Pokolian vicces, ugyanakkor őszinte szerzeménnyel érkezik a rapID talent győztese. Bongortól eddig sem állt távol az egészséges kritika, ezúttal pedig egy igen megosztó témában alkotott. A színész-rapper év elején megjelent albumáról ezúttal a „Fogócskát” vitte képre, a közönségkedvenc dal pedig egy fordulatokkal teli klippel érkezik.

A Fogócska a mai rendszer, de méginkább a “drogháború” gyerekességét érzékelteti.

Ennél a tracknél is, mint a legtöbb zenémben már szövegírás közben előttem volt vizuálisan, hogy hogyan bontakoznak ki az események. Úgyhogy a forgatókönyv némileg a szövegből következett. Viszont a forgatóstáb behozott több olyan plusz síkot, rengeteg apró geggel és áttételes viccel, amitől sokkal izgalmasabb lett a dal

– kezd bele Berta Csongor.

A dal egy igazi unikum a pályán, könnyed humorral elképesztő életigazságokat tár a néző és a hallgató elé. 

Ez a klip egy sűrített, kiragadott momentum a büntetés-végrehajtás által diktált kényszerpályákból, amiben egy szerencsétlenül járt fogyasztó a menekülést választja. Ám ezzel a döntésével újabb és újabb törvényeket kényszerül áthágni, ami miatt végül ténylegesen bűnözővé avanzsálódik.

Ebben a rendszerben ugyanis ártatlan emberekből válnak bűnözők. Ha rajtakapják, elcsípik őket, akkor olyan ellehetetlenített élethelyzetbe kerülnek, (börtönbüntetés vagy több milliós bírság, megbélyegzés, egzisztenciavesztés) ami csak tovább mélyíti a függőségüket.

A Fogócska történetén keresztül talán közelebbről láthatjuk: ezeknek a megbélyegzett egyéneknek ugyanolyan álmaik, céljaik vannak, és elképzeléseik egy virágzó életről, mint mindannyiunknak”- teszi hozzá, és meg is indokolja, hogy miért.

Van egy erős társadalmi narratíva, ami általában úgy hivatkozik, hogy “van az alkohol meg vannak a drogok”. De különbséget tenni ezek között valójában olyan, mintha azt mondanád, hogy az “van az alma meg vannak a gyümölcsök”.

Bongor nem a levegőbe beszél, hiszen a Fogócska alapját nemzetközi példákkal állítja szembe.

„2000-ben Portugáliában a kormány tett egy sokak számára kontra intuitív lépést azzal, hogy minden kábítószert dekriminalizáltak. Továbbá heroin központokat hoztak létre, ahol a fogyasztók ingyen és biztonságosan hozzájuthattak a napi adagjukhoz. A központok keretein belül a függők terápiás kezelést kaptak és munkalehetőséget is biztosítottak a számukra. Az eredmény már egy évre rá, 2001-ben érzékelhető volt. A programban részt vevők között zéróra csökkent a túladagolás és több, mint 80 százalékuk képes volt felépülni a függőségéből és maga mögött hagyni a heroint. Egy olyan társadalmi védőhálót kaptak, ami visszaadta a reményeiket és egyáltalán az életbe vetett hitüket. Ezzel párhuzamosan Portugáliában 50 százalékkal esett a bűnözési ráta. Ez nem meglepő, hiszen a fogyasztóknak már nem az utcán kellett belőniük magukat, abból a drogpénzből, amit korábban egy bolti rablással kényszerültek megszerezni. Bűnösnek találni valakit, aki valamilyen kábszer rabjává vált, egyszerűen abszurd. Valószínűleg senki nem gondolja, hogy az alkoholistáknak vagy a dohányosoknak úgy tudjuk a legnagyobb segítséget nyújtani és a jóllétüket maximalizálni, ha patkányok módjára börtönbe zárjuk őket. Miért hittük el ezt mégis azokról, akik más szerek rabjai?”- majd azzal folytatja, hogy „Portugáliában a világon az egyik legkisebb a drogok miatti elhalálozási ráta. A portugál rendszer működik, több, mint húsz éve! Érthetetlen és dühítő, hogy Magyarországon erről még csak dialógus sem folyik. És akkor még nem is beszéltünk arról, mennyire költséges a “drogháború”. A bűnüldözés, a laboratóriumi vizsgálatok, a számtalan bírósági eljárás, stb.„

Bongor ugyanakkor úgy látja, hogy a prevenció alapja a tudás, amit biztosítani és hozzáférhetővé kell mindenki számára.

„A legtöbb, amit tehet egy ország az az, hogy dekriminalizálja az illegális szereket, és elhalmozza a polgárait a lehető legtöbb tudással és mindenkinek a saját felelősségére bízza, hogy kíván-e élni bármilyen droggal. Nyilván senki sem akarja, hogy a heroint lehessen venni a dohányboltokban. Ez legalább annyira abszurd lenne, mint a mostani helyzet. A dekriminalizálás viszont nem is ezt jelenti, csupán annyit, hogy egy állam felnőttként kezeli a polgárait. Nagyrészt a ma élő tabuk miatt, az elködösítés és a tájékoztatás hiánya miatt történik ennyi túladagolás, ennyi értelmetlen droghalál. Például tudomásom szerint egy terapeuta sem figyelmezteti a páciensét, mielőtt SSRI antidepresszánst ír fel, hogy ha az illető buliba megy, akkor véletlenül se ekizzen, mert a két cucc együtt szerotonin szindrómát válthat ki, ami halálos lehet. Inkább úgy teszünk, mintha ezek a drogok nem léteznének. Pedig már számtalanszor bebizonyosodott, hogy a tudatlanság halálosabb bármelyik narkónál. Szóval van egy ilyen nem titkolt társadalmi szerepe is ennek a zenének, ami inkább humorral, mint sulykolással feszegeti ezeket a kérdéseket.”- szögezi le.

A klipet a SIMPAL stábja valósította meg, akik nem kis feladat elé néztek, hiszen a szövegre épülő forgatókönyv rengeteg csavart hozott.

Rengeteg előkészület előzte meg, amit végül 4 forgatási napban sikerült kivitelezni. Annyi ötlet és helyszínt volt beütemezve, amire szerintem bármilyen épeszű stáb azt mondta volna, hogy “bocs, de ez a koncepció egy teljesen más idő -és költségkeret”, de a SIMPAL-os srácok voltak annyira elvetemültek, hogy végigvigyék, amit kitaláltak. Ezért nagyon-nagyon hálás vagyok nekik

– mondja.

„Mindenkinek szeretettel ajánlom a Fogócskát! Ez most az eddigi kedvenc klipem! Pörgessétek!”