SELENA GOMEZ
A szívnek nem lehet parancsolni
Olyasmibe kóstoltam miattad, amit
nem tudok semmihez hasonlítani,
amit eddig ismertem
s reménykedem,
hogy ezt a fellángolást is túlélem
Tudom, hogy kicsit őrülten viselkedem,
Elfáradtam, míg minden ködös körülöttem
Kezemmel a szívemen imádkozom,
hogy ezt is túléljem
Az ágy kezd kihűlni, és nem vagy itt,
A jövő, amiért élünk, oly’ bizonytalan
Azonban, nem érzem, hogy élek,
ameddig nem hívsz fel
A valószínűségekre hagyatkozom a józan eszem helyett,
tartsd meg a tanácsodat, mert nem fogom meghallgatni
Talán igazad van, de nem érdekel
Millió dolgot tudnék felsorolni, miért kellene elhagynom téged,
de a szívnek nem lehet parancsolni
Darabokra szedtél,
Ragyogtunk, mint a csillagok, és üvöltöttünk,
Ragyogtam miattad, akár a Vénusz
Aztán eltűnsz, megvárakoztatsz,
és minden másodperc kínoz
Megjárom a poklot,
nincs több, „mi lenne, ha”,
Megtalálom az utat, hogy elengedjelek,
de kicsim, nem,
nem tudok elmenekülni
Az ágy kezd kihűlni, és nem vagy itt,
A jövő, amiért élünk, oly’ bizonytalan
Azonban, nem érzem, hogy élek,
ameddig nem hívsz fel
A valószínűségekre hagyatkozom a józan eszem helyett,
tartsd meg a tanácsodat, mert nem fogom meghallgatni
Talán igazad van, de nem érdekel
Millió dolgot tudnék felsorolni, miért kellene elhagynom téged,
de a szívnek nem lehet parancsolni
Ez egy modern tündérmese,
a boldog vég nélkül
Nem hajtja a szél a hajónkat,
de el nem tudom képzelni az életemet
elakadó pillanatok nélkül
Megtörök
Az ágy kezd kihűlni, és nem vagy itt,
A jövő, amiért élünk, oly’ bizonytalan
Azonban, nem érzem, hogy élek,
ameddig nem hívsz fel
A valószínűségekre hagyatkozom a józan eszem helyett,
tartsd meg a tanácsodat, mert nem fogom meghallgatni
Talán igazad van, de nem érdekel
Millió dolgot tudnék felsorolni, miért kellene elhagynom téged,
de a szívnek nem lehet parancsolni
A szívnek nem lehet parancsolni