Április 22-én tért vissza Budapestre a LEAP nevű alternatív-rock banda, miután korábban már az A38 Hajó tetőteraszán köszöntötték a hazai közönséget. A koncert egyébként az év egyik legizzasztóbbja volt, pedig még csak négy hónap telt el az évből. A brit fiúcsapatról már azt is tudjuk, hogy a nyáron újra eljönnek hozzánk, ugyanis a Sziget Fesztiválon is színpadra hozzák majd egyedi stílusukat.
A frontember, Jack Balfour Scott azután döntött úgy, hogy saját bandát alapít, hogy 2018-ban egy sikeres csapatot felfuttatott már hazájában, most viszont anélkül, hogy egy nagy kiadó állna mögötte próbál szerencsét, ehhez pedig mostanra legjobb barátaival alkot. Hector Cottam, aki a dobokért felel, például 4 éves kora óta legjobb barátja a frontembernek. Őket tökéletesen egészíti ki Declan „BullsEye” Brown, aki a basszusgitárosa a csapatnak, illetve Adam Mason, aki a gitározás nagy mestere.
A fiúkkal közvetlenül a koncert előtt beszélgettünk, ahol úgy fogadtak minket, mintha ezer éve ismernénk egymást és még a kamera sem forgott, amikor megcsillogtatták nekünk magyar nyelvtudásukat. A beszélgetés során egyértelmű volt, hogy 3 fiatallal (sajnos az énekesnek pihentetnie kellett hangját, ő nem adhatott interjút) ülünk szemben, akik egyszerűen imádják a rocksztár életet és azt, hogy ennyi kultúrát és embert ismerhetnek meg, miközben azt csinálják, amit a legjobban szeretnek: zenélnek – exkluzív LEAP interjú a budapesti koncertről.
Üdv itt, Budapesten, srácok, örülünk, hogy itt vagytok. Volt lehetőségetek egy kicsit szétnézni, és felfedezni a várost?
Adam: Igen, volt.
Declan: Volt bizony!
Adam: Pont ma voltunk a fürdőben, elmentünk a Rudasba.
Declan: Nagyon király volt. Gyönyörű ez a város. Léptünk már fel itt korábban, egy hajón, talán A38 a neve?
Igen, A38.
Declan: Egyszer ott léptünk fel, és akkor is töltöttünk pár napot itt, meg most is. Tegnap pont szabadnapunk volt, szóval pont jól jött ki. Ez az egyik kedvenc városom. De tényleg.
Hector: Egyszerűen gyönyörű.
Adam: Csodálatos.
Hector: Az emberek, az épületek.
Declan: A kaja.
Adam: Az építészete.
Hector: Ma a New York Caféban reggeliztünk. Nagyon drága, de gyönyörű. Csodálatos élmény volt.
Declan: Megérte.
Hector: Az utolsó fillérig megérte.
Örülök, hogy élvezitek az itt töltött időt. Tavaly egy fontos mérföldkőhöz érkeztetek, ugyanis megjelent a debütáló albumotok, az Entropy. Először is gratulálok hozzá.
Köszönjük.
Mi a legkedvesebb emléked az album készítéséről?
Hector: A lemezt egy csapat fantasztikus emberrel együtt készítettük, akik most nincsenek itt, de szeretném megemlíteni őket. Jack Scott, a LEAP énekese. Neki most sajnos pihentetnie kell a hangját, hogy a koncerteken a lehető legjobb formáját hozhassa. De azt üzente mindenkinek Magyarországon, hogy kibaszottul szeret titeket, és sajnálja, hogy most nem tud itt lenni, de a színpadon ott lesz majd. Szóval Jack, egy Tom Leach nevű srác, aki a legjobb barátunk, és egy zseniális producer, meg a menedzserünk, Joey Arnold, aki a másik legjobb barátunk. Ők hárman rengeteget tettek ezért a lemezért. A szívüket-lelküket beletették, mi pedig ott voltunk, hogy támogassuk ezt az egészet.
Adam: Jacky amúgy… hát… pont az album készítésének legkritikusabb időszakában ki kellett húzni egy fogát. Szerintem ez valahogy még hozzá is tett a dologhoz.
Declan: Jaja. Abszolút.
Adam: Az a stressz-szint meg minden… Kb. két hónapunk volt befejezni az egészet. Úgy voltunk vele, hogy oké, hiányzik egy fogad, de menjünk, csináljuk.
Hector: És a mai napig azt mondja, hogy néha hallani egy kis selypítést, ha elég figyelmesen hallgatod a lemezt.
Declan: Egy kis fütyülést.
Hector: De ja, nagyon büszkék vagyunk erre a lemezre. Elképesztő érzés turnézni vele, és átadni a rajongóknak, akik pont ugyanannyira szeretik, mint mi.
Épp a turnétok kellős közepén vagytok, szóval beszélgessünk egy kicsit a turnézásról és a koncertekről. Van bármiféle koncert előtti rituálétok, amit minden koncertetek előtt megcsináltok?
Adam: Igazából csak szeretünk jól összeölelkezni. Egy nagy ölelés, pár puszi az arcra…
Hector: És egyre közelebb megyünk a… ja, nem. De ja, ölelkezünk, felspannoljuk egymást, veszünk pár mély levegőt, adunk egymásnak egy puszit, és nagyjából ennyi.
Adam: Van egy nagyon szép dolog, amit Hector minden este mond nekem, vagyis igazából mindannyiunknak, és ezt nagyon értékelem. Azt, hogy ez az adott koncert soha többé nem fog megtörténni, szóval adj bele mindent, hozd ki magadból a maximumot. És amikor épp benne vagy abban a pillanatban, hogy próbálod felpörgetni magad, ez pont az a mondat, ami úgy… igen.
Declan: Tök jó arra, hogy feltöltsd magad mindennel, amire szükséged van, mielőtt színpadra lépnél.
Hector: Igen, mert ha még vissza is jövünk, és reméljük, életünk során sokszor visszajövünk még Budapestre, valószínűleg már nem a Turbinába, és nem 400 ember elé. Talán egy nap majd 10 ezer ember elé, legalábbis reméljük. De ez az adott pillanat soha nem fog megismétlődni.
Declan: Ez sokat segít abban, hogy egy adott koncert önmagában is egy megismételhetetlen élmény legyen. Az az este az az este, és semmi más.
Adam: Szóval az a vibe, hogy add bele a maximumot.
És mi az az egy dolog, aminek mindenképpen lennie kell az öltözőtökben, bárhol is legyetek?
Declan: Kaja, mindenképpen. De milyen kaja?
Adam: Mostanában teljesen rákaptunk a makrélára. A konzerves makrélára.
Declan: Jaj, tényleg.
Declan: Fehérjedús konzervek. Elég kemény és vad. Nagyon, nagyon kemény.
Hector: Szexi. Nagyon szexi. Vagy bébiétel. Jack néha bébiételt eszik. Tudod, ilyen gyümölcspürés tasakokat. Nagyon szereti a kaját, de a gyomra nem mindig bírja, szóval ilyenkor jön a bébiétel. Csak hogy fellépés után is jusson neki tápanyag.
Adam: Egy kis édesség.
Hector: Nekem pedig gyömbérsör és szóda. Ja, meg kombucha.
Adam: Egy pár lightos sör és egy pár alkoholmentes sör.
Declan: Egy kis csoki. De tudod, a csokik veszélyesek, de muszáj, hogy ott legyenek, mert attól érzem magam biztonságban.
Adam: Elég rock and roll ez a válasz, nem?
A nyáron visszatértek Budapestre, és a Sziget Fesztiválon fogtok fellépni. Nem tudom, tudjátok-e, de ezt a fesztivált a Szabadság Szigetének is hívják. Kíváncsi vagyok, nektek személy szerint mit jelent a szabadság?
Adam: Wow, ez csodálatos. Szerintem azt, hogy reggel, amikor felkelsz, az az ember tudj lenni, aki lenni szeretnél. Olyan döntéseket hozhass, amiket hozni szeretnél.
Declan: Hogy jól érezd magad, és ezt megtehesd anélkül, hogy azt éreznéd, megítélnek vagy rossz szemmel néznek rád. Egyszerűen csak az az ember lehess, és úgy fejezhesd ki magad, ahogy vagy, azért, aki vagy.
