A Netflix egyik újdonsága, korábban az ausztrál ABC csatornán közvetített Stateless (magyar címe: Bevándorlók Ausztráliában) igaz történet alapján készült és fontos üzenetet közvetít, mégsem alkot maradandót. Kritikánkból kiderül miért.
Sofie Werner légi utaskísérőként éli átlagosnak mondható életét Ausztráliában. A nőnek mindene a munkája, hiszen családja felől sosem kapott elég szeretetet. Éppen ez vezetheti ahhoz hogy egy átverésnek bizonyuló önképző kör tagjává, majd az ott tapasztalt elutasítás miatt teljesen reményvesztetté váljon. Mindeközben megismerhetünk egy másik családot is, ahol a családfő, Cameron munkát vállal egy helyi menekülttáborban, ahol a történet harmadik szálán megismert Afganisztánból menekült férfi és annak lánya kerül embertelen körülmények közé. Ebbe a táborba menekül korábbi élete elől Sofie is, megszállottja lesz a tervnek, miszerint útlevél nélküli német munkakeresőnek tetteti magát, így pedig kitoloncolják majd az országból. A táborba érkezik rajta kívül még az ausztrál bevándorlási hivatal egy embere is, Clare Kowitz, aki a kialakult zűrös állapotok irányításáért lesz felelős, de a történet végén rá kell jöjjön, hogy az emberség fontosabb mint karrierjének építése.
A sorozatban remek színészi játék szemtanúi lehetünk, mind az A szolgálólány meséjéből ismert Strahovski, mind Asher Keddie részéről, de a kíváló alakítások sajnos nem tudták megmenteni a sorozatot az érdektelenségbe fulladástól. A történet helyenként zavaros és sokszor hosszú perceken keresztül olyan beszélgetések vagy jelenetek zajlanak le melyek nem járulnak hozzá egyik történetszál továbbviteléhez sem. A menekültek nehéz helyzetére próbálják felhívni a készítők a figyelmet, sokszor érezhetjük azonban a bevándorlási rendszer munkatársaival való egyetértésünket a migránsok oktalanul erőszakos viselkedése miatt. Mindenképpen fontos azonban megemlíteni mennyire kihangsúlyozza a sorozat a legfőbb mondandóját; a fennálló állapotok nem csak a szerencsétlen sorsú emberek életét döntik romokba, de az elnyomó rendszer alkalmazottjai is mindennapos traumaként élik meg az embertársaikkal szemben alkalmazott kegyetlen bánásmódot.
Úgy gondolom bőven elég lett volna a hatszor egy óra helyett egy egész estés filmet készíteni a történetből, így elkerülhetőek lettek volna az üresjáratok. Az abszurd elemek, melyek Sofie elmeