Őszintén beszélt a Rolling Stone-nak az énekes többek között hírnév nehézségeiről is.
Harry Styles kétségkívül napjaink egyik legsikeresebb, legnépszerűbb, és leghíresebb előadója, aminek rengeteg pozitív oldala van, és persze legalább ennyi nehézség is jár vele. Az énekes a Rolling Stone magazin legújabb számának a címlapján landolt, és egy hosszú interjút is adott nekik, melyben őszintén beszélt ezekről a nehézségekről, a turnézásról, kifejtette a véleményét a közösségi médiáról, a színészkedésről, elárulta, hogy már készülőben van a negyedik albuma, és azt is, hogyha egyszer lesznek gyerekei, mire neveli majd őket.
Annak ellenére, hogy az évek során Instagramon és Twitteren is 40 milliós követőtáborra tett szert, Harry nem igazán van jelen a közösségi médiában. Az előbbit pusztán arra használja, hogy növényekről és építészetről nézegessen képeket, az utóbbiról viszont elég sarkos véleménye van. Egészen pontosan így fogalmazott:
A Twitter egy pöcegödör, ahol az emberek próbálnak minél borzalmasabban viselkedni egymással.
Ezt ő első kézből tapasztalhatta, hiszen az oldalon az anonimitás mögé bújva gyakran fordul elő, hogy bántják a szeretteit, különösképpen Olivia Wilde-ot, akire a magazin is a barátnőjeként utal. Tisztában van vele, hogy egy csak egy kicsi, de annál hangosabb csoport, és a rajongóiban mindig a legjobbat igyekszik meglátni, de ettől függetlenül nem könnyű ez számára. Olyannyira, hogy elmondása szerint, ha tudta volna, hogy ez a hírnév ára, bele se vágott volna a zenélésbe.
Ez nyilván nem jó érzés számomra. Nehéz azt érezni, hogy ha valaki közel kerül hozzám, az azt jelenti, hogy a Twitter egy csoportjának a kegyeire van bízva. Én csak énekelni akartam. Ha tudtam volna, hogy ezzel embereket bántok majd, soha nem vágok bele.
Az énekes a felnőtt életét egy az egyben a reflektorfényben töltötte, így ez számára nem újkeletű dolog. A szomorú valóság az, hogy míg az átlag embereknek egy ismerkedős randin a legnagyobb kérdés az, hogy melyik étterembe üljenek be, addig neki már az elején komoly beszélgetést kell lefolytatnia erről, és felkészítenie a partnerét arra, ami rá vár, ha kiderül a nyilvánosság előtt, hogy randiznak.
El tudod képzelni, hogy a második randin vagy valakivel, és azt kell mondanod neki, hogy “oké, van ez a dolog, ezt meg ezt fogják rólad mondani, őrültek háza lesz az egész, nagyon bunkók lesznek veled, de ez nem a valóság… Szóval, mint szeretnél enni?”
Ennek ellenére nem érzi úgy, hogy publikusan kéne beszélnie a magánéletéről. Elmondása szerint az emberek gondolnak, amit gondolnak, ő pedig ezzel nem igazán tud mit kezdeni.
A munkámat leszámítva soha nem beszéltem az életemről a nyilvánosság előtt, és úgy érzem, ez pozitív hatással volt rám. Mindig lesz valami narratíva az életemről, ezért úgy döntöttem, nem fogok időt pazarolni arra, hogy ezeket kijavítsam, vagy más irányba tereljem.
A magazinnak Olivia is megszólalt arról a gyűlöletről, amit kapott, amikor először felröppentek a pletykák, hogy együtt vannak Harry-vel, azonban a színésznő-rendező szerint nem arról van szó, hogy az énekes összes rajongója kegyetlen lenne, sőt.
