KAMRAD szinte már hazajár Budapestre. Pár éve Magyarország volt az első ország, ami felkapta a zenéjét a hazáján, Németországon kívül, és ezt soha nem fogja elfelejteni. Azóta számos alkalommal lépett színpadra nálunk, és idén is láthatjuk élőben, méghozzá március 15-én, az Akvárium Klubban.
Az énekessel a legutóbbi hazai fellépésén, a Szigeten beszélgettünk többek között a szabadságról, a rajongóiról, az új zenéjéről, a korábbi slágereiről, és azt is elárulta, miért mindig Budapest az utolsó állomása a turnéinak – exkluzív KAMRAD interjú.
Üdv újra itt, Magyarországon! Mindig örülünk, amikor itt vagy nálunk. Nem tudom, tudod-e, de ezt a fesztivált, a Szigetet a szabadság szigetének is hívják. Neked személy szerint mit jelent a szabadság?
Nos, szerintem a szabadság azt jelenti, hogy mindenki az lehet, aki lenni akar, és mindenki úgy szereti önmagát, ahogy van. Szerintem ez a legfontosabb dolog. Hadd legyen mindenki az, aki lenni akar. Érted, mire gondolok? Ez a szabadság. Ne ítélkezz, és ne mondd meg másoknak, mit csináljanak. Amíg nem bántasz senkit, addig minden rendben. És azt hiszem, ezt a helyet pont ez a szellemiség jellemzi, és ezt imádom, mert úgy érzem, a koncertek a tökéletes alkalmak arra, hogy önmagad lehess.
Egyébként jártál már korábban a Szigeten?
Nem, még nem. Mindig is el akartam jönni ide vendégként is, de most, hogy itt játszom, és látom a fellépőket, meg hogy itt van Shawn Mendes, Post Malone, és a kis nevem is ott van valahol, ez egy nagyszerű érzés.
A fellépéseid mindig nagyon energikusak. Hogyan pörgeted fel magad és kerülsz hangulatba, közvetlenül mielőtt színpadra lépsz?
Nekem van a világon a legjobb munkám, szóval nincs is szükség igazán nagy felpörgetésre előtte, mert tudod, amikor látom az embereket a színpad előtt, ahogy veled buliznak, az a lehető legjobb érzés. De az is tök jó dolog, hogy rengeteg jó barátom jön velem a turnéra. A zenekarom és a stábom a legjobb barátaim, ők a legjobb barátaim, szóval olyan ez, mintha minden hétvégén a haverokkal utaznál, így nem nehéz jó kedvűnek maradni.
Mi az az egy dolog, aminek mindenképpen ott kell lennie az öltöződben, történjen bármi?
Hű, hát vannak ilyen unalmas dolgok, amiket magammal szoktam vinni, például egy ruhagőzölő, hogy a fellépőruháim viszonylag jól nézzenek ki, de őszintén szólva, inkább a jó italok. Szóval talán egy Aperol Spritz vagy ilyesmi, ami jó módszer lehet arra, hogy hangulatba hozd magad. Elindítsd a bulit.
És mesélnél a legemlékezetesebb találkozásodról egy rajongóddal?
Rengeteg olyan jófej rajongó van, akik sok koncertre eljönnek, és akiket rendszeresen látok, és ez hatalmas megtiszteltetés, hogy emberek ennyi szabadidőt áldoznak arra, hogy lássanak fellépni. De volt egy lány, aki eljött egy koncertre, és amikor az I Believe jött, megmutatta a karját, és volt ott rajta egy nagy I Believe tetoválás, az én kézírásommal. És nem emlékeztem rá, hogy valamikor leírtam neki, ő meg magára tetováltatta. Ez volt az első alkalom, hogy valaki magára tetováltatott valamit, ami hozzám köthető, és mondtam is, hogy „ez életed végéig el fog kísérni.” Ez hatalmas dolog, nagyon szépen köszönöm. Ez az igazi elkötelezettség. Ilyenkor jössz rá, hogy mit is jelent ez az embereknek. Mert hát… tudod, nincs minden dalcím a karjukra tetoválva, és ez hatalmas megtiszteltetés volt.
