Kétség nem fér hozzá, hogy Tate McRae az eddigi karrierje legsikeresebb évét tudhatja maga mögött. Bár a 2020-as You Broke Me First, és a két évvel későbbi She’s All I Wanna Be is nagyot szóltak, a tavalyi Greedy című kislemezével az egész világot letarolta, és mindenkinek megmutatta, hogy új pophercegnő született. A dal sikerén felbuzdulva gyorsan ki is adták az énekesnő második albumát, mely a Think Later címet kapta, és egy világkörüli turnét és építettek köré, aminek keretein belül május 13-án a szomszédos Bécsbe is ellátogatott Tate.
Az első kérdés, ami már a koncert előtt hónapokkal felmerült: vajon miért nem költöztették a turnét nagyobb helyszínekre? Átlagosan párezer férőhelyes termeket foglaltak a fellépéseknek, ami egyrészt érhető, hiszen eddig is ekkora helyeken lépett fel az előadó, azonban az utóbbi hónapok során bőven nagyobb lett rá a kereslet, mint korábban volt – jegyek a 4200 fős bécsi Gasometerbe például már hosszú hetekkel az esemény előtt elfogytak.
A második kérdés, ami felmerülhet, az, hogy vajon miért lettek hirtelen ennyien kíváncsiak Tate-re? A válasz egyszerű: az énekesnő a tökéletes popsztárrá nőtte ki magát, és ez a bécsi koncertjén is teljesen világossá vált. Roppant fülbemászó dalai vannak, csodás a hangja, elképesztően jól tud táncolni, remek dalszerző, akinek a szomorúbb és melankolikusabb, illetve a pörgősebb, könnyedebb szerzemények is ugyanolyan jól állnak, ami pedig az egész csomagot egyben tartja, az a karizmája. Sok erőssége van a sztárnak, de az egyik legnagyobb határozottan a színpadi jelenléte és a kisugárzása: mosolygós és közvetlen a közönségével, ugyanakkor vérprofi módjára nyomja le a műsort az elejétől a végéig.
A szinte kereken egyórás show pontban a meghirdetett kilenckor vette kezdetét a Think Later lemez címadó trackjével egy rövid intro után, ami tökéletesen megalapozta a hangulatot. Tate felkötött hajjal, egy hosszított, T8 feliratú fehér mezben, és majdnem térdig érő csizmában lépett színpadra, és kellőképpen feltüzelte a közönséget az indulószerű dala refrénjével, amiből egyébként egy szót sem énekelt, de nem is kellett, hiszen a rajongók énekeltek helyette is. A hasonlóan pörgős Hurt My Feelings után a koncert legszexibb pillanata következett, méghozzá az Uh Oh, ami egyébként érthetetlen, miért nem került fel az albumra. Tate egy kis emelvényen táncolt a két háttértáncossal körülvéve, és egyből felforrósította a levegőt, majd belekezdett a debütáló korongján helyet kapó What’s Your Problem?-be, ami közben az oldalt álló rajongók örömére az egész színpadot bejárta.
Négy dal után érkeztünk el a show érzelmes részéhez. A Feel Like Shit az I Used to Think I Could Fly lemezről az est egyik fénypontja volt. Bár itt nem a tánc és a showelemek vitték a prímet, az énekesnő itt először csillogtatta meg igazán a hangi adottságait, és a közönség is egyértelművé tette, hogy imádják ezt a dalt, hiszen hihetetlenül hangosan énekelték a kedvencükkel. A szülővárosa után elnevezett Calgary alatt végre hasznát vette Tate a díszletnek, ami két hatalmas, kocka alakú kivetítő volt a színpad két szélén, melyeknek a belsejében egyébként a dobosa és a gitárosa volt „eldugva”. A baloldali kocka tetejéről énekelte a felnőtté válásról szóló balladát, amiről elmondta, hogy tavaly, a huszadik születésnapja után írta, amikor hazalátogatott. A következő két, szintén lassabb track, a Stay Done és a Messier az előző kapcsolatáról íródtak – az előbbit visszafogottabb stílusban, az utóbbit viszont látványos showelemekkel megspékelve adta elő.
Az érzelmekkel teli szakasz után ismét beindult a koncert, és a Think Later nyitódalát, a Cut My Hair-t úgy énekelte, hogy közben az egyik háttértáncosa kamerázta, miközben ő bejárta a színpadot, és pózolt a kamerának, a 2021-es Rubberband alatt pedig a többi táncos is csatlakozott hozzá. A show második fénypontja az Exes volt. Tökéletes koreográfia, dance breakkel kiegészítve, és az egész performanszból sugárzott az önbizalom. Ezt a Grave követte, ami egy kissé kilógott a sorból, és nem feltétlenül illett ide, hiszen Tate egyik legszomorúbb dala – valószínűleg az előző részbe jobban beleolvadt volna. Az énekesnő, mielőtt belekezdett a szerzeménybe, elárulta, hogy a megírása sokat segített neki abban, hogy elengedje az előző kapcsolatát. Már az első sornál kiderült, hogy egy közönségkedvencről van szó a rajongók hangerejéből ítélve.
Ezúttal csak egyetlen dal erejéig vett vissza a tempóból az előadó. A Guilty Conscience alatt ismét beindult a buli, a We’re Not Alike közben csak még nagyobb lett, a She’s All I Wanna Be alatt pedig a tetőfokára hágott. Erős hármassal zárult a koncert: az első slágere, a You Broke Me First a Run for the Hills című trackjével folyt egybe, ami meglepő módon nem lett kislemez az albumról, pedig megérdemelte volt. Az utolsó dal természetesen a Greedy volt, amit mind a 4200 rajongó egy emberként énekelt, sajnos azonban gyorsan eltelt a három perce, ahogy egyébként az egész egyórás koncert is, és mire kettőt pislogtunk, már Tate le is ment a színpadról.
Az énekesnő egy tökéletesen összerakott fellépést, sőt, nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy az év pop showját hozta el az osztrák fővárosba. Az egész koncert alatt egy percre nem állt meg, eleget kommunikált a közönséggel, látványos volt a koreográfia, és a dallista is szuperül lett összeválogatva. Talán kicsit túl rövid volt, de teljes mértékben kárpótolt ezért minket az az energia, amit Tate beletett az egészbe. Remélhetőleg a következő turnéján már arénákban, és egy sokkal nagyobb volumenű produkció keretein belül láthatjuk a sztárt, hiszen minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy készen áll rá.
