Angol változat / English version
Alexander 23 2019-ben adta ki debütáló EP-jét I’m Sorry I Love You címmel, és már ezen is kristálytisztán hallatszott, hogy a zenéjében az érzelmeké a főszerep. Ezt azóta csak még inkább bebizonyította újabb dalaival, közelgő, második EP-je pedig egy igazi érzelmi hullámvasútnak ígérkezik, hiszen elmondása szerint megírni is pont ilyen volt. Bár a chicagói srác brutálisan őszinte szövegeivel milliók tudnak azonosulni, mi több, az IDK You Yet című dala pont a napokban érte el az arany minősítést hazájában, ettől függetlenül nem tartja magát igazán különlegesnek: pont az a zenéjének a varázsa, és attól lesz különleges, hogy mindenki más is ugyanazon megy keresztül, mint ő.
Alexanderrel a 26. születésnapja előtt egy héttel beszélgettünk Zoomon keresztül, és legnagyobb meglepetésünkre hamar kiderült, hogy magyar származású!
Nagyon izgalmas ez számomra, hiszen magyar vagyok! Glantz a vezetéknevem, ami magyar, szóval megtiszteltetés veletek beszélni!
Természetesen így főleg nem hagyhattuk ki, hogy tanítsuk egy kicsit magyarul, de előtte mesélt nekünk a kezdeteiről, a Jeremy Zuckerrel közös daláról, az inspirációiról, megkérdeztük tőle, ő hogyan definiálná a siker fogalmát, és még a legelső saját dalának az elképesztően cuki sztoriját is megosztotta velünk – exkluzív interjú Alexander 23-vel.
Először is, boldog születésnapot!
„Nagyon szépen köszönöm!”
Hogy indult az új év számodra?
„Nagyon jól! Éppen most fejeztem be az új EP-met, és nagyon izgatott vagyok, hogy végre megjelenjen. Nem panaszkodhatom, eddig szuperül telik az év. Remélem, így is marad, és jobb lesz, mint 2020.”
Volt bármilyen újévi fogadalmad?
„Több is volt. Pár ezek közül a zenéhez kapcsolódik, de igazából a legtöbb nem. Például szeretnék havonta legalább egy könyvet kiolvasni, erre most nagyon rá vagyok pörögve. Tudom, hogy ez egy elég béna kis fogadalomnak hangzik, de…”
Dehogyis, nagyon jól hangzik!
„Ami pedig a zenét illeti, szeretnék következetesebb lenni a megjelenések terén. Mint ahogy egy csomó embernek, 2020 nekem is eléggé összezavarta a terveimet, az elmaradt turnék meg minden más miatt is.”
De szeretnék visszarázódni abba, hogy folyamatosan adok ki új zenét, hiszen folyamatosan írom őket, szóval akkor már meg is jelenhetnek.
Kanyarodjuk vissza kicsit a kezdetekhez. Mikor és hogyan kezdtél el dalokat írni?
„Elég fiatalon, azt hiszem, nagyjából 10-11 évesen kezdtem el dalokat írni. Gitáron kezdtem, és hát szerintem mindenkinek az a legelső gondolata, aki gitárt vesz a kezébe, hogy rögtön a legnagyobb rocksztár legyen. De tényleg, elsőre mindenki Eddie Van Halen szeretne lenni, szóval én is átestem ezen. Aztán szerencsére hamar rájöttem valamire, amiért irtó hálás vagyok, hiszen nem mindenkinél van így.”
Igen, szeretném fejleszteni a gitártudásom, és szeretném, ha nagyon jól menne, de ami még fontosabb számomra, hogy dalokat írhassak és ezáltal történeteket mesélhessek el.
„Örülök, hogy ez elég korán tudatosult bennem, így onnantól főként a dalszerzésre tudtam fókuszálni.”
Emlékszel még a legelső dalodra, amit valaha írtál?
„Igen, nagyon vicces sztorija van. Körülbelül 11 éves lehettem, és épp szakítottam a barátnőmmel, jelentsen ez bármit is ebben a korban. Másnap aztán rájöttem, hogy szörnyű hibát követtem el. Ebédnél a szökőkút mellett ültünk, és bevallottam neki, hogy óriási hiba volt az egész, és szeretnék újra a barátja lenni, de ő azt válaszolta: „hogyha tényleg így érzel, be kell bizonyítanod, mert nagyon megbántottál”. Természetesen, ahogy bármelyik 11 éves kissrác tenné, hazamentem, írtam neki egy dalt, és működött a dolog!”
Utólag belegondolva, valószínűleg ez a pozitív megerősítés sokat segített abban, hogy rájöjjek, talán egész jó vagyok ebben!
Nem csak énekes-dalszerző vagy, de producer is, és te magad készíted a saját zenei alapjaidat. Az alkotási folyamat melyik része a kedvenced?
„Az egész folyamatban az a kedvencem, hogy így a lehető legkisebb az eltérés az elképzelésem és a tényleges dal között.”
Hogyha kigondolok valamit, megvan hozzá minden képességem, hogy azonnal elkészítsem, és pont úgy, ahogy a fejemben hallom.
„Ez roppant felszabadító érzés.”
Az első, I’m Sorry I Love You EP-d egy kicsit pörgősebb, míg az új dalaid, például az IDK You Yet vagy a Brainstorm inkább visszafogottabbak. Tudatos volt ez a váltás? Ebbe az irányba szeretnéd elvinni a zenédet?
„Igen, valamilyen szinten tudatos volt. A második EP dalainál sokkalta nagyobb hangsúlyt fektettem a dalszövegekre, és maga a zene kevésbé elektronikus. A jövőben szeretném megtalálni azt az egyensúlyt a kettő között, ahol tényleg előtérbe tudom helyezni a dalszövegeket, miközben a zenék is egy kicsit pörgősebbek. Egyébként van pár ilyen szám az új EP-n, és már nagyon-nagyon várom, hogy kiadhassam őket.”
Melyik dalodat mutatnád meg egy olyan embernek, aki még nem ismer téged?
„Nem hagyhatom ki, hogy az IDK You Yet-et mondjam, csak mert azt mondtad, hogy még nem ismer! De igen, valószínűleg azt választanám.”
Az a dal tökéletesen bemutatja a stílust, amit szeretnék megragadni a jövőben is, mikor teljesen elmerülök ezekben a nagyon személyes, de mégis univerzális érzelmekben.
Kik a legnagyobb inspirációid most, és kik voltak kiskorodban? Változtak az idők során?
„Igen, egy pár változott, ugyanakkor vannak állandó kedvenceim, akikhez mindig visszatérek. Ilyen például John Mayer, aki mindig is inspirálni fog. Elképesztő zenei adottságokkal rendelkezik, és soha nem felejtette el, hogy a dalt helyezze előtérbe, ez pedig időtlenné teszi a munkásságát. Igazából az összes kedvenc zenészemben, legyen az a Fleetwood Mac, vagy éppen a mostani barátaim, akiknek nagyon szeretem a zenéjét, az a közös, hogy mindannyian hihetetlenül tehetségesek, és nem felejtik el, hogy a legfontosabb dolog maga a dal.”
Minden másnak a dal érdekeit kell szolgálnia, nem pedig az egonkat, vagy éppen valami más tehetségünket a dalszerzésen kívül.
Most, hogy így említetted a barátaidat: nemrég jelent meg a közös dalod Jeremy Zuckerrel, a Nothing’s the Same. Mesélnél egy kicsit a kollabról? Mik voltak a fő inspirációitok, és hogyan állt össze az egész?
„Jeremy elképesztően tehetséges, és már egy ideje barátok vagyunk, mégis ez volt az első alkalom, hogy együtt dolgozhattunk. Összeültünk a lakásomban, és csak beszélgetni kezdtünk arról, hogyan érezzük magunkat.”
Tudod, csak két srác dumált az érzelmeikről, és mielőtt észbe kaptunk volna, meg is volt a dal koncepciója, amit mindketten közel éreztünk magunkhoz.
„Fontos volt számunkra, hogyha valaha is csinálunk egy közös dalt, az hiteles legyen. Azt akartuk, hogy tényleg valami valóságosról szóljon. És hát mi lehetne annál valóságosabb, mint hogy hogyan érzed magad 2020-ban? Aztán egy pár óra elteltével mondhatni a dal csak úgy megírta magát.”
A videó is nagyon jól bemutatja, hogy hogy nézett ki 2020 nagyon sok ember számára. Ki találta ki a koncepciót?
„Csapatmunka volt köztem, Jeremy, és a rendezőink, Stefan Kholi és Jason Lester között. Teljesen magával ragadott a gondolat, hogy a monotonitás csapdájába estünk, és rabjai vagyunk annak a rutinnak, amit kialakítottunk magunknak az elmúlt évben.”
Felmerült bennünk a kérdés, hogy vajon mindig így volt ez? Mindig is így éreztünk?
„Nem akarom a dalt idézni, de néha tényleg nehéz visszaemlékezni rá!”
2020 sokak számára nagyon nehéz volt, ugyanakkor neked viszonylag jól sült el. Az év elején volt az első saját koncerted, aztán kiadtad az eddigi leghíresebb dalodat, az IDK You Yet-et, amivel először léptél fel tévéműsorban James Cordennél. Mindent egybevetve azért elég sikeres évet zártál. Arra lennék kíváncsi, te hogyan definiálnád a sikert? Mit jelent a siker számodra?
„Először is, egyet kell értenem, és elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy mindennel együtt 2020 nagyon kedves volt velem, rengeteg embernek sokkalta nehezebb dolga volt. Ami a sikert illeti, az volt a legnehezebb ebben az évben, hogy nem voltak koncertek, pedig imádok fellépni, az a mindenem.”
Nyilván szeretem a dalszerzést is, de én a koncertekből táplálkozom igazán.
