A lengyel Jann egészen kiskorától fogva tudta, hogy a zenével szeretne foglalkozni, és több műfajban is kipróbálta magát. A különleges és egyedi hangszíne, mellyel elmondása szerint rengeteg érzelmet képes kifejezni, egyenesen a varsói operáig vezette, majd a londoni BIMM-en tanult, azonban mindezek ellenére nem a klasszikus zene mellett kötött ki. Sokkal inkább érdekelték ugyanis a pop és az alternatív műfajok, és ezek által lopta be magát egész Európa szívébe.
A 25 éves énekes debütáló EP-je 2022-ben jelent meg Power címmel, ezt pedig idén októberben az I store my fear and my pain the nape of my neck című albuma követte, mely igencsak személyes és formabontó. Az előadó az év elején Madison Beer előfellépőjeként járta Európát, október 20-án pedig Budapestre, a Dürer Kertbe is ellátogat a jelenleg is futó turnéjával. Bár pár éve járt már nálunk a BUSH keretein belül, ez lesz az első headline fellépése hazánkban. Jannal pár nappal a budapesti koncertje előtt ültünk le beszélgetni, és mesélt nekünk többek között az új albumáról, a turnézásról, arról, hogy milyen tanácsot adna a fiatalabb önmagának, üzent a magyar rajongóknak, és természetesen magyarul is tanítottuk egy kicsit – exkluzív interjú Jannal.
Ez egy nagyon izgalmas időszak számodra, hiszen néhány nappal ezelőtt jelent meg az új albumod, és a turnéd holnap kezdődik. Milyen érzések keringenek benned ezekkel kapcsolatban?
Nagyon izgatott vagyok, és nagyon büszke is egyben. Rettentően büszke vagyok az albumomra, hiszen egy igazi utazás volt elkészíteni. Teljesen más volt a folyamat, mint amihez hozzá vagyok szokva, és rengeteget tanultam közben. Az utolsó pillanatban készült el. Mindent egyszerre próbáltam csinálni, és minden, ami rajta van, az összes dal a folyamat közben született meg. Nem arról volt szó, hogy már rég kész volt az anyag, és vagy 70 dal közül kellett válogatnom, hogy mi kerüljön rá. Elkészültek a dalok, és már jött is ki az album. Megszülettek az ötletek a fejemben, aztán pedig tollat ragadtam, és papírra vetettem, majd megzenésítettem őket. Pontosan azt tükrözi, ahogy érzem magam.
Roppant autentikusra sikeredett az album, hiszen mindent magába foglal, amiken mostanában keresztülmentem. Azt az időszakot mutatja be, amit átéltem a készítése közben, és tulajdonképpen még mindig azt élem.
Rengeteget tanultam belőle. Sokat változott az, hogy hogyan készítek zenét, a turné pedig formabontó lesz, ami nagyon izgalmas. Kicsit izgulok miatta, de nyugodt is vagyok egyben. Nem is tudom. Rengeteg ellentmondásos érzelem kavarog bennem, de nagyon izgatott vagyok.
Ez olyan, mint a vihar előtti csend?
Egy kicsit olyan, igen. Tudom, hogy jön a vihar, nyugodt vagyok, ugyanakkor tudom, hogy közeleg a vihar. De izgatott vagyok miatta. Alig várom, hogy előadjam az új dalaimat. Sokat dolgoztam a hangomon, és én magam is sokat változtam az év első feléhez képest. Igyekeztem fejleszteni magamat, a hangomat, az állóképességemet, illetve próbáltam egy kicsit visszahúzódni, és egy helyben maradni, mielőtt újra útnak indulok. Izgatottan várom, hogy lássam, milyen is lesz a turné. Szeretném, ha minden tökéletes lenne. Az első koncert, bár abba is mindent beleadok, mindig egy kicsit olyan, mintha az utolsó próba lenne. Érted, mire gondolok? Nyilvánvalóan próbálsz előtte, készülsz rá, de az első koncert az, ahol először látsz mindent élesben. Már alig várom.
Visszatérve az albumodra, hallgatás közben tényleg olyan érzés, mintha egy utazáson vennénk részt. Mi volt a legfontosabb dolog, amit megtanultál magadról a készítés során?
