Meg is kaptuk róla az első ízelítőt: íme a Skinny Dipping!
A zenéjét illetően idén januárban hallhattunk utoljára Sabrina Carpenterről, mikor is új kiadóhoz szerződött és kiadta karrierje eddigi legsikeresebb dalát, a Skin-t. Ezután eltűnt pár hónapra, de a színfalak mögött keményen dolgozott, és a nyár folyamán össze is dobott egy teljes albumot New Yorkban, méghozzá nem is akárkikkel!
A kollaborátorai a sztárpár Julia Michael és JP Saxe voltak, akiket egyébként a zenei anyukájának és apukájának tekint. Velük készítette el a korong első ízelítőjét, a Skinny Dipping-et is, mely egy szakítás azon részéről szól, mikor a két fél összefut, és már csak jót nevetnek együtt a régi időkön. A helyzetet egyébként csak elképzelték, ugyanis Sabrina elmondása szerint a dal megírásakor még bőven nem érzett így.
Akkor még nem éreztem azt, hogy teljesen begyógyult volna az összes sebem, és totál elengedtem volna a haragomat és a megvetésemet
– mesélte a Teen Vogue-nak.
Nem csak az album dalszerzői elsőrangúak, hanem a producereket is jól választotta. Bár csak két emberrel dolgozott az egészen, az a kettő nem más, mint John Ryan, akinek a One Direction legnagyobb slágereit köszönhetjük, és Leroy Clampitt, aki olyan nevekkel dolgozott, mint Ashe, Phoebe Ryan, vagy éppen Justin Bieber.
Mégsem érezte azt, hogy hatalmas nyomás lenne rajta, sőt!
Végre ez az az album, amikor csak szórakozgattam, jól éreztem magam a készítése közben, és nem vettem mindent túlságosan komolyan. Nem az volt, hogy stúdióban kell mennem és egy adott módon dalokat kell készítenem
– ecsetelte a Teen Vogue-nak.
És hogy honnan jött az inspiráció a lemezhez, ami egyébként az ötödik lesz az énekes-színésznő számára? Egy kéretlen, hosszadalmas, kaotikus email egy exétől, amit pár évvel ezelőtt kapott, és amiben a szakításukról dühöngött neki, nem igazán figyelve a helyesírásra. Ebben a formátumban meglátta a lehetőséget, és ő maga is elkezdett emaileket írni bizonyos szituációkra reakcióként, amiket soha nem küldött el senkinek.
Innen jött neki az ihlet, hogy olyan őszinteséggel írja meg a dalait, mintha soha neki nem hallaná őket. Később, mikor visszanézte az emaileket, teljesen lesokkolta, mennyire nyersek, de pár sok, pár gondolat belőlük végül dalszövegként végezte.
Egy csomószor elég viccesen sült el a dolog. Olvastam őket, és azt gondoltam, jézusom, ez szörnyű, hogy mondhattam ilyet? Aztán persze dal lett belőle. A legtöbb ilyen dal úgy született, hogy először azt mondtam, ez borzalmas, ezt nem mondhatom ki, aztán pedig mégis kimondtam, ráadásul három percen keresztül.
Az album címe egyelőre nem publikus, és még megjelenési dátuma sincs, annyi viszont biztos, hogy már a célvonalban van, így nagy eséllyel még idén hallgathatjuk.