Azt az egy dolgot nem értem ezzel a kegyetlenséggel kapcsolatban, hogy ez a mérgező negativitás teljes mértékben Harry antitézise, és mindené, amit csinál. Én személy szerint nem hiszem, hogy ez a gyűlölettel teli hozzáállás határozná meg a rajongótáborát. A nagy részük valóban a kedvesség bajnokai
– fejtette ki Olivia.
Természetesen vidámabb dolgokról is beszélt az énekes, például a Love On Tour elnevezésű turnéjáról, melynek keretein belül karrierje során először Magyarországra is ellátogatott. Elárulta, hogy őt is meglepetésként érte, hogy a pandémia után, mikor ismét útnak indulhatott, ennyi ember volt rá kíváncsi estéről estére.
Soha nem gondoltam volna, hogy a One Direction után bármikor is bármi újat megtapasztalhatok.
Pedig sikerült neki! A New York-i lemezbemutató koncertje után le kellett ülnie egy percre, annyira őrületes volt az energia a közönség soraiban, de nem ez volt az egyetlen ilyen. Európa-szerte több tízezres arénákat és stadionokat töltött meg a várva várt turnéval, és egy új koncert utáni rituálét is kialakított magának, mégpedig azt, hogy lezuhanyzik egyből a show után. Ezzel elmondása szerint átvitt értelemben lemossa magáról a színpadi énjét, hogy visszatérhessen a hétköznapi önmagához.
Teljesen természetellenes annyi ember elé kiállni, és ezt megtapasztalni. Amikor ezt lemosom magamról, csak egy meztelen ember vagyok, a lehető legsebezhetőbb, legemberibb formámban. Mint egy pucér kisbaba, tulajdonképpen.
Ennek a koncertkörútnak a során sokkal felszabadultabb volt, mint eddig bármikor, például a legtöbb helyen, így Budapesten is a nyakába vette a várost, hogy felfedezze azoknak a helyenknek a szépségeit, ahova eljutott.
Sokszor megérkeztem egy városba, és ráeszméltem, hogy legalább hatszor voltam már itt, de még semmit nem láttam belőle.
Hogy mivel töltötte a szabadidejét? Leginkább az építészeti szépségeket figyelte meg.
Ez olyan dolog, amit egyedül is tudok csinálni, csak üldögélek valahol, és nézelődök. Ha aköré építed fel az életed, hogy nem mehetsz sehova, és mindenből nagy ügyet kell csinálni, akkor ebből fog állni az életed. Mostanában például már mindenhova gyalog megyek Londonban. Nehéz úgy belebotlani éttermekbe vagy más helyekbe, ha mindenhova kocsival mész, az nem akkora móka.
A turné európai szakasza még júliusban véget ért, ezt követően pedig Amerika felé vette az irányt. Az USA-ban ahelyett, hogy körbejárná az egész országot, csupán négy városban lép fel, és mindegyikben több, New York-ban például 15 koncertet ad. Ennek több oka is van: az egyik, hogy el tudjon menni azokra a filmfesztiválokra, ahol a két közelgő filmjét, a Nincs baj, drágám-ot, és a My Policeman-t bemutatják, a másik pedig az, hogy tudjon dolgozni a negyedik albumán.
Igaz, a Harry’s House csak pár hónapja jelent meg, az énekes már megkezdte az új korong munkálatait, és a turnéja amerikai szakaszán stúdiókat bérel, hogy a szabadnapjain ott dolgozhasson rajta.
Egyfolytában dalokat írok. Mindannyian izgatottak vagyunk, hogy újra belevágjunk a munkába, ami kész őrület, hiszen még csak most jelent meg a legutóbbi album.
Ezelőtt azonban van még két projektje, amit várhatnak a fanok, ez pedig az előbb is említett két filmje. Hogy szerinte mi a legnagyobb különbség a zene és a színészkedés között?
A zenében egyből kapsz visszajelzést arra, amit csinálsz. Befejezel egy dalt, és az emberek tapsolnak. Amikor forgatunk, a rendező azt mondja, hogy ennyi, és talán egy kis részem arra vár, hogy mindenki elkezdjen tapsolni, de nem fognak. Nyilván mindenki megy tovább a dolgára, te meg ott állsz, hogy “tényleg ennyire szar voltam?”
