A tömeg pedig felzabálta a visszafogott művésznőt.
Pénteken a pop-szupersztár, Zara Larsson robbantotta be a nagyszínpadot és táncoltatta meg a közönséget, melyen mi is részt vettünk és beszámolót is tettünk közzé, másnap, szombaton pedig már egy teljesen más műfajú és felépítésű koncertet csodálhattunk meg, amit a norvég Aurora hozott el a Campus Fesztivál színpadára.
Lassan, de biztosan megtelt a nagyszínpad előtti tér a 8 órási kezdettel meghírdetett koncertre, melyen a legnagyobb rajongók már korábban bebiztosították a helyüket az első sorokban, hogy óriási szeretettel fogadják az énekesnőt. Az pedig biztos, hogy a szeretetet meghálálta, több alkalommal is kommunikált az egybegyűltekkel, a koncert elején pedig még arra is biztosította a közönséget, hogy mindenkit szeretettel fogad abban a szerény egy órában a színpadon tartózkodik. És tényleg, a szeretet, az egyenlőség, az elfogadás jegyében érkezett a helyszínre az énekesnő, ezt pedig több alkalommal is hangsúlyozta, ezzel is egy elfogadó, kellemes és szabad légkört teremtve koncertjén.
Nem kérdés, hogy legnagyobb slágerei mellett elhozott közönségkedvenc, de nem annyira ismert dalokat is, melyek teátrális előadásában még nagyobbat ütöttek, sokszor olyan érzés volt végig nézni egy-egy előadást, mintha színházban lenne az ember. Az egyetlen, talán zavaró dolog a kevés fény volt, összeségében ez is inkább izgalmassá, sejtelmessé és titokzatossá varázsolta a helyszínt.
Bevallom őszintén, úgy érkeztünk a koncertre, hogy párszor végigpörgettük a setlistet, de a híresebb slágereken és egy két dalon kívül nem igazán ismertük a dalokat, de így is sikerült olyan szinten elvarázsolnia a csapatunkat, hogy biztosan jobban figyelünk az énekesnőre a jövőben. A tényleg, bő egyórás dallista fénypontjai egyértelműen a Queendom, illetve a The Seed volt, míg előbbi alatt a szivárvány összes színében pompázott a színpad és úgy is vezette fel Aurora a dalt, hogy mindenkinek van helye az ő Queendomjában, addig az utóbbi elvitte a showt, ugyanis megérkezett az egész, kiforrott maga az egész előadás, felrakta vele a pontot az i-re és sorolhatnánk, ott valami megváltozott mindenkiben. Lehet, hogy a lüktető ütemek és a kaotikus klimax rásegített erre, de biztosan egy teljesen új emberként hagyhattuk el a poros placcot közel fél tízkor, miután megköszöntük a Földnek létezését, és arra a konklúzióra jutottunk magunkban, hogy pénzt valóban nem fogunk tudni enni hosszútávon, így egy fentarthatóbb valóságot kéne varázsolnunk, de ha már tegnap megléptük volna ezt, már akkor is késő lenne.
Összességében, Aurora tipikusan az az előadó, aki élőben megfog és elragad, ha minimálisan nyitottak vagyunk művészetére és meghallgatjuk mondanivalóját, ugyanis nem csak kritikát fogalmaz meg a világgal szemben, hanem mély mondanivalójával igazán fontos értékeket képvisel.
