Hogyan jellemeznéd magad három szóba?
Bátor, lázadó és szeretettel teli.
Elárulnál nekünk három érdekességet magadról?
Néha hangosan kimondom a gondolataimat magamban. Rettentően ügyetlen vagyok.
Imádom a fekete humort, és ennek a segítségével birkózok meg a kemény valósággal. Úgy gondolom, a humor a legjobb kifejezésmód, ami megérinti az emberek életét, anélkül, hogy kárt okozna.
Miért vagy a leghálásabb az életedben?
A családomért, és a rajongóimért, akik olyanok, mintha csak a gyerekeim lennének, és tiszta szívből szeretnek. Hálás vagyok azért is, hogy Törökországban születtem, és mégis sikerült elérnem, hogy világszerte ismerjenek.
Mi inspirál a leginkább, amikor dalszöveget írsz?
Az inspirál a legjobban, hogy előhozzam a lelkemnek azt a részét, ami úgy érzem, el van nyomva.
Régóta tevékenykedsz már a zeneiparban. Hogyan reflektálnál az eddigi karrieredre?
Álltam már a színpadon, készítettem zenét és rendeztem videókat. Tulajdonképpen mindent csináltam már, amit előadóként lehet, ez pedig megmutatta nekem, hogy ha ilyen régóta vagy a zeneiparban, tényleg ki tudod használni a valódi lehetőségeidet.
Mire vagy a legbüszkébb az eddigi karriered során?
Arra a pillanatra, amikor eldöntöttem, hogy pop-rock dalokat fogok készíteni, annak ellenére, hogy a közönségem nem ezt várta tőlem.
Mesélj egy kicsit arról, hogyan került hozzád egy dal, amit Dua Lipa írt!
Kértem az univerzumot, hogy küldjön nekem egy jelet az első nemzetközi kislemezemet illetően, hiszen akkor még csak egy dalrészlet sem volt a fejemben. Az univerzum pedig megadta nekem ezt a dalt, amit a csodás zenészek, Dua Lipa, Diplo, és Sarah Hudson készítettek.
Melyik dalodat mutatnád meg egy olyan embernek, aki nem ismer még téged, és miért?
A Kabus (Nightmare)-t, ami a İşte Benim Masalım című musical-sorozat betétdala volt. Arról szól a dal, hogy a pszichoanalízis nem elég számomra a rémálmaim kezeléséhez. Elég random született meg és csupán két óra alatt írtuk, de nagyon mélyen megérintett.
Melyik könnyebb számodra: törökül vagy angolul énekelni? Melyiket szereted jobban?
Mindkét nyelvet szeretem. Többféle hangot kell kiejtenem, és ez a legnagyobb kihívás, amivel meg kell küzdenünk a stúdióban az énektanáraimmal. Ahogyan több személyiségjegyem is van, úgy más-más hangszíneken is tudok énekelni, ami az angol dalaimban hallatszik ki a legjobban.
Melyik előadókkal dolgoznál a legszívesebben?
Szeretnék Selda Bağcannal énekelni, mert egy nagyon inspiráló török énekes, aki kompromisszumok nélkül mer önmaga lenni. Egy vérbeli lázadó és egyben egy autentikus anatóliai nő. Egy álom lett volna még együtt dolgozni Freddie Mercury-val, David Bowie-val, Ozzy Osborne-nal és Billy Idollal.
Mesélj egy kicsit a legújabb kislemezedről, a Take It Or Leave It-ről! Hogyan készült el a dal?
Szerettem volna leküzdeni a perfekcionizmus okozta tabukat, és megmutatni a valódi önmagamat úgy, ahogy vagyok. Szerettem volna beletenni a boldogságomat és a szomorúságomat, a saját igazságomat és az összes bennem rejlő sötétséget is. Hiszek abban, hogy ahol sötétség van, ott fény is van, és ennek a fényében írtam a dalt.
A Take It Or Leave It-ben egy teljesen más oldaladat mutatod meg, és zeneileg is teljesen már, mint a Retrograde. Mire számíthatunk a következő dalodtól?
Méginkább meglepő lesz a következő dalom, hiszen a közönség szeme láttára haladok azon az úton, hogy megtaláljam önmagam. Az összes dalomnak ugyanaz a vibe-ja, de minden alkalommal más-más hangzással szeretném ékesíteni őket. A következő szóló kislemezem hyperpop lesz, hiszen mostanában ezt a műfajt hallgatom a legtöbbet.
Hogy állsz az albumoddal?
Tehetségem van a pszichoanalízis terén, és 9 éves korom óta naplót vezetek a személyes fejlődésemről.
Úgy gondolom, már azelőtt is jó író voltam, hogy a zeneiparban kezdtem volna dolgozni. Lenyűgöz az emberi elme mélysége és a lélekelemzés. Mindig is érdekelt, hogy mitől függ az emberi viselkedés. Ezt a tudást szeretném átadni a zenémmel, és még mélyebbre és mélyebbre ásni benne magam. Ezzel a nézőponttal készítem az új dalaimat, és az év végére várható az új albumom.
Ha lenne egy időgéped, amivel visszamehetnél az időben a karriered elejére, és adhatnél magadnak egyetlen egy tanácsot, mi lenne az?
Nem igazán hiszek az idő koncepciójában. A múlt és a jövő két olyan állapot, amik egyszerre működnek. Mindig visszalátogatok a múltamba, és jobbá teszem azt.
Üzennél valamit a magyar közönségednek?
Úgy gondolom, a közösségünk között nagy a hasonlóság, és mindkettőnk zenéje ugyanabból a szívből fakad. Szeretem a magyar közönségemet.