Stumblin’ In, Sound Of Silence (remix) és Still Into You – mi a közös ebben a három dalban? Nos, mind a hármat rongyosra játszák a hazai rádiók, és mind mögött egy és ugyanaz a személy van. Cyril Riley, vagy, ahogy a közönség ismeri, CYRIL 1997-ben látta meg a napvilágot Ausztráliában. Igaz, volt egy húzós időszaka az életében, talán az elmúlt évek egyik legjobb sikersztorija az övé. A legutóbb május 24-én lépett színpadra a Rádió 1 születésnapi buliján, melynek a Budapest Park adott otthont.
A lemezlovas a bulija után fogadott minket a backstage-ben, az öltözőjében, ahol legjobb barátaival ütötték el az időt, miközben több újságíróval beszélgetett, és köztük a MUSICDAILY-nek is exkluzív interjút adott. A beszélgetés során kérdeztük arról, hogy milyen üzenetet küldene saját magának arra az időre, amikor hajléktalan volt és úgy érezte, nincs kiút sem a függőségből, sem pedig a kilátástalanságból, tanítottuk magyarul is, na meg persze faggattuk új zenéről, és sosem gondoltuk volna, hogy ki az álom kollabja – exkluzív interjú CYRIL-lel a Budapest Parkból.
Most jöttél le a színpadról. Milyen volt a magyar közönség? Hoztuk az elvárásaidat?
Hihetetlenek voltatok. Ez az első hétvégém újra Európában, és haver, ezt nem lehet überelni. Nagyon jó volt.
Volt lehetőséged egy kicsit körbenézni és felfedezni Budapestet a fellépésed előtt?
Ma délután érkeztem, szóval csak arra volt időm, hogy elmenjek kajálni, elmentem edzeni, aztán egyből jöttem is a showra. De itt leszek még holnap is, szóval lehet, hogy felmegyek a Citadellához. Ha jól tudom, most végeztek vele.
Menjünk vissza egy kicsik a legelejére. Tudnál mesélni egy olyan korai zenei emlékedről, ami nagy hatással volt rád abban, hogy zenész lettél?
Ja, szerintem már 2-3 éves koromban is gitárokkal szórakoztam, de amikor 5 voltam, emlékszem, hogy a nagybátyám hazajött. Katona volt, és hazajött valahonnan, nem is tudom, hogy honnan. Gitározott, én pedig megkértem, hogy tanítson meg három akkordra gitáron. Szóval megtanított, és ezt sosem fogom elfelejteni, mert ez volt az első pillanat, amikor rendesen megtanultam egy hangszeren játszani. Ahelyett, hogy csak doboltam volna rajta, tényleg megtanultam az akkordokat.
A hangzásod, főleg a slágereid, mint a Stumblin’ In, nagyon érzelmes, nosztalgikus vibe-ot adnak, és közben nagyon táncolhatóak is. Mi fontosabb számodra zenekészítés közben: hogy érzelmeket válts ki az emberekből, vagy hogy megmozgasd őket?
Haver, ez annyira nehéz kérdés. Szerintem 50-50. Ez olyan, mint a jin és jang. Mindkettő kell hozzá. Ha csak meg akarod mozgatni őket, de nincs benne érzelem, akkor nem fognak igazán megmozdulni. Ha meg van érzelem, de nincs benne groove, akkor meg… érted. Szóval szerintem a kettőt kell jól összekeverni, és ez függ az adott daltól is. Van, hogy a groove-val kezdem, de más számoknál, például a Tears Dry Tonight James Blunttal, ott minden az akkordokról, a gitárról és a dallamokról szólt, még mielőtt dance szám lett belőle.
Dolgoztál már nagyon menő előadókkal, mint például James Blunt és Wiz Khalifa. Jelenleg ki van a bakancslistád tetején, akivel nagyon szeretnél együtt dolgozni?
Hmm, jó kérdés. Talán Enya. Egyszerűen imádom Enyát. Elképesztő.
Az évek során az egész világot körbeturnéztad. Eddig mi volt eddig a legdurvább élményed, ami turné közben történt veled?
Volt pár őrült sztori. Szerintem az, amikor 2024-ben a Tomorrowlanden mentem a színpad felé DJ-ket nézni, elestem, és eltört a bokám. Hat helyen tört el. Utána egész Európát, Ausztráliát és Amerikát végigtoltam egy ilyen térdes rollerrel, mert ezt a lábam egyáltalán nem tudtam használni. Hogy ezt perspektívába helyezzük, emlékszem, amikor Amszterdamban voltam ADE hetén, egy csigalépcső vezetett fel a színpadra, a DJ pulthoz. Nekem meg csak egy működő lábam volt. Szóval fel kellett ugrálnom rajta, de olyan volt, mint egy létra. Nagyon meredek és szűk. A menedzserem, Luke közvetlenül mögöttem volt, és konkrétan a seggemet fogta, nehogy hátraessek, én meg egy lábon ugráltam felfelé lépcsőfokonként. Szerintem a menedzserem azon a napon majdnem elsírta magát, pedig még soha nem láttam sírni. De akkor közel volt hozzá.
Most egy kicsit érzelmesebb rész jön, mert tudom, hogy egy ponton nagyon nehéz időszakon mentél keresztül. De sikerült helyreraknod az életedet és sikersztorit csinálnod belőle. Ha visszaküldhetnél egy rövid üzenetet annak az énednek, aki a mélyponton volt, mi lenne az?
Jó kérdés. Semmit nem bánok az életemben. Örülök, hogy átmentem ezeken a dolgokon, mert ezek tettek azzá, aki ma vagyok. Szóval csak azt mondanám, hogy jobb lesz. Akkoriban nem tudtam, hogy jobb lesz, de most, visszatekintve már minden a helyére került. Olyan ez, mintha az életem minden része egy puzzle darab lett volna, ami végül azzá az emberré formált, aki ma vagyok.
Nagyon jó válasz. Benne vagy egy gyors játékban?
Ja, persze.
A hangsúly a gyorson van, mert egy perc alatt annyi kérdésre kell válaszolnod, amennyire csak tudsz.
Mehet? 3, 2, 1, go.
Mi a legjobb abban, amikor egy új városban ébredsz?
Az, hogy különböző csapvizeket ihatok.
Megtervezed a napot vagy majd alakul valahogy?
Haver, majd alakul valahogy. Minden nap csak alakul valahogy. Soha nem tudhatod, mi fog történni. Csak hagyom, hogy a srácok megmondják, mit csinálok, mert nekem fogalmam sincs, mit csinálok.
Pörgős város vagy chilles város?
Szeretem a chilles városokat, mint Budapest.
Korai reggeli utazás vagy késő esti kocsikázás?
Korai reggel szerintem, mert általában ha korán vezetek, akkor kempingezni megyek a kis pickupommal, amit nagyon szeretek.
A kedvenc városod, ahol felléptél?
Budapest.
Stúdió vagy színpad?
Hááát… Attól függ, milyen hangulatban vagyok éppen. Most színpad, de holnap a stúdió lesz.
És végül, mesélj a jövőbeli terveidről. Jönnek mostanában új zenék?
Hát persze. Nagyon keményen dolgozom a zenéken, és nagyon várom, hogy kiadhassam őket. Most éppen azt próbálom kitalálni, merre menjek tovább. Ez nagyon izgalmas és nagyon ijesztő is egyszerre, de alapvetően nagyon jó érzés. Élvezem az egészet.
