Rebecca Claire Hill, vagy ahogy a nagyközönség ismeri a fiatal, mindössze 28 éves dance-edm/pop tehetséget, Becky Hillel sikerült beszélgetnünk a Balaton Soundos fellépése előtti percekben. Hill egy mindössze 9000 fős angliai kisvárosban látta meg a napvilágot és 10 évvel ezelőtt robbant be a köztudatba, amikor a The Voice első szériájában csillogtatta meg tehetségét, melyből végül a döntő előtt esett ki. Azóta hosszú éveken keresztül próbált érvényesülni a zeneiparban, több-kevesebb sikerrel. Szerencsére mára már ezzel sincs gondja, ugyanis a kemény munka és a kitartás meghozta gyümölcsét, és nem csak debütáló lemezét, az Only Honest on the Weekend-et tarthatja kezében, hanem az idei Brit Awards-on bezsebelt, legjobb dance előadónak járó díjat is.
A Balaton Sound volt idei első fesztivál fellépése, így különösen izgalmas volt számunkra, hogy beszélgethettünk az énekesnővel. Becky első és egyetlen hazai interjújában mesélt nekünk arról, hogy milyen nehéz volt számára elismert előadónak lenni, például azt is megemlítette, hogy nem kerülhetett bele a videókba, melyeket a dalaihoz készítettek, de mesélt arról is, hogy mit tanult meg az évek során, sőt, őt is tanítottuk egy kicsit magyarul, de meglepetésünkre több szót is ismert és tudott is fejből, amikor erre került a sor – exkluzív interjú Becky Hillel a Balaton Soundról.
Nagyon örülök, hogy látlak! Hogy vagy ma?
Nagyon jól, köszönöm! És te?
Jól vagyok köszi, egy kicsit izgulok.
Szerintem mindannyian, nem igaz?
Így van. Láttam az Instagramodon, hogy tegnap már Budapesten voltál. Sikerült felfedezned a várost egy kicsit?
Igen, sikerült.
Elmentünk fürdőzni, bejártuk a Várnegyedet, és isteni kajákat ettünk, szóval nagyon élveztem az itt töltött időmet. Igazából örültem volna neki, ha még többet lehettünk volna itt.
Örülök, hogy élvezted. Nagyon izgatottak vagyunk miatta, hogy itt lépsz fel nálunk, szóval beszélgessük egy kicsit a koncertekről. Melyik dalodat szereted a legjobban előadni élőben?
Az Overdrive-ot imádom előadni. Általában ez az, ami mindenkit megmozgat, és ahogy átmegy a következő dalba, az mindig is a kedvencem volt, ezért mindenképpen az Overdrive-ot mondanám.
Van bármiféle koncert előtti rituáléd, amit minden fellépésed előtt megcsinálsz?
Nyilvánvalóan sminkelek, hiszen nem léphetek színpadra smink nélkül, emellett pedig alaposan bemelegítem a hangomat, hogy biztosan készen álljon a koncertre.
Mi az az egy dolog, amit semmiképpen nem hagysz otthon, amikor turnézol és utazol?
A kontaktlencséimet mindenhova magammal kell vinnem.
Igen, ugyanez!
Különben totál vak vagyok.
Átérzem, én is.
Elég nehézkes különböző helyeken beszerezni kontaktlencsét, szóval mindig biztosra megyek, és több van nálam.
Már majdnem egy éve, hogy megjelent a debütáló albumod, az Only Honest on the Weekend, amin elég sokáig dolgoztál. Mesélnél nekem arról, hogy hogyan változott a lemez az évek során, és hogyan állt össze azzá, amit most hallhatunk?
Igazából egy pop albumnak indult, aztán az évek során be kellett ismernem, hogy a dance zene szerelmese vagyok. Mindig is az voltam, de
úgy érzem, a karrierem kezdetén nagy volt rajtam a nyomás, hogy pop előadó legyek.
Sok dance producerrel dolgoztam együtt, mint közreműködő előadó, és végül a saját albumomon is ebbe az irányba indultam el, így egy dance projekt lett belőle. Nagy fordulópont volt ez számomra.
Mi a legfontosabb dolog, amit a készítése során tanultál?
Megtanultam, hogy egy album készítése rengeteg időt vesz igénybe, de azt is, hogy saját magadnak kell zenét készítened.
Ha a közönség számára próbálsz zenét írni, azt a művészeted fogja megszenvedni, éppen ezért én mindig próbálok saját magamnak zenét készíteni, és ilyen szempontból öntörvényű lenni.