Ez egy jó kérdés. Úgy érzem, az egész album a fejlődésről szól, és arról, hogy megismered önmagad. Rengeteget tanultam a készítése során magamról, arról, hogy mi az, ami visszatart, és arról, hogy mik a vágyaim. Arról, hogy mit szeretnék, ki akarok lenni, és ki is vagyok jelenleg. Én egy olyan ember vagyok, aki mindent darabjaira szed, és közelebbről is megvizsgálja a dolgokat. Vegyük példának a viselkedésemet: felteszem magamnak a kérdést, hogy miért viselkedek úgy, ahogy. Darabjaira szedem az adott szituációt. Miért csináltam azt, amit csináltam? Miért mondtam azt, amit mondtam? Érted? Aztán megkeresem a múltamban azokat a dolgokat, amik formálták a személyiségemet, és megnézem, hol tartok most – ez teljesen lenyűgöz. Hogyan birkóznék meg egy adott helyzettel, amiben éppen benne vagyok, ha egy teljesen más környezetben nőttem volna fel, vagy éppen ha nem lennének testvéreim? Nagyon érdekes gondolatok ezek számomra. Szóval igen, rengeteget tanultam magamról. Nem is tudom, hogy válaszoltam-e a kérdésedre. Sokat tanultam, de pont azt nem mondtam el, hogy mit.
Azt mondanám, a legfontosabb dolog, akármennyire is hülyén hangzik, az, hogy egy művész vagyok. Az album készítése közben nagyon magabiztosnak éreztem magam, és teljesen úgy éreztem, hogy ez az, amit csinálnom kell.
És ez a munkám is, ami őrület. Olyan régóta csinálom már, és végre meg is tudok élni belőle.
Nagyon személyes is az albumod. Melyik dalt volt a legnehezebb elkészítened rajta?
Egyértelműen a Nostalgia-t. 100%-ban. Egy ideje már megvolt a fejemben a témája.
Korábban már beszéltem arról, hogy a nosztalgia és a trauma szerintem ugyanannak az éremnek a két oldala.
Ez a gondolat teljesen magával ragadott – az, hogy a nosztalgia és a trauma tulajdonképpen egy és ugyanaz, és mindkettőt arra használjuk, hogy rajtuk keresztül visszatekintsünk a múltunkra. A nosztalgia a romantizált verzió, a trauma pedig a traumatikus változat. Érdekelt, hogyan működnek, és hogyan használjuk őket. Rengeteget gondolkoztam ezen, aztán pedig rengeteget írtam róla. Vagy 10 oldalt teleírtam, és jó mélyre ástam magam a témában. Tulajdonképpen ebből született meg a dal, ami egyébként nem minden szempontból személyes.
Természetesen sokat alkotok a saját tapasztalataimból, de mindig is úgy gondoltam, ha meg akarod értetni az álláspontodat, néha kicsit sarkosítva kell ezt megtenned, érted, hogy értem?
Szeretném, ha minél egyértelműbb lenne, ezért sarkosítok rajta, és kicsit túlzok benne, hogy minél jobban átmenjen az üzenet. Ezt a dalt volt a legnehezebb elkészíteni a stúdióban, és előadni is, ugyanakkor a legegyszerűbb is volt, mert valami oknál fogva teljesen fel voltam rá készülve. Sokat kutattam ezzel kapcsolatban, és sok jegyzetet írtam, mielőtt elkészült volna a végleges dalszöveg, és felénekeltem volna.
Mit szeretnél, ha elraktároznának az albumból az emberek, akik meghallgatják?
Remélem, hogy segít nekik abban, hogy úgy lássák a dolgokat az életükben, ahogy a valóságban vannak, és elfogadják az élethelyzetüket, amiben éppen vannak. Nem is tudom, hogyan fejezzem ki magam. Úgy gondolom, rengeteg ember szeret csak panaszkodni, és azon agyalni, hogy bárcsak lenne egy ilyenem, bárcsak lenne egy olyanom, ha így lenne, ha úgy lenne… Szerintem mindenkinek van valamije. Mindenki jött valahonnan, és mindenki más.
Fontosnak tartom, hogy megtanuljunk azokkal a lapokkal élni és boldogulni, amiket osztottak nekünk.
Ehhez az kell, hogy mélyen megismerjük magunkat, tudjuk, honnan jöttünk, tisztában legyünk azzal, hogy mit akarunk, tudjuk, hogy kik vagyunk, és abban a világban éljünk, amiben élünk. Ne csak panaszkodjunk arról, hogy mennyivel jobb lenne egy másik világban élni, hanem legyünk tisztában azzal, hogy mit tudunk tenni azért, hogy jobb legyen a helyzetünk. Megszületsz, és egy olyan világban és helyzetben találod magad, amit nem igazán tudsz megváltoztatni, és nincs rá kihatásod. Itt vagy, és ennyi. Nem te alkottad meg ezt a világot, mégis benne vagy. Itt kell boldogulnod. Amíg tisztában vagy azzal, hogy ki is vagy valójában, addig minden rendben lesz. Szeretném, ha az emberek elraktároznák azt az üzenetet, hogy ismerd meg saját magad. Ettől könnyebb lesz minden.
