Idén augusztusban jelent meg a Wolf Alice negyedik stúdióalbuma, a The Clearing, ennek apropóján pedig világkörüli turnéra is indultak, melynek során Budapestre is ellátogatnak. A banda többször járt már hazánkban, azonban ez lesz az első alkalom, hogy főfellépőként lépnek színpadra a fővárosunkban, és elmondásuk szerint már nagyon várják. A zenekar két tagjával, Joff-fal és Joellel beszélgettünk a koncert előtt többek között a turnézásról, Budapestről, az új lemezükről, az eddigi karrierjükről, játszottunk egy kicsit, és természetesen egy magyar szót is tanítottunk nekik – exkluzív Wolf Alice interjú.
Most kezditek az európai turnétokat, és a jövő héten visszatértek Magyarországra, amit már nagyon várunk. Nem ez lesz az első alkalom, hogy nálunk jártok, így kíváncsiak vagyok, mi az első emlék, ami eszetekbe jut, ha Magyarországra gondoltok?
Joff: Emlékszem, amikor megérkeztünk kocsival a városba, teljesen lenyűgözött, milyen gyönyörű. Egyszerűen elképesztően szép, és nem is tudom, tudtam-e, hogy ennyire gyönyörű. Van olyan szép, mint Párizs. Úgy emlékszem, eddig nem töltöttünk túl sok időt a városban, mert csak jöttünk és mentünk. Most viszont nagyon remélem, hogy lesz egy kis időnk sétálgatni.
Ezután adhatnál nekünk néhány tippet, hova menjünk, és hogyan tudnánk a legtöbbet kihozni belőle, mert ez a város tényleg elképesztően szép.
Most lesz rá időtök, vagy elég sűrű az időbeosztásotok?
Joel: Hát, azt hiszem… igen, elég sűrű lesz. Ezen a turnén most nem sok szabadidőnk van, gyakorlatilag folyamatosan megyünk egyik helyről a másikra. De biztos vagyok benne, hogy be tudunk azért zsúfolni valamit.
Már több mint egy évtizede turnéztok együtt zenekarként. Elmesélitek, mi volt eddig a legőrültebb koncertélményetek?
Joel: Ha visszagondolok az eddigi időszakra, mióta turnézunk, mindig voltak dolgok, amik akkoriban őrültnek tűntek, aztán legközelebb valami még őrültebb történik, és az viszi a prímet. De van egy furcsa emlékem, ami nagyon megmaradt. Emlékszem, amikor zenekarként megkaptuk az első mosh pitünket. Tudod, olyan régóta vágytam rá, hogy bandában játszhassak, és annyi koncertre jártam, ahol magam is ott voltam a mosh pitben, szóval ez egy olyan dolog, ami egy zenekar bakancslistáján biztosan rajta van. A Bodega nevű helyen játszottunk Nottinghamben, és ott történt, hogy először lett mosh pitünk. Mindannyian úgy voltunk vele: „Na, ez az! Megérkeztünk! Mindenki megőrült!” Persze, lehet, hogy csak négy ember ugrált körülöttünk, de akkor is. Annyira hihetetlenül izgatottak voltunk. Úgy éreztük, mostantól tényleg mosh pites zenekar vagyunk.
Mi az az egy dolog, aminek muszáj ott lennie az öltözőtökben, bárhol is vagytok?
Joel: Az öltözőnkben? Hát, a ruháinknak mindenképpen.
Jó, ez alap.
Joel: Tudod, mi kellene az öltözőbe? Ryan, a billentyűsünk éppen erről írt nekünk. Most éppen nincs hangszórónk az öltözőben, tudod, ilyen bluetooth hangszóró. Elég fontos, vagyis elég jó lenne egy kis zene, hogy valaki DJ-zzen egy kicsit. Nem kell, hogy Wolf Alice-es legyen, általában csak valaki rácsatlakozik a hangszóróra, és berak valami pörgőset, hogy feldobja a hangulatot. Ez olyan alap lenne, de nincs hangszórónk, szóval most emlékeztettél minket, hogy vegyünk egyet ma.
