A sorozat alapja az Amerikai pszichó szerzőjének egyik könyve, aki egyébként Ryan Murphy mellett a rendezői székbe is beült.
Ryan Murphy nevéhez egyre több (és sajnos sokszor csak 1-1 évadot megélt) alkotás fűződik, melyek egyébként egy kis odafigyeléssel simán kaphattak volna folytatást – gondolunk itt a The Watcher – A megfigyelőre, aminek amúgy végül csak elkészül a folytatása, de megemlíthetnénk a Grotesquerie-t, a Ratched-et, vagy a legutóbbi, A szépség című test-horror sorozatát is. Remélhetőleg a ma megjelent A szilánkok nem erre a sorsa jut majd.
A sorozat Bret Easton Ellis The Shards című regényét veszi alapul és visszarepít minket az 1981-es, napfényes, de annál rohadtabb Los Angelesbe, ahol a tizenhét éves elit gimnazisták mindennapjait nemcsak az üres luxus, hanem egy brutális sorozatgyilkos, a Trawler felbukkanása is megmérgezi. A történet középpontjában Bret és kiváltságos, kőgazdag baráti köre áll, akiknek az amúgy is paranoiás életét egy titokzatos és gyanúsan vonzó új diák, Robert Mallory érkezése forgatja fel teljesen. Ahogy az a szerzőtől már-már elvárható, a sztoriban lévő tinédzser szereplők konkrétan agyon vannak szexualizálva, a folyamatos és explicit erotikus jelenetek pedig szinte toxikusan összefolynak a rájuk leselkedő halálos fenyegetéssel. Miközben hősünk egyre mélyebbre süllyed a saját drogokkal és hazugságokkal teli, megbízhatatlan elméjében, rögeszméjévé válik, hogy az új srác valójában maga a rájuk vadászó mániákus.
A sorozatot egyébként Igby Rigney (Mise éjfélkor, Az éjféli klub) alakítása elviszi a hátán, hiába látható mellette a modell és színésznő, Kaia Gerber, illetve Richard Gere fia, Homer Gere is főszerepben. A kritikusok sem zabálták fel az első néhány epizódot, ugyanis a RottenTomatoes oldalán például 55%-on áll, ami nem a legjobb értékelés, IMDb-n pedig 5.8 pontos értékeléssel lassan a középmezőny alsó részére csúszik.
A sorozatnak az első két epizódja itthon is elérhető már a Disney+ felületén és direkt nem is megyünk bele a részletekbe, hiába van például egy új Troye Sivan dal (LA Wants Me Dead) az első epizódban – a nap végén közel sincs ahhoz, amit egyébként az Amerikai pszichó szerzőjétől vártunk, pláne, hogy a rendezői székben is helyet foglalt az író Murphy és csapata mellett.