Készültem neked egy játtékkal, amit lehet, hogy utálni fogsz. Nem tudom, majd meglátjuk.
Lássuk, szeretem a játékokat.
Véletlenszerűen kiválasztottam öt dalt a setlistedről, és szeretném, ha rangsorolnád őket, jó? Anélkül, hogy tudnád, mi lesz a következő, oké?
Oké. Már most eléggé tetszik ez a dolog, tudod, mert izgalmasnak hangzik. Vágjunk bele!
Szóval, az első az I Believe.
Az I Believe mindig is olyan lesz nekem, mint az elsőszülött gyerek, és mindig az a dal marad, amivel minden elkezdődött. De a második helyre teszem, csak azért, mert attól tartok, lesznek még dalok, amiket az első helyre tennék.
Rendben, a kicsit érzelmesebb: Outside.
Ó, az Outside. Őszintén szólva az Outside stúdióverziója talán az ötödik helyen végezne, de élőben sokkal előrébb van a helye. Az lett az a pillanat a koncerten, – beszéltünk a szabadságról – szóval az lett az a pillanat, amikor elmeséltem, hogy mennyire féltem attól, hogy más vagyok, mint a többiek, és nem éreztem úgy, hogy tartozom valahová, vagy ilyesmi. És mindig azt mondom az embereknek: Ne foglalkozzatok azzal, mit gondolnak mások, szeressétek magatokat úgy, ahogy vagytok. És mivel szerintem ez az üzenet nagyon fontos, a 3. helyre teszem. A stúdióverzió az 5. helyen lenne, az üzenete meg talán az 1. helyen, szóval ez az arany középút.
Friends?
Ah, ez annyira nehéz. Utálom ezt a játékot. Annyira nehéz, mert amikor elkezded, azt hiszed, „áh, ezt simán megcsinálom”. A Friends számomra egy nagyon különleges dal, mert a legutóbbi turnémat is Friends-nek hívták, és így rengeteg emlék fűz hozzá. Nem tehetem az 5. helyre, de… Azt hiszem, talán van egy dal, amit az 1. helyre szeretnék tenni. Összetört szívvel a 4. helyre teszem.
A következő a Be Mine.
A Be Mine lesz az első, reméltem, hogy ezt fogod mondani. Vicces, mert kábé három évvel ezelőtt megjelent az I Believe, amivel minden elkezdődött, és azt gondoltam: talán ennyi volt, talán ez lesz az egyetlen slágerem. És most, három évvel később, van egy dalom, ami még annál is több figyelmet kap. És ez nem a siker vagy ilyesmi miatt jó érzés, hanem a felismerés miatt, hogy még mindig képes vagyok kapcsolódni az emberekhez, hogy az emberek még mindig szeretik a zenémet. Szóval ennek kell az 1. helyen lennie, mert számomra ez egy nagyon különleges dolog, amit megtapasztalhatok.
Az utolsó pedig egy másik sláger, a Feel Alive.
Nem az 5. helyen kellene lennie, soha nem szabadna az 5. helyen lennie. De az 5. helyen van. És ez vicces, mert egyben egy jó egybeesés is, ugyanis ez az ötödik dal a koncertünkön, a dallistánkon. Szóval úgy játsszuk… Igen, ez az ötödik dal. Szóval, tudod, talán a sors akarta úgy, hogy az 5. legyen. Valószínűleg így kellett lennie.
Szóval, elégedett vagy a rangsorral?
Hát, igen… Őszintén szólva, nem örülök neki, hogy a Feel Alive az 5. lett, mert az kb. a második dalom volt, de az Outside-ot se tenném az 5. helyre, úgyhogy elfogadom úgy, ahogy van. Mindegyiket nagyon szeretem, tudod, olyanok, mint az én öt kedvenc gyerekem, csak épp véletlenszerűen rangsorolva.