Szuper. Holnap kezdődik a turnéd, szóval beszélgessünk egy kicsit a turnézásról és a koncertekről. Van bármiféle koncert előtti rituáléd, amit mindig megcsinálsz, mielőtt színpadra lépsz?
Van-e rituálém?
Igen, koncert előtti rituálé, amit csinálsz, mielőtt színpadra lépsz.
Azt hiszen, ez pont most fog változni. Szeretnék következetesebb lenni a rituáléimmal kapcsolatban, mert jelenleg elég zavarosak és kaotikusak. Természetesen minden egyes koncert más, és változóak a szituációk. Most a sminkelés, az öltözés, és a beéneklés a rituálém, és ezek hoznak hangulatba. De szeretném bevezetni azt, hogy meditáljak, és valamit, amivel felkészítem a testemet a koncertre, és a hangomat is. Szóval szerintem ezt fogom tenni, mellette pedig felülésezek és csinálok pár ugrógyakorlatot is.
És mi az az egy dolog, amit semmiképpen nem hagysz otthon, mielőtt turnéra indulsz?
Nintendo Switch, egyértelműen. Muszáj, hogy nálam legyen. A turnébuszon folyamatosan a Mario Karttal és a Boomeranggal játszunk. Egyszer, amikor Madison Beerrel turnéztam, négy órán keresztül játszottunk. Úton voltunk egyik városból a másikba, és észre se vettem, hogy megérkeztünk, mert négy órán keresztül csak Mario Kartoztunk. Szóval a Nintendo Switch-t mondanám. Nyilván ott vannak a fellépőruhák, vagy a sminkcuccok, minden ilyesmi, amiket muszáj magaddal vinned, de a Nintendo Switch is egy olyan dolog, amit nem hagynék otthon. Nem létszükséglet, de igazából mégis az.
Mire számíthatnak a rajongóid a koncertedtől?
Mindenemet bele fogom adni. Nagyon elkötelezett vagyok a színpadon, és mindig próbálom a legjobbat kihozni magamból. Igyekszem, hogy a lehető legjobb élményt nyújthassam.
Rengeteg érzelemre számíthattok a koncerten.
Azt mondanám, elég érzelmes vagyok, és rengeteg érzelmet ki tudok fejezni a zenémmel. Nem kifejezetten a dalszövegekről beszélek, szerintem ez inkább a hangi adottságaimból fakad. Úgy gondolom, jól ki tudok fejezni érzelmeket, szóval ezt mondanám. Ez a turné szerintem nagyon chilles lesz. Nem is tudom, hogyan fogalmazzam ezt meg. Jelenleg nagyon nyugodtnak érzem magam. Az életemnek azon a pontján vagyok, amikor tudom, hogy mit csinálok, és lehet, hogy nem érzem magam 100%-ban felkészültnek, vagy nem érzem azt, hogy minden készen áll, hiszen, ahogy mondtam is, az első koncert mindig olyan, mintha az utolsó próba lenne, de mégis nagyon nyugodt vagyok. Magabiztosnak érzem magam azzal kapcsolatban, amit csinálok. Tudom, hogy ez az, amit csinálnom kell, ezért is vagyok nyugodt.
Csak szeretném jól érezni magam, és azt, hogy az emberek is jól érezzék magukat, és egy igazi élményt nyújtsak nekik.
Vasárnap visszatérsz Budapestre, amit már nagyon várunk. Ez lesz az első rendes koncerted itt, de korábban jártál már az országunkban. Van kedvenc emléked az itt töltött időről?
Az első, ami eszembe jut, az pont Connorral és egy másik barátommal volt. Elmentünk egy múzeumba megnézni a Matisse-kiállítást. Nagyon, nagyon jó volt, egyszerűen imádtam. Jókat ettünk, és persze ott volt maga a koncert is, ami egy showcase volt, és ha jól emlékszem, én hajnali egykor léptem színpadra. Nagyon későn volt, és pont egy másik showcase-ről jöttem Lengyelországból, ahonnan egyesen a vonatra mentem, hogy odaérjek a budapesti showcase-re. Így elég sűrű volt a program, ami fárasztó volt, de így is imádtam az adrenalinnak köszönhetően.
