Megérkezett a popcsillag legújabb korongja.
Nem kétség, hogy a 2020-as év elég vegyesen indult az énekesnőnek, de úgy tűnik minden a rendes kerékvágásba kerül már.
Dua Lipa hiába volt már a pályán 2015-ben is, egyik napról a másikra hihetetlen népszerű lett: mi sem mutatja jobban, hogy 2017-ben még a Balaton Sound sátrában nyomta az ipart, 2018-ban pedig már a Sziget Fesztivál nagyszínpadán volt főfellépő, főműsoridőben. És sem tükrözhetné jobban a tényt, hogy nem csak sikerült fennmaradnia a tengernyi előadó között, de hihetetlen mértékkel tör felfele? Nos, ha nem lenne elég, hogy a metacritics szerint kiadta a történelem egyik legjobb pop albumát, hihetetlen mennyiségű fesztiválra hívják idén is, köztük újra főfellépő lehet idén a Sziget-en is, valamint saját turnéra is indul, melyet a jelenlegi koronavírus-mizéra miatt el kellett halasztani jövőre – de a turné meg lesz tartva. A bécsi dátummal egyelőre nem tudni mi lesz, Lipa állítása szerint mindent megtesz, hogy át sikerüljön helyezni a koncertet, viszont eddig nem találtak megfelelő időpontot 2021-ben a bécsi szervezőkkel.
Mint említettem fentebb, a legnívósabb kritikai oldalon a cikk megírása idején 99 ponttal rendelkezik, ezzel pedig a világ egyik legjobbra értékelt lemezének mondhatja a most megjelent Future Nostalgia c. korongját, melyről olyan előfutárokat hallhatunk, mint a Don’t Start Now, a Physical, vagy a tegnap megjelent Break My Heart. Egy ír kritikus már meg sem kérdőjelezi Dua Lipa pophercegnő legitimitását egy ilyen korong után, és pofátlanul leírták gondolatukat a koronggal kapcsolatban
A pénteken érkező lemezén Dua Lipa megtalálta azt a hangzást, amiről Lady Gaga az elmúlt években csak álmodozni tudott.
– a teljes cikket ide kattintva éred el
Nos, a fenti állítást mindenki döntse el maga, mennyire ért vele egyet – avagy sem, mindenesetre a korong nem egy hosszú történet, hiszen 34 perces és 11 dalról van szó – viszont amennyire rövid, annyira élvezhető és áll össze egy kerek egésszé. Az igazi ’70-es, ’80-as évekbeli hangzást idéző CD telis tele van dicso és pop elemekkel, egyszerre mutatja meg azt, amire kevés album képes: amilyen hangulatban vagy, azt fogja felerősíteni – egyszer simán végigugrálja az ember ezt a bő fél órát, máskor pedig egy kiadós sírásra is nyitottak lehetünk.
A korongról nagyon nehéz kiemelni egy-két olyan dalt, ami mindenképp megér egy hallgatást, hiszen mindegyik dal hihetetlenül különleges és megvan a saját vibe-ja – viszont, mint ahogy említettem teljes mértékben megállja a helyét, mint egy massza.
A Future Nostalgia nem csoda, ha tényleg az egekbe repíti a már amúgy is a felhők között szárnyaló popénekesnőt, hiszen telis tele van erős szintikkel (Cool), néhol érces hangja (Boys Will Be Boys) miatt figyelünk fel a dalra, megesik, hogy teljesen felborítja a szokásokat (Good In Bed), hol pedig a szomorkás vonósokra hegyezhetjük ki fülünket (Love Again).
kiemelt trackek: Love Again, Hallucinate