Szóval, van egy másik játékom is a számodra. Szerintem már elég jól ismerünk téged, de szeretnék még megtudni pár érdekességet rólad. A játék címe: Két igazság, egy hazugság. Mondanod kell nekem két igazságot és egy hazugságot magadról, nekem meg ki kell találnom, melyik a hazugság.
Igyekszem, hogy nehéz legyen. Szóval azzal kezdem, hogy még mindig az első autómat vezetem. Van egy közös tetoválásom a híres német DJ-vel, Topic-kal. És az utolsó az, hogy szerepelhettem a kedvenc italom reklámjában.
Nem az első autódat vezeted, ugye?
De, még mindig az első autómat vezetem.
Tényleg?
De, az első autómat vezetem. És ez mindig olyan hülyén hangzik, de az elsőt vezetem, ez bizony igaz.
Várj, akkor melyik a hazugság? A Topic-os?
A Topic-os a hazugság.
Az a hazugság?
Az bizony, igen. Nincs egyetlen tetoválásom sem. De ami az első autómat illeti, az egy Ford Fiesta. Ez volt az első autóm, amit 2017-ben kaptam, amikor meglett a jogsim. Azt hiszem, lemaradtam arról a pillanatról, amikor menő lett volna egy nagyobb autót venni. Úgyhogy most is ezt a vacak kis autót vezetem, és imádom.
Ez teljesen rendben van! Muszáj lesz egy kicsit az új zenékről kérdezzelek. Tartogatsz nekünk valamit az év hátralévő részére, vagy esetleg jövőre, amikor újra eljössz hozzánk?
Nos, igazából a repülőúton idefelé hallgattam az új demókat, és nagyon elégedett voltam velük. Persze nem mindennel, tudom, hogy még javítanunk kell pár dolgon, de azt tudom, hogy biztosan érkezik egy EP még ebben az évben, még a turné előtt, ugyanis jövő februárban indulok turnézni. Szóval lesznek új zenék, és valószínűleg egy új kislemez is. Nagyon izgatott vagyok, mert a Be Mine egy újabb zenei fejezet kezdete volt, mondhatni KARMAD új fejezete, most egy kicsit szintisebb, egy kicsit 2000-es évek által inspirált indie pop irányba indulok el. Nagyon várom, hogy megjelenjen az új zene, mert ez a turnéra is nagy hatással lesz majd.
Alig várom, hogy hallhassam az új zenéidet, és hogy színpadon lássalak ma este, meg persze márciusban.
Márciusban, igen. A turné utolsó állomása mindig Budapest. Mindig ez a turné utolsó koncertje.
Igen? Múltkor is az utolsó volt.
Igen, mert logisztikai szempontból is így ésszerű. Meg egyébként is, ez nekünk mindig egy nagyon különleges koncert, ezért hagyjuk Budapestet a legvégére, hogy itt jól berúghassunk, és aztán hazamegyünk.
Szuper! És végezetül, üzennél valamit a magyar rajongóidnak?
Hát, igazából annyit mondanék: köszönöm. Tudod, mert Magyarország volt az első ország Németországon kívül, ahol játszották a zenémet. És ez az első ország Németországon kívül, ahol koncertezem is. És mindig visszatérünk ide. A felénk áradó szeretet mindig hatalmas, és ez nagyon sokat jelent nekem, szóval a „köszönöm” az, amit mondani szeretnék. És mivel a szabadság szigetén vagyunk, szerintem a szabadság tényleg nagyon fontos dolog: fogadj el mindenkit olyannak, amilyen, és légy önmagad! Szerintem a világ jobb hely lesz, ha nem ítélkezünk túl sokat afelett, hogy ki kit szeret, hogy kicsodák, vagy hogy hogyan néznek ki. Egyszerűen csak azért szeressük az embereket, akik.
Imádom ezt az üzenetet! Szuper! Nagyon szépen köszönjük, hogy időt szakítottál a beszélgetésre! Alig várjuk, hogy lássunk ma este a színpadon!
Én is alig várom, nagyon szépen köszönöm!