Hector: Pont fél órája beszélgettem erről egy barátommal. Biszexuális, queer férfi vagyok, és az életem nagy részében egy részemet mintha elrejtettem volna. Most viszont nagyon felszabadító érzés, hogy önmagam lehetek, és sokkal jobban érzem magam a bőrömben, mióta minden részemet elfogadtam. Szóval szabadon élni, önmagadként létezni ebben a világban, és ezt visszakapni másoktól is. Ez egy gyönyörű dolog.
Adam: Én ugyanezt mondanám, és a LEAP koncerteken is mindig egy biztonságos helyet akarunk teremteni mindenkinek a teremben, ahol őszinték lehetnek önmagukkal, őszinték lehetnek velünk, és őszinték lehetnek egymással is. Nem is tudtam, hogy a Szabadság Szigetének hívják, ez csodálatos. Így már még jobban várom, hogy fellépjünk ott.
Srácok, benne vagytok egy kis játékban?
Adam: Úristen, persze.
Hector: Bármikor.
Egy ez vagy az játék lesz, turnézással kapcsolatos kérdésekkel. Az első: fesztiválok vagy klubkoncertek?
Declan: Hú, ez nagyon nehéz.
Hector: Még nem léptünk fel olyan rengeteg fesztiválon, viszont sok klubkoncertünk volt már. Idén nyáron szerencsére rengeteg szuper fesztiválunk van, szóval most inkább a klubbulik, de majd meglátjuk, milyenek lesznek a fesztiválok…
Declan: Szerintem most teljesen benne vagyok ebben, hogy ezt csináljuk, és annyira jól érezzük magunkat. Ha most teszed fel ezt a kérdést, a klubkoncertek lesznek. Kérdezd meg ugyanezt a Szigeten.
Hector: Ja, a Szigeten, akkor már a fesztiválokat fogjuk mondani.
Adam: Én a fesztiválokat választom.
Hector: Oké, nyugodtan.
Adam: Csak hogy egy kicsit ellenkezzek.
Új városban vagytok: inkább a híres nevezetességeket nézitek meg, vagy a rejtett kincseket keresitek?
Adam, Declan, Hector: A rejtett kincseket keressük.
Adam: Egyértelműen.
Túlpakolósak vagytok, vagy minimalista bőrönddel utaztok?
Declan: Én túlpakolós vagyok, sajnos. Pedig próbálkoztam… Vettem egy kisebb bőröndöt, de ugyanannyi cuccot pakoltam bele, ami nehéz ügy, mert így a végére már nem is téglalap, hanem konkrétan egy kocka lett attól, ahogy belepréseltem mindent. Elég durva.
Adam: Szeretném azt mondani, hogy minimalista, mert hoztam nagyjából négy pár cipőt és hat farmert, de igazából egyiket se vettem még fel.
Hector: Nálam ugyanez. Az én bőröndöm a legnagyobb és a legnehezebb. De ma átnéztem, és rájöttem, hogy a cuccaim 90%-át egyáltalán nincs kedvem felvenni. Szóval a turné nagy részében gyakorlatilag ebben, vagy egy másik felsőben voltam.
Declan: Jack viszont turnéról turnéra egyre jobban ráérez a minimalista csomagolásra, és már nagyon jól megy neki. Szerintem az ő bőröndje a legkönnyebb mindannyiunk közül.
Adam: Határozottan.
Hector: Van nála két fekete farmer, két bőrdzseki…
Adam: Nem, egy bőrdzseki.
Hector: Tényleg, egy bőrdzseki, nyolc felső, és ennyi.
Végül, üzennétek valamit a magyar rajongóitoknak?
Adam: Na, most tudsz egy kicsit magyarul beszélni?
Hector: Köszönöm. Mindannyiótokat nagyon szeretünk. Köszi, hogy hallgattok minket, köszi, hogy támogattok minket, köszi, hogy szerettek minket, és köszi, hogy eljöttök a koncertjeinkre. Köszi, hogy itt lehetünk, köszi az energiáitokat, alig várjuk, hogy láthassunk titeket a Szigeten, és alig várjuk, hogy láthassunk titeket ma este.
Declan: Nagyon örülök, hogy újra itt lehetünk. Rengetegen kérdezték, hogy mikor jövünk vissza, mikor jövünk vissza… Hát, most itt vagyunk, és nagyon jó újra itt lenni.
Hector: Mindannyian legendák vagyok, és alig várom, hogy találkozzunk.