Ahogy már korábban említetted, az év elején magával a királynővel, Madison Beerrel turnéztál. Kaptál tőle bármiféle jó tanácsot, vagy tanultál tőle valamit a koncertsorozat alatt?
Még soha azelőtt nem volt lehetőségem megtapasztalni, milyen is egy ilyen nagyszabású turné, rengeteg busszal, rengeteg emberrel, akik dolgoznak rajta, így szuper élmény volt látni ezt a másik oldalról is, hogy mennyi minden kell ahhoz, hogy összerakj egy ilyen showt, hogyan dolgoznak rajta az emberek, hogyan dolgozik Madison, és ő hogyan készül fel a koncertekre. Nagyon inspiráló volt az egész. Megtiszteltetés volt, hogy ezt átélhettem, és egy másik szemszögből is megnézhettem a dolgokat. Nagyon sokat tanultam belőle. Nem kaptam kifejezetten jó tanácsot, de azt mondanám, ez az, amit elraktároztam belőle.
És egyébként a rajongói imádtak. Ott voltam a bécsi koncerten, és szerintem néha nehéz előfellépőnek lenni, hiszen nem tudhatod, mire számíts, de Madison rajongói imádtak téged.
Emlékszem a bécsi koncertre, egyszerűen csodálatos volt. Szuper hangmérnökünk volt Bécsben, és nagyon, nagyon jó volt a koncert. Imádtam. Igen, néha nehéz előfellépőnek lenni, mert teljesen más élmény. Fogalmad sincs, mire számíthatsz, milyen lesz a közönség, és hogyan fognak hozzád állni. Mindenki a főfellépőért jött, és vannak, akik meg sem nézik az előfellépőt. Vannak, akik egyszerűen nem kíváncsiak rá, mert nem azért vannak ott, hogy új előadókat ismerjenek meg, hanem azért, hogy megnézzék a kedvencüket. Néha ilyen, néha olyan.
Volt olyan koncertem, ahol abszolút senki nem volt kíváncsi rám, és volt olyan is, ahol nagyon támogató volt a közönség.
Összességében szuper élmény volt. Voltak olyan koncertek, ahol egyáltalán nem érdekeltem az embereket, de aztán találkoztam valakivel, vagy csak kaptam egy üzenetet, hogy látták a fellépésemet, és mennyire tetszett nekik. Nekem pedig teljesen nem ez jött le a koncertből. Főleg, ha egy nagy helyszínről beszélünk, ahol nem látod a hátsó sorokban az embereket, pedig vannak ott is, akik jól érzik magukat. Ezért is igyekszem mindig 100%-ot nyújtani, mert soha nem tudhatod, hogy ki az, akinek tetszeni fog. Lehet, hogy úgy érzem, hogy az első sorokban lévőket nem érdeklem, de többszáz ember van ott a helyszínen.
Mindig lesz valaki, akinek bejön, amit csinálsz.
Ha lenne egy időgéped, amivel visszamehetnél az időben oda, amikor eldöntötted, hogy énekes leszel, és adhatnál a fiatalabb énednek egyetlen tanácsot, mi lenne az?
Ne siess. Csak ne siess. Mindig is az élt bennem, hogy nagyon fiatalon szeretném elkezdeni a karrieremet, és mindig is az az előadó akartam lenni, aki már 16 éves korára befutott.
Visszatekintve már látom, hogy 16 évesen semmilyen szempontból nem voltam felkészülve arra, hogy beinduljon a karrierem.
Szóval azt mondanám, hogy ne siess, és lehet, hogy ennek most nincs sok értelme, de ha nem sietsz, csak koncentrálsz, megfigyelsz, és odafigyelsz, előbb megkapod azt, amire vágysz. Ezért ne siess, ne próbálj előre törni, csak dolgozz azzal, amid van és ismerd meg önmagad. Ahogy az előbb is mondtam: legyél tisztában azzal, hogy ki vagy, azzal dolgozz, amid van, és minden rendben lesz.
És végül, üzennél valamit a magyar rajongóidnak?
Persze. Alig várom, hogy lássalak titeket. Nagyon izgatott vagyok, hogy Budapesten léphetek fel, és alig várom, hogy visszatérjek hozzátok. Remélem, tetszeni fog a koncert, és remélem, ti is mindent beleadtok majd.
