ahol tartok, de nagy utat tettem meg idáig” – exkluzív Sophie and the Giants interjú

A Sophie and the Giants név sokaknak adhat okot arra, hogy bandaként asszociáljon erre az előadóra, de ez koránt sincs így – legalábbis mostmár. Igaz, amikor Sophie Scott 2015-ben megalapította ezt a zenei társulatot, akkor még bandaként működtek, viszont az évek során a tagok kiváltak és lemorzsolódtak, majd pedig a nevet megtartva szólóban folytatta az előadó. Szólóelőadóként is érkezett Budapestre május 19-én a Budapest Parkba, ahol a Rádió 1 születésnapi fesztiváljának egyik fellépője volt.

Szinte lehetetlen volt itthon elmenni Sophie and the Giants slágerei mellett, ugyanis az összes hazai rádiónkból az énekesnő dalai szóltak – rongyosra játszották a Paradise és az In The Dark c. dalait, most pedig legújabb, a budapesti koncert előtt 2 nappal megjelent Shut Up and Dance c. trackje is úgy tűnik erre a sorsra jut. A koncert előtt ültünk le az ikonikus vörös hajáról és hófehér bőréről felismerhető énekesnővel beszélgetni, akit a már említett új daláról faggattunk, de szó esett a Paradise-ról és annak sikereiről, és beszéltünk arról, hogy várhatóan mit hoz a jövő számára és persze magyarul is tanítottuk – exkluzív Sophie and the Giants interjú.

Hogy érzed magad ma?

Remekül. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, és eddig nagyon jól érzem itt magam.

Volt lehetőséged egy kicsit körbenézni és felfedezni a várost?

Igen. A próba után a sofőrünk körbevitt minket a városban, hogy nézelődhessünk.

Kezdjük a legelején. Mikor és hogyan kezdtél el zenélni és dalokat írni?

Nagyon természetes módon jött az egész.

Kiskoromban, még mielőtt tudtam volna, mit jelent dalszerzőnek és művésznek lenni, mindig kis verseket, ilyesmiket írtam, és az anyukámnak énekeltem őket. Nem is emlékszem olyan időszakra, amikor nem csináltam ezt.

Tényleg azóta foglalkozok ezzel, hogy az eszemet tudom. Elég rossz vagyok abban, hogy kifejezzem a gondolataimat, így könnyebb dalba foglalni őket, és így elmondani az embereknek, hogy hogyan érzem magam. Én így kommunikálok.

Most jelent meg a legújabb kislemezed, a Shut Up And Dance. Először is, gratulálok hozzá! Mesélnél nekem egy kicsit a dal hátteréről, például, hogy mi inspirálta, és milyen üzenetet szeretnél átadni vele?

Persze! Aznap, amikor megírtam, úgy éreztem, minden összejött.

A világ néha nagyon zajos hely tud lenni, rengeteg különböző véleménnyel van tele, és akkor ott a közösségi média is, ami folyamatosan tolja az arcodba ezeket. Úgy gondolom, néha elfelejtjük, hogy jó, ha egy kicsit kevesebbet beszélünk, helyette odafigyelünk az érzelmeinkre, és csak érzünk.

Ez például a koncerteken is észrevehető, amikor az emberek bele vannak bújva a telefonjaikba, ahelyett, hogy megállnának egy pillanatra, hogy átérezzék a zenét, és mindent, ami történik körülöttük. A dal üzenete az, hogy elegem lett ebből, és azt akartam, hogy egy kicsit fogja be az egész világ, táncoljunk együtt, és csak érezzük jól magunkat.

Muszáj beszélnünk egy kicsit a Paradise-ról, mert hatalmas sláger lett az országunkban. Ha nem tévedek, jelenleg a negyedik helyen szerepel a rádiós slágerlistán, és az emberek igazán tudnak vele azonosulni. Neked van kedvenc emléked a dallal?

Imádtam megírni azt a dalt. Angliában voltunk a tengerparton, Brightonban, a barátaimmal, akikkel mindig együtt írunk.

A fejünkben volt ez a cím, hogy Paradise, és egy olyan dalt szerettünk volna készíteni, ami pont úgy hangzik, mint ez a szó. Úgy gondolom, sikerrel jártunk.

Ez az egyik dalom, amire a legbüszkébb vagyok, és sokat segített nekem abban, hogy megalkossam a kis világot a fejemben, ahová el tudok menekülni. Mindig, mikor szomorú vagyok, elmenekülök a saját kis paradicsomomba.

Már jó ideje a zeneiparban tevékenykedsz. Mire vagy a legbüszkébb az eddigi karriered során?

Énekeltem nagyjából 23 másodpercig az Eurovízión, ami nagyon szuper volt, bár valószínűleg egész életemben nem izgultam annyira, mint akkor. Azt mondanám, ez a legnagyobb dolog, amit elértem.

A családom az Eurovízión nevelt fel, és az anyukám hatalmas ABBA rajongó, szóval az, hogy részese lehettem az egésznek, nagyon nagy dolog volt számomra.

És mi volt a legnagyobb kihívás, amivel szembe kellett nézned?

Mármint művészként, vagy az életben?

Művészként, az egész karriered során.

A legnagyobb kihívás a karantén volt. Nem igazán tudtam mit csinálni, ami nehéz volt. Úgy érzem, sokat változtam akkoriban, aztán, amikor vége lett, újra hozzá kellett szoknom mindenhez.

Mostmár elégedett vagyok azzal, ahol tartok, de nagy utat tettem meg idáig.

Szóval ja, az egy kemény időszak volt.

Hamarosan színpadra lépsz, és alig várjuk, hogy láthassunk élőben. Van bármiféle koncert előtti rituáléd, amit minden egyes fellépésed előtt csinálsz?

Rituálé? Igazából csak kiabálok, ugrálok, és zenét hallgatok. Borzasztóan lámpalázas vagyok, szóval próbálom ezt levetkőzni és kimozgatni a testemből, amennyire csak lehetséges.

És mik a jövőbeli terveid? Mire számíthatunk tőled a közeljövőben?

Szórakozásra, és vidám zenére.

Vidám zenét fogok írni és koncertezni egészen addig, amíg élvezem az egészet. Ez a tervem.

És végül, üzennél valamit a magyar rajongóidnak?

Nagyon hálás vagyok a támogatásotokért. Köszönöm szépen, főleg a szeretetet, amit a Paradise kap tőletek. Remélem, az új dalomat is szeretni fogjátok. Köszönök mindent!