Nagyon kevés olyan előadóval találkozhattunk az évek során, mint Zara Larsson, aki tisztán látja maga előtt, hogy mit és hogyan szeretne, a szeretetet a popzene iránt pedig annyira őszinte, hogy tagadni sem tudná, hogy igazából erre született. Larsson már több alkalommal járt hazánkban, legutóbb például a SZIN-en adott exkluzív interjút a MUSICDAILY-nek, október 30-án pedig Bécsben lép majd színpadra a ma megjelent Midnight Sun című lemezét népszerűsítő turnéjával.
Amíg a Midnight Sun egy sokkal érdekesebb és rejtélyesebb koncepciót ígér, mint cím, addig annyi biztos, hogy az Eurosummer jobban körbeírná azt, amit ténylegesen hallhatunk. A 10 tracket számláló korong Larsson minden oldalát megmutatja: szerelmes, vágyakozó, ambiciózus, magabiztos, könnyelmű és bizonytalan – gyakran egyetlen dalban. A művésznő jelenleg is Tate McRae előzenekarként járja az észak-amerikai kontinenst, miközben az ottani sajtóorgánumok, illetve az internet népe TikTokon és X-en ódákat zengenek arról, hogy sokszor izgalmasabbnak és egyszerűen jobbnak tartják Zara nagyjából fél órás fellépését, mint az utána lévő közel 2 órás koncertet – úgy, hogy Tate a modern kor egyik legjobb fellépője. A Billboard pedig már úgy fogalmaz, hogy „Zara leigázta az Egyesült Államokat, ez már biztos”.
És ami tényleg biztos: Zara Larsson teljesen ki van éhezve a „main pop girl” státuszra és mindig előre megy. Hiába számít hazájának egyik legnagyobb és legismertebb előadójának, amíg nem uralja a világot, láthatóan nem nyugszik meg. És Európát már-már szinte teljesen az ujjai köré csavarta, emlegetett Eurosummer c. dala a korongról pedig olyan, mintha Alexandra Stan és Edward Maya ikonikus slágerei keverednének Larsson lágy és erőteljes hangjával és stílusával. A dal producere elárulta, hogy egyébként tényleg ez a két előadó inspirálta a tracket.
Az album eredeti címe egyébként Puss Puss lett volna, ami az angol nyelvterületen élőknek teljesen mást jelenthet, mint mondjuk nekünk, vagy svéd barátainknak. Náluk és nálunk is „csak” egy kedves elköszönésnek számít a kifejezés, aminek nem csak egy külön Puss Puss c. dalt dedikált Larsson, hanem a Tiffany Pollard mémjét felhasználó Hot & Sexy c. dalában is fel-fel tűnik.
A mindössze 31 perces album záródala is istenien hangzik – a már emlegetett Puss Puss is elhozza azt a Y2K érzést, amit egyébként az egész album magában hordoz. A történetmeséléssel pedig olyan, mintha a Bajos csajok egyes jeleneteiben lennénk. A The Ambition és a Saturns Return a korong lassabb, de közel sem ballada szerű dalai, amivel egy kicsit kordában tartja Larsson a tempót.
Összeségében, Zara nem hazudott, amikor a címadó dalban azt énekli, hogy „Summer isn’t over yet„, mert ha még az idő nem is azt tükrözi, hogy vénasszonyok nyara van, az énekesnő új albuma biztosan elrepít Ibizára, legalábbis képzeletben. Ódákat tudnánk zengeni erről is és a Venus c. lemezéről is, mert még azon sem tettük túl magunkat, de helyettünk beszéljenek inkább a dalok.