Általában mit hallgattok, mielőtt színpadra lépek?
Joff: Igazából mindenfélét, nem?
Joel: Általában nem rockot…
Joff: Inkább bulizós számokat, nem?
Joel: Ja, bulizós számokat. Amit Ellie mostanában folyton játszik, az az új Zara Larsson dal. Zara Larsson, tudod, a svéd énekesnő. Most nagyon felkapott, szóval azt mondta, „Ezt hallanotok kell,” én meg mondtam, hogy oké. És tényleg kibaszott jó. Egyébként ma Svédországban vagyunk, szóval ma muszáj lesz meghallgatni, mert két okunk is van rá.
Imádjuk őt. Épp most láttuk élőben, és csodás volt.
Joel: Voltatok a koncertjén? Jó volt?
Egy hete volt vagy valahogy úgy. Igen, nagyon jó volt.
Joel: Szuper. Tényleg jó az a szám. Csak épp a címére nem emlékszem, de nagyon jó.
Van bármiféle koncert előtti rituálétok, amit mindig, minden fellépésetek előtt megcsináltok?
Joff: Igen, van egy kis ölelésünk.
Joel: És az a helyzet, hogy furcsa érzés, ha nem csináljuk. Az legutóbbi turnén néhányunk kicsit rosszul érezte magát, így nem öleltük meg egymást. És úristen, tényleg furcsa érzés volt, hogy ki kellett hagyni.
Úgy gondolom, az állandó utazás és a sűrű időbeosztás bizony megviselheti az embert. Nektek mi segít átvészelni a nehéz időket amikor turnéztok, és úgy általában is?
Joff: Sokat meditálok, és ez segít egy kicsit abban, hogy ott legyen fejben. Hasznos, hogy ne érezd túlterheltnek magad, ha fáradt vagy, vagy ha egy stresszes helyzetben vagy. Nekem ez nagyon sokat segít.
Joel: Azt vettem észre, hogy mivel otthon nem vagyok túl jó a rutinokban, a turné adta struktúra elég sokat segít nekem. Igazából elég jól fel van építve, hogy mit csinálunk, és ez lehetőséget ad például a naplóírásra, vagy arra, hogy minden reggel legyen egy kis saját rutinod. Bár elsőre furcsán hangozhat, a turnén valahogy mégis kialakul egy állandó rutin. Felkelsz a helyszínen, ezt csinálod, azt csinálod, aztán jöhet a koncert. Turnézás közben elég könnyű rendszereznem a teendőimet. Naplót írok, és ez terápiás hatással volt rám, főleg a legutóbbi turnén. Igazából otthon is gyakorolnom kellene, hogy belevágjak. De igazad van, ahogy öregszel, rájössz, hogy ez tényleg egy furcsa dolog. Rájössz, mennyire durva, hogy tizenkét ember ott van egy mozgó járműben, hatalmas távolságokat tesznek meg, és koncerteket adnak. Hihetetlen, de egyben eléggé bizarr is, szóval nagyon tudatosnak kell lenni. A húszas éveim elején vagy közepén nem mindig tudtam, hogyan is érzem magam, de ahogy elkezded jobban feldolgozni az érzéseidet, elég jól jön, hogy ott vannak ezek a dolgok, amikről beszéltünk, és támaszkodhatsz rájuk.
Készültem egy kis játékkal nektek. De mielőtt belevágunk, kíváncsi vagyok, általában egyetértetek egymással a legtöbb dologban?
Joel: Igen! Nem! Nem! Igen!
Oké, ez jól jöhet. Lehet, ezt utálni fogjátok, és ha igen, akkor sajnálom. De random kiválasztottam öt számot a dallistátokról, amiket sorrendbe kéne raknotok anélkül, hogy tudnátok, mi a következő. És ez egy csapatmunka, szóval egyet kell értenetek minden dal pozíciójától. Mehet?