És melyik dalt volt a legnehezebb elkészíteni rajta?
A Through the Night-ot mondanám, mert kijárási korlázotás volt, és nem lehettem fizikálisan a stúdióban. FaceTime-on írtuk meg MNEK-kel, 220 KID pedig Instagramon küldte át az alapot hozzá. Tulajdonképpen az egész dalt úgy hoztuk össze, hogy nem találkoztunk, de én előtte még nem csináltam ilyet, szóval ez elég nagy kihívást jelentett számomra.
Melyik dalodat mutatnád meg egy olyan embernek, aki még nem ismer téged?
Valószínűleg a Remember-t mutatnám meg neki, mert David Guettát mindenki ismeri! Amiatt is a Remember-t választanám, mert jól bemutatja az énekhangomat, de azt is mondhatom közben, hogy „nézzétek, ő híres”. Szóval ja, valőszínűleg a Remember-t.
Idén év elején megnyerted életed első Brit Awards díját. Gratulálok hozzá, nagyon-nagyon megérdemled.
Köszönöm szépen! Köszi!
Milyen érzés volt egy ilyen rangos díjat bezsebelni?
Oh, csodálatos. Úgy gondolom, minden előadó arról álmodik, hogy elismerjék a munkáját és díjakat nyerjen vele. Na meg persze a rajongóim is igazán kitettek magukért aznap! Két héten keresztül lehetett szavazni rám TikTokon, a fanok pedig nem bízták a véletlenre, és minden nap kihasználták a 10 szavazatukat, hogy segítsenek nekem megnyerni. Igazából nekik köszönhetem az egészet. Egyszerűen csodás érzés látni, amikor az emberek támogatnak engem.
Mostmár 10 éve, hogy a zeneiparban tevékenykedsz.
Így van.
Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel szembe kellett nézned ez idő alatt?
Kérdés nélkül az, hogy nevet szerezzek magamnak a közreműködő előadók nélkül, vagy anélkül, hogy én lennék a közreműködő előadó.
Tudod, mindig csak másodlagos voltam a producerek mellett a dalaikban, annak ellenére, hogy én írtam, és én is énekeltem őket. Úgy érzem, soha nem kaptam szinte semmi elismerést értük. Rengeteg ilyen dalomnak szerettem volna a klipjében is szerepelni, de egyszerűen nem engedték. Kihívás volt, hogy az emberek megismerjék az arcomat, és megmutathassam nekik, ki is vagyok én, és mire vagyok képes egyedül is.
Ha lenne egy időgéped, amivel visszamehetnél 2012-be a legleső The Voice meghallgatásod előtti pillanatra, és adhatnál az akkori, 18 éves énednek egyetlen egy tanácsot, mi lenne az?
Bízz a folyamatban és próbálj meg kevesebbet aggódni.
És hogyan képzeled el az életedet 10 év múlva?
Szeretném, ha addigra már dolgozó anyuka lennék, és rohangálna körülöttem pár gyerkőc. Boldog házasságban szeretnék élni, és addigra kiadni jópár albumot. Továbbra is dolgozom, és még mindig szeretem a munkámat.
Végezetül pedig üzennél valamit a magyar rajongóidnak?
Sziasztok, itt vagyok nálatok! Hatalmas öröm számomra, hogy Magyarországon lehetek, és alig várom, hogy még több magyar rajongót szerezzek magamnak. Köszönöm, hogy itt lehettem.
Köszönjük szépen, hogy időt szakítottál ránk.
Én köszönöm!
Még mielőtt utadra engedünk, szeretnék neked tanítani valamit, hogy neked is legyen mit elraktároznod ebből az interjúból.
Kérlek!
Ismersz bármilyen magyar szót?
Ismerem azt, hogy „jó napot”.
Jó napot, igen, oké.
Ismerem azt, hogy „köszönöm”. Ismerem azt, hogy „bocsi”.
Mi volt az utolsó? Nem értettem.
Bocsi? Sorry?
Ja, bocsi, oké, értem. Azt tudod, hogy mondjuk, hogy „szeretlek”?
Nem.
Így van: „szeretlek”.
Okés, mondd egy kicsit lassabban.
Sze-ret-lek.
Sze-ret-le.
K-val a végén.
Sze-ret-lek.
Igen! Ezt akár mondhatod is a színpadon.
Király. Itt van velem a vőlegényem, szóval kipróbálom rajta.
Szuper. Becky, köszönjük szépen, és érzed jól magad a színpadon. Tudom, hogy király leszel!
Köszönöm szépen. Remélem, csak nagyon meleg van!
