Thomas Raggi nevét 2021-ben ismerte meg a világ, amikor a Måneskin nevű banda egyenesen letarolta az Eurovíziós Dalfesztivált és újra divatba hozta a lázadó rockot. Valami olyasmit sikerült csinálniuk, mint a kétezres évek elején Avril Lavigne-nek, csak ezt egy 100+ millió nézővel rendelkező verseny keretein belül. 2021-ben a budapesti MTV EMA keretein belül jártak hazánkban, majd 2023-ban első, önálló koncertjüket adták fővárosunkban, ami teltházzal végződött.
Damiano David és Victoria De Angelis is már megmutatta, mit tud szólóban – előbbi érzelmes oldalát mutatta meg, utóbbi pedig féktelen bulizást csap megjelenéseivel és DJ eráját éli épp, most viszont Thomason a sor, hogy megmutassa, mit tud nyújtani szólóban, hiába volt eddig „csak” a gitárokért felelős a dalokban. Raggi albuma egy másodpercig sem vesz vissza a tempóból, sőt, a különböző kollaborátorokkal egy igazán színes és izgalmas projekt fültanúi lehetünk.
Thomas az album megjelenése előtt adott exkluzív interjút a MUSICDAILY-nek, ahol többek között arról kérdeztük, hogy milyen érzés volt most a saját útját kitaposnia, illetve, hogy ezalatt milyen változásokon ment át szerinte, de persze beszélt egy kicsit a nagy áttörést hozó bandájáról, a Måneskinről is, illetve a magyar rajongóinak is üzent – exkluzív Thomas Raggi interjú.
Többször jártál már fővárosunkban, Budapesten. Mi az első emlék, ami eszedbe jut, amikor Magyarországra gondolsz?
Az első dolog, ami eszembe jut, az a közönség energiája és az emberek melegsége. Valahányszor Budapesten jártam, mindig elképesztő kapcsolat alakult ki a közönséggel, tényleg érzik a zenét, és mindent visszaadnak, amit kapnak.
A világ legnagyobb színpadain gitároztál a Måneskinnel. Milyen érzés volt olyasmit létrehozni, ami teljesen a sajátod, a megszokott bandadinamika nélkül? Felfedeztél közben valami újat magadban?
Valami teljesen sajátot létrehozni egészen más élmény volt, mint a Måneskinnel játszani. A zenekarban van egy közös energia és bizalom, ami mindent hajt, és ezt mindig szerettem és támaszkodtam rá. A szólóprojekten dolgozva új oldalaimat fedezhettem fel, kísérletezve a gitárral, a dalszerzéssel, a kollaborációkkal, sőt még a hangommal is! Az éneklés pedig tényleg egy új részemet hozta felszínre, ami nagyon izgalmas. A Måneskin azonban mindig része marad az életemnek, és ez a kötődés még gazdagabbá és jelentőségteljesebbé tette ezt az utat.
A Masquerade cím arra utal, hogy egyszerre takarsz el és fedesz fel valamit. Mennyire van jelen a „valódi Thomas” a maszk mögött ezen a lemezen?
A cím valóban tükrözi, amit erről az albumról érzek. Egyfajta lehetőség arra, hogy különböző oldalaimat mutassam meg: olyanokat, amelyeket az emberek már ismernek, és olyanokat is, amelyeket eddig csak magamban fedeztem fel. Ez az album nagyon őszinte. Minden dal egy hosszú művészi folyamat eredménye, amely során különböző részeimet ismerhettem meg. Szóval ez egyszerre egy önfeltáró gesztus és egy játék az identitás gondolatával, ez az egyensúly az, amitől élőnek érződik.
Tom Morellóval is dolgoztál, aki híres arról, hogy a gitáron szinte minden határt feszeget. Mi volt a legfontosabb kreatív tanács, amit tőle kaptál?
A legnagyobb tanulság, amit Tommal dolgozva szereztem, az az volt, hogy még jobban bízzak az ösztöneimben. Ő képes volt felerősíteni minden érzést, amit zenében szerettem volna kifejezni, hozzáadva a saját látásmódját, ami igazán meghatározó volt!
Mi volt a legfontosabb dolog, amit megtanultál magadról a lemez készítése során?
A legfontosabb dolog, amit megtanultam, az az, hogy mennyire lényeges mindig túllépni a saját határaidon. Megismertem, milyen érzés a hangomat hangszerként használni, találkoztam hihetetlen zenészekkel és szakemberekkel, akik segítettek szélesíteni a zenei látásmódomat, és a saját hangszeremen is tovább próbáltam fejlődni.
Van olyan dal a Masquerade-en, amely majdnem túl személyesnek érződött, mégis úgy döntöttél, hogy rajta marad az albumon?
Őszintén szólva, nincs. Fel sem merült bennem ez a kérdés, mert ahogy már mondtam, minden dal része annak az útnak, amit bejártam, és a végére rájöttem, hogy ami a kezemben van, az egy tökéletes pillanatkép rólam.
Közel egy évtizede vagy a zeneiparban. Visszatekintve a teljes karrieredre, mire vagy eddig a legbüszkébb?
Visszanézve nehéz egyetlen pillanatot kiválasztani, mert annyi hihetetlen élményben volt részem. Része lenni egy zenekarnak mindig is álmom volt, és látni, ahogy a kis színpadoktól az világturnékig jutottunk el, erre nagyon büszke vagyok. Ugyanakkor elkezdeni ezt a szólóprojektet, látni, ahogy formát ölt, és együtt dolgozni olyan művészekkel, akiket évek óta csodálok, ez önmagában óriási eredmény. Számomra azok a pillanatok a legértékesebbek, amikor hű maradtam önmagamhoz, kockázatot vállaltam, és olyan zenét hoztam létre, amelyben mélyen hiszek, mert a leginkább engem tükrözi.
Végül, szeretnél valamit üzenni a magyar rajongóidnak?
A magyar rajongóimnak csak annyit szeretnék mondani: köszönöm az évek óta tartó szeretetet és támogatást. Valahányszor Budapesten jártam, a közönség energiája és az a kapcsolat, ami kialakult, felejthetetlen volt. Alig várom, hogy megosszam veletek ezt az új zenei fejezetet, és remélem, hogy a dalok ugyanannyi örömöt és érzelmet adnak majd nektek, mint amennyit nekem adtak. Remélem, hamarosan újra találkozunk, a színpadon vagy bárhol, ahová a zene visz bennünket.