Joel: Mehet.
Oké, az első a Just Two Girls.
Joel: Mehet az első helyre?
Joff: Mehet az első helyre.
Joel: A Just Two Girls az első lesz. Szeretjük előadni a koncertjeinken.
Oké, a következő a Don’t Delete the Kisses.
Joff: Első!
Joel: Baszki!
De már felhasználtátok az első helyet.
Joel: Elég híres dal, és ezt adjuk elő utoljára, szóval tulajdonképpen ez a ráadás. Nem is tudom. Hova rakjuk? Menjünk biztosra, és rakjuk a harmadik helyre, hátha jön egy jobb dal, ami a második lehet.
Joff: Nekem jó.
Joel: Nyerni akarunk!
Joff: Őszinte leszek, nem igazán értem, mi történik.
Nem baj. A következő a Bloom Baby Bloom.
Joff: Az a negyedik lesz.
Joel: Igen, negyedik.
Joff: Egyértelműen a negyedik.
Oké, és mi a helyzet a Giant Peach-csel?
Joel: Hmm. Régi, de jó féle, még mindig előadjuk. Nem is tudom.
Joff: Én azt mondom, hogy ötödik.
Joel: És még ott van a második hely.
És az utolsó a Thorns.
Joff: Akkor az a második.
Joel: Egész jó lett. Az elején még tudtam követni, de aztán elvesztettük a fonalat, szóval jaj ne, a Bloom Baby Bloom a negyedik lett. Na mindegy. Nem agyaltunk sokat rajta.
De azért meg vagytok elégedve a sorrenddel?
Joel: Igen, kirakhatjátok.
A turnétok apropója az új albumotok, a The Clearing, ami augusztusban jelent meg. Először is, gratulálok hozzá! Mit élveztetek a legjobban a lemez elkészítése során?
Joel: Egy igazán kreatív folyamat volt, és elég hosszú ideig is tartott. Visszatekintve azt gondolom, hogy mindenki a zenekarban hihetetlen kreativitással próbálta kihozni magából a legtöbbet. Legyen szó arról, hogy visszafogtuk magunkat és a legerősebb ötleteket választottuk ki, hittünk bennük, és végigvittük őket a végsőkig. Az album munkálatai során születtek a legjobb teljesítmények, amiket valaha hallottam tőlünk a stúdióban. Joff gitárjátéka, Theo groove-jai, Ellie éneke egyszerűen földöntúli. Ez a lemez mi vagyunk. Imádom, rengeteg boldog, kreatív emlékem fűződik hozzá, nagyon büszke vagyok mindenki munkájára, és a végeredményre is.
Idén van a debütáló albumotok, a My Love Is Cool tízéves évfordulója is. Ha visszatekintetek az egész karrieretekre, hiszen ez egy hosszú út volt, mire vagytok eddig a legbüszkébbek belőle?
Joff: Hogy még mindig itt vagyunk, bébi. Határozottan, minden kétséget kizáróan. Még mindig barátok vagyunk, még mindig itt vagyunk, élvezzük, amit csinálunk. Ennyi az egész. A többi dolog csak jön és megy. A siker is csak jön és megy. De az, hogy mind a négyen boldogok vagyunk, vagyis remélhetőleg boldogok vagyunk, zenélünk és élvezzük egymás társaságát – ez minden, amit kívánhat az ember.
Joel: Határozottan, így van.
Végül, üzennétek bármit a magyar rajongóitoknak?
Joff: Gyertek el a koncertünkre!
Joel: Ja, gyertek a koncertre. Izgatottak vagyunk, hogy visszatérhetünk hozzátok. Nyilván nem sokszor jutunk el felétek, így extrán különleges ez számunkra. Nagyon sok időt töltöttünk a koncert megtervezésével, sokat dolgoztunk az új show-n, így nagyon várjuk már, hogy színpadra lépjünk. Reméljük, ott találkozunk.