Természetesen egyáltalán nem volt “szar”, mi több, a Nincs baj, drágám rendezője, Olivia Wilde elmondása szerint van egy jelenet a filmben, amiben annyira jó volt Harry, hogy a stábból szinte mindenkinek könnyek szöktek a szemébe a felvételekor. Míg ez az alkotás egy pszicho-thriller, addig a My Policeman-ben az érzelmesebb oldalát kellett megcsillogtatnia.
A film az 1950-es évek Angliájában játszódik, és két férfi románcát mutatja be, amikor még illegális volt melegnek lenni. Harry elmondása szerint azonban a történet számára a szerelemről és a gyengédségről szól, a főszereplők nemétől függetlenül.
Szerintem mindenki, magamat is beleértve, végigjárja a saját útját a szexualitás felfedezése terén, és idővel egyre komfortosabban érezzük magunkat benne. Nem arról van szó, hogy ez egy meleg történet, ami arról szól, hogy két ember meleg. Számomra a szerelemről és az elpocsékolt időről szól. A filmekben a meleg szexjelenetek sokszor annyiban merülnek ki, hogy két csávó egymásnak esik, és semmi gyengédség nincs benne. Úgy gondolom, a nézők között lesznek olyanok, akik már akkor is éltek, amikor illegális volt melegnek lenni, a rendező, Michael Grandage pedig szerette volna megmutatni, hogy ez is ugyanolyan gyengéd, szeretetteljes, és érzékeny.
Harry szexualitása az évek során finoman szólva is találgatás tárgyává vált mind a médiában, mind pedig a fanok között, ő azonban nyilvánosan nem kategorizálja be magát, mert a magánéletét ilyen szinten nem szeretné kiteregetni. Emiatt elmondása szerint néha álszentnek érzi magát, hogy így bezárkózik, hiszen a koncertjein az elfogadást hirdeti, és biztonságos helyet teremt velük bármilyen hovatartozástól függetlenül mindenki számára, mi több, olyan is előfordult, hogy egy rajongójának a színpadon segített előbújni a szülei előtt.
Emiatt rengetegen dicsérik, de támadások is érik. Egyesek azzal vádolják, hogy ezzel csak kihasználja az LMBTQ+ közösséget népszerűség szerzés céljából, hiszen azt mondják, hogy ő eddig nyilvánosan csak nőkkel volt együtt. Hogy neki erre mi a válasza?
Néha az emberek azt mondják, hogy csak nőkkel voltam együtt nyilvánosan, de én úgy gondolom, senkivel nem voltam együtt nyilvánosan. Ha valaki készít rólad egy képet, amin valakivel vagy, az nem azt jelenti, hogy nyilvánosan együtt vagytok.
És hogy mit hoz a jövő számára?
Szerintem most egy ideig nem fogok színészkedni, de biztosan eljön az az idő, amikor újra bele akarok majd vágni. Amikor zenét készítesz, történik valami, egy roppant kreatív folyamat, ami más dolgokat is táplál. A színészkedés nagy része az, hogy nem történik semmi, csak vársz. És ha ez a legrosszabb része az egésznek, akkor ez egy elég király munka, de ez a része nem igazán kielégítő számomra. Jelenleg élvezem csinálni, de nem hiszem, hogy a jövőben sokat fogom.
Nem csak a munkában, de a magánélete terén is tervezgeti a jövőt, vagy legalábbis már elgondolkozott azon, hogy ha egyszer gyerekei lesznek, mire szeretné tanítani őket – ez pedig mindenki számára jó tanács lehet:
Ha egyszer gyerekeim lesznek, arra nevelem majd őket, hogy legyenek önmaguk, maradjanak sebezhetőek, és legyenek nyitottak.
