Visszaszólt a kritikusainak a rapper.
Doja Cat kétségkívül olyan sikereket ért el idén, amiket nem sokan tudhatnak magukénak, így nem csoda, hogy a Rolling Stone magazin őt választotta a 2022. januári számának a címlapsztárjának. A rapper, amellett, hogy a fotósorozat kedvéért teljesen meztelenre vetkőzött, sok mindenről beszélt a publikációnak, többek között arról is, hogy miért akarta megváltoztatni a művésznevét, és mit gondol arról, hogy egyesek nem tartják igazi rappernek.
Erről csak kisgyerekek veszekednek a Twitteren, de a való életben senkit nem érdekel annyira, hogy erről beszéljenek
– kezdte a véleményét a vitáról.
Ettől függetlenül azért kiállt magáért, és visszaszólt azoknak, akik szerint nem mondható rappernek, helyette pop előadónak.
Mindenki, aki azt mondja, hogy nem vagyok igazi rapper, tagadásban él. Azt sem tudják, hogy miről beszélnek.
Akármennyire is kemény csajnak tűnik, érzékeny téma ez Doja számára, hiszen kiskora óta a zene, egészen pontosan pedig a hip-hop a mentsvára. Az éneklést sokat kellett gyakorolnia: a nagynénje tanította különböző technikákra, például olyan gyakorlatokkal, hogy egy égő gyertya előtt kellett énekelnie úgy, hogy a láng ne mozduljon meg, de a mai napig zavarba jön tőle. A rap azonban ösztönszerűen jött neki.
Már egészen kicsiként is tudtam, hogy tudok rappelni. Ez volt a legelső dolog, amit ösztönösen tudtam.
16 éves korában aztán otthagyta a sulit, részben az ADHD-je miatt, ekkor voltaképpen bezárkózott a szobájába, rengeteget füvezett, YouTube-ról töltött le beateket, és feltöltötte SoundCloudra a dalokat, amiket készített: így született meg a legelső kislemeze, a So High is.
Mára már nem szereti ezt a dalát:
Annál lustább dalszöveget azóta sem írtam.
Azonban ahhoz pont elég volt, hogy leszerződtessék, és kiadhassa a debütáló EP-jét 2014-ben Purrr! címmel, csakhogy aztán egy pár évig itt meg is akadt a dolog. Doja ugyanis túl sokat füvezett, nagyon egészségtelenül élt, és szünetre volt szüksége, hogy összeszedje magát. Elmondása szerint ma már egyáltalán nem drogozik, bár még mindig túl sokat iszik.
A művésznevét, amely szintén füvet jelent, többször megpróbálta megváltoztatni, mert nem tükrözi már azt, hogy ki ő valójában, de a menedzserei és a csapata minden egyes alkalommal lebeszélték róla.
A emberek azt gondolják rólam, hogy egy füves hippi csaj vagyok, pedig nem. Nemrég az SNL-ben azon viccelődtek, hogy a Doja Cat úgy hangzik, mint egy Pokémon, és nem azt mondom, hogy rosszul esett, de na, azért elég rosszul esett.
A rappert Dr Luke-ról is kérdezték, akit Kesha nemi erőszakkal vádolt, és azzal, hogy bedrogozta őt, és aki tulajdonképpen leszerződtette Doját, még azelőtt, hogy a vádak napvilágot láttak volna. Először kijelentette, hogy nem szívesen beszél a témáról, de aztán arra utalt, hogy annak ellenére, hogy a legutóbbi, Planer Her című albumára is készítettek közösen pár dalt, nem tervez a jövőben a producerrel dolgozni.
Nagyon régóta nem dolgoztunk együtt. Nem hinném, hogy a jövőben ismét vele kéne dolgoznom. Nem hiszem, hogy bármikor vele kéne dolgoznom a jövőben. Ebben biztos vagyok.
A sláger, amivel 6 évnyi próbálkozás után igazán befutott, a Say So volt, mostanra azonban mondhatni utálja előadni – erről pedig egy hatalmas szemforgatás, és egy „légyszi, ne kényszerítsetek rá” kijelentés is tanúskodik az egyik fellépése előtt. Hogy miért utálja ennyire a dalt, aminek tulajdonképpen a karrierjét köszönheti? Leginkább a járványhelyzet miatt.
Az egészből egy nagyon szomorú és repetitív és nyomasztó élmény lett. Volt egy pont, amikor úgy voltam vele, hogy istenem, alig várom, hogy előadhassam, aztán egyszer csak mindenhol fellépek az egyik kedvenc dalommal az albumról, csak annyi a bökkenő, hogy ezt nem tehetem meg élőben, a rajongóim előtt. Szóval mostanra már negatív érzelmek társulnak hozzá a részemről, mert akkor nem élhettem meg az álmaimat, amiket a Say So-nak köszönhettem.
Szerencsére mostmár ezt bepótolhatta, hiszen rengeteg személyes koncerten van túl, mi több, a tervek szerint 2022-ben az első teljes világkörüli turnéjára is útnak indul, amivel reméljük, hogy hazánkba, vagy legalább a közelünkbe is ellátogat.
