Hatalmas tömeget vonzott, mégis emberközeli volt az énekesnő első hazai koncertje.
RAYE egy roppant érdekes jelenség a zeneiparban. Bár a karrierjét egy évtizede kezdte, és már az első pár évében is igencsak nagy slágereket tudhatott magáénak, mint például a You Don’t Know Me, a Decline, vagy éppen a Cigarette, a kiadója mégsem tudott mit kezdeni vele. Adott volt nekik egy tehetséges nő, kimagasló hangi és dalszövegírói adottságokkal, de nem használták ki a benne rejlő lehetőségeket, és hosszú évek elteltével sem engedték neki, hogy kiadja a debütáló albumát, helyette leginkább dance közreműködésekre tartogatták őt. Az énekesnőnek egy publikus kiakadásra és jópár pályatársa támogatására volt szüksége ahhoz, hogy búcsút inthessen a kiadójának, és független előadóként azt csináljon végre, amit szeretne.
A húzása bejött. A 2022-es Escapism. című slágerével az egész világot letarolta, a következő évben megjelent My 21st Century Blues című debütáló albumát pedig az egekig dicsérték a kritikusok, történelmet írt vele a Brit Awardson, rengetegen kiáltották ki miatta az új Amy Winehouse-nak, és ami talán számára a legfontosabb volt, hogy tiszta lapot kezdhetett a karrierjét illetően, és új esélyt kapott arra, hogy bemutatkozzon művészként. Egy ilyen év és ilyen sikersztori után nem csoda, hogy mindenki kiváncsi volt rá, mit is tud RAYE élőben, így az idei Sziget utolsó napján a korai, 17:30-as idősáv és az égető napsütés ellenére is hatalmas tömeget vonzott a Nagyszínpad elé.
A kifutó ezen a napon már nem volt meg, de nem is kellett igazán, a sztár ugyanis nem egy szokásos showval érkezett a fesztiválra. Helyette voltaképpen egy intim színháztermet varázsolt a Nagyszínpadból, és egy hihetetlenül minimalista, emberközeli koncertet adott, ami sokkal inkább illett volna estére, egy díszes, párezer fős, ülőhelyes helyszínre, mint késő délutánra, a tűző napon a Szigetre. Persze ez abszolút nem zavart senkit, a sztár és a zenekara ugyanis gondoskodott arról, hogy kellőképpen átadják a hangulatot. A kivetítőn egy villogó RAYE felirat díszelgett, a banda – köztük gitárosok és fúvósok – egy fehér emelvényen helyezkedett el, tetőtől talpig ünneplőbe öltözve, az énekesnő pedig egy fekete estélyiben tipegett fel a színpadra, beállt középre, és a koncert végéig ott is maradt.
Egy igazi drámakirálynő vagyok
– figyelmeztette már az elején a közönséget.
A setet a The Thrill Is Gone. című dalával kezdte, majd felcsendült a Worth It., a Mary Jane., az Ice Cream Man., és a Genesis. is – igaza volt az énekesnőnek, hogy drámában nem volt hiány, hiszen a szerzemények közül az egyik a függőségről szól, míg egy másik a nemi erőszakról és a bántalmazásról. Egyik sem egy könnyű téma, de abszolút becsülendő az előadóban, hogy nem csupán a zenéjében beszél ezekről, hanem a koncertjein is, még akkor is, ha szemmel láthatóan nehezére esik, főként az utóbbiról.
Azért viccelődött is az egybegyűltekkel. Elárulta, hogy nem biztos benne, hogy a ruhája a vékony pántja miatt a show végéig a helyén marad majd, így ne lepődjünk meg, ha esetleg villantana. Arra is felhívta a figyelmünket, hogy a vörös rúzsa a fellépés végére mindenhol szét lesz kenődve az arcán – és nem hazudott ezzel kapcsolatban. Persze nem nehéz ezt elérni úgy, ha annyira beleéli magát a szerzeményekbe, amiket énekel, hogy közben a földön fetreng, és torkaszakadtából kiabál: ez pontosan az It’s a Man’s Man’s Man’s World című feldolgozás alatt történt.
A koncert második fele könnyedebb és felszabadultabb volt, mint az eleje. Ide sűrítette be az énekesnő a dance slágereit, persze áthangszerelt változatban, így ez a szekció a bulizásról szólt. Felcsendült élőben az You Don’t Know Me, a Secrets, a Prada rock verziója, a Black Mascara., a koncert pedig természetesen az Escapism.-mel zárult.
RAYE-nek nem volt szüksége körítésre ahhoz, hogy showt csináljon, hiszen a tehetsége és a személyisége pont elég volt hozzá. Remélhetőleg hamarosan visszatér hazánkba, és olyan körülmények között élhetjük át a koncertjét, ahogy az a leginkább passzolna hozzá: egy színházteremben, este, és még legalább plusz fél órával megtoldva, hogy tényleg ki tudjon bontakozni minden egyes dala és minden egyes története a színpadon.
