Pamela Anderson reneszánszára a 2020-as években nagyobb szükségünk volt, mint egy falat kenyérre. A szex-szimbólum egy időben kihívó, sokszor keveset takaró öltözékeivel hívta fel magára a figyelmet, mostanra viszont az 59 éves színésznő korunk egyik legszebben és legjobban „öregedő” szupersztárjává vált, aki a legtöbbször kevés vagy nulla sminkkel az arcán mutatkozik meg az eseményeken, amire hivatalos, illetve őszintén beszél életéről és annak bizonyos szakaszairól, amiről eddig csak bulvárosan, elferdítve a valóságot olvashattunk.
A 2026-os Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon Andersont az amfAR Bátorságért járó díjával tüntették ki, ahol őszintén beszélt arról az időről, amikor hepatitis C-t diagnosztizáltak nála. Az amfAR egyébként aktívan dolgozik azon, hogy az olyan vírusokat és betegségek terjedését, mint a HIV/AIDS megakadályozzák, de a hepatitis C vírus elleni küzdelemhez is hozzájárulnak.
Pamelát az 1990-es években diagnosztizálták a fertőzéssel (majd ő ezt 2002-ben osztotta meg a világgal először), aki úgy fogalmazott, hogy az orvoslás akkori szintjén ez egyenlő volt a halálos ítéletével. Az ikon arra is kitért, hogy a legjobb orvosok szerint is maximum 10 éve volt hátra, de szerencsére még ma is köztünk van.
Halálra voltam ítélve. Azt mondták az orvosaim, hogy nagyjából 10 évem van hátra az életből. Biztos vagyok benne, hogy ennek a tudata befolyásolta a döntéseimet. Nem a haláltól féltem, hanem attól, hogy valami rossz történik a kisgyermekeimmel. Totálisan a feje tetejére állította a diagnózis az életemet
– mondta Pamela.
2011-ben viszont áttörést történt és 2015-re sikerült teljesen kigyógyítani Andersont a betegségből, amire elmondása szerint az összes pénze elment. Azóta, hogy ez megtörtént pedig aktívan dolgozik azon, hogy másokkal ez ne történhessen meg.
De a szégyen és a bűntudat megélése egy tudattalan utazás is volt. Velem marad, kísért. És akárcsak a gyerekként elszenvedett szexuális bántalmazás esetében, itt is úgy éreztem, mintha a homlokomra lenne vésve: Sérült áru. És így is adtam elő magam. Az igazságom a munkámon keresztül tört a felszínre, azáltal, hogy megtaláltam a módját, miként fejezzem ki magam a művészeteken keresztül. Ez megadta nekem a szükséges muníciót, egy termékeny életet, amelyet használhatok és amelyben játszhatok. Nem áldozat vagyok, hanem győztes. Erős és rátermett vagyok, most jobban, mint valaha is álmodni mertem volna… Nem én vagyok a megmentésre váró bajbajutott nő, bármilyen könnyű is eljátszani ezt a szerepet.