„Elképesztő látni, hogy hányszor streamelték a zenémet, egészen szürreális, fel sem tudom fogni azokat a számokat. Ezért is könnyebb számomra a koncertek által mérni, hogy mennyire végzem jól a munkám, hogy érzelmi szinten mennyire tudok kapcsolatot teremteni az emberekkel, hiszen végsősoron ez a dolgom. Szóval az volt a legrosszabb, hogy elmaradtak a koncertek, így nem voltak meg azok a pillanatok, mikor a saját szememmel látom, hogyan hat a zeném az emberekre, és hogyan tudnak azonosulni a dalszövegekkel, amiket írtam.”
© Ashely Osborn 
© Ashely Osborn
Beszéljünk egy kicsit az új EP-ről. Láttuk, hogy befejezted, posztoltál is róla. Mióta dolgoztál rajta?
„Már egy jó ideje! Nagyjából az IDK You Yet óta, szóval egy jó 8 hónapos írási folyamat volt, ami alatt megpróbáltam papírra vetni, hogyan is éreztem magam pontosan. És nyilván, mint mindenki másnak, nekem is rengeteg minden változott az életemben ez alatt a 8 hónap alatt, mind szakmailag, mind magánemberként, szóval mondhatni, egy hullámvasút volt az egész.”
Éppen ezért nem is volt mindig könnyű az írási folyamat, papírra vetnem az érzelmeimet, aztán pedig bevinni őket a számítógépembe, de nagyon, nagyon, nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel.
„Teljes mértékben leírja, hogyan éreztem magam az elmúlt 8 hónapban.”
Csak te vagy rajta, vagy számíthatunk pár közreműködésre is?
„Csak én vagyok, azt leszámítva, hogy rajta van a Jeremy-vel közös dalom.”
És mikor hallhatjuk a végeredményt?
„Hamarosan! Már tényleg nagyon hamar.”
Valami nagyon konkrét dologról szeretném megkérdeni a véleményed. Tudod, vannak azok az emberek, akik olyan srácok után sírnak, akikkel még nem is találkoztak élőben…
*Nevet*
De tényleg, mi újság a Cry Over Boys dallal? A fanjaid teljesen megőrülnek érte!
„Igen, tudom! Őszintén, már egy kicsit rosszul is érzem magam miatta! Túl sokat beszéltem róla, és még azelőtt kitettem az internetre, hogy ténylegesen kész lett volna. Viszont, most már teljes mértékben kész van. Nagyon-nagyon vártam már, hogy hallják az emberek a teljes dalt, mert sokkalta több van benne, mint az a kis részlet, amit idő előtt kiszivárogtattam.”
A következő kérdés az egyik olvasónktól érkezett, és arra kíváncsi, hogy tudod-e, hogy életeket mentesz a dalaiddal? Neki például nagyon sokat segítettél.
„Hű, hát ez az egyik legszebb dolog, amit valaha is mondhatnak nekem.”
Hogy teljesen őszinte legyek, mikor megírok egy dalt, soha nem az a célom, hogy segítsek valakinek, hanem az, hogy magamon segítsek.
„Elég önző folyamat ez, és úgy gondolom, annak is kell lennie annak érdekében, hogy a lehető legőszintébb és legsebezhetőbb tudjak maradni. Cserébe pedig, ha jól végzem a dolgom, és elég őszinte és sebezhető és önző tudok lenni az alkotási folyamat során, másoknak is tudok segíteni ezáltal.”
Arra jöttem rá, hogy elképesztő, mennyire nem vagyok különleges! Semmi különleges nincs bennem, én csak egy totál átlagos srác vagyok, és mindenki más is ugyan azokon a szarságokon megy keresztül, mint én.
„Ezért, ha én őszintén beszélek róluk, azzal tudok segíteni más embereknek, ez pedig a lehető legjobb dolog a munkámban, sőt, az egész életemben. Semmi más nem ér fel vele. Irtó hálás vagyok, hogy betölthetem ezt a szerepet mások életében, ez egy valódi áldás, nagyon jó érzés ezt látni.”
Üzennél valamit a magyar rajongóidnak?
„Csak annyit, hogy szeretlek, és nagyra értékellek titeket. El sem hiszem, hogy léteztek! Elvégre is az Egyesült Államok közepéről származom, és az a tény, hogy hallottátok a zenémet, arról nem is beszélve, hogy eléggé tetszett ahhoz, hogy rajongónak hívjátok magatokat, teljesen hihetetlen számomra. Remélem, hamarosan hazatérhetek hozzátok!”
Mielőtt utadra engednénk, szeretnénk tanítani neked valamit, hogy te is elraktározhass valamit ebből az interjúból.
„Rendben!”
Említetted, hogy magyar vagy. Ismersz is magyar szavakat?
„Nem, de nagyon szívesen megtanulnék párat!”
Oké, akkor megtaníthatjuk neked, hogy mondják magyarul, hogy „szeretlek”?
„Igen, légyszi!”
Szóval, szeretlek.
„Szeretlek.”
Igen, tökéletes! Elsőre sikerült, igazi profi vagy!
„Jó vagyok ebben.”
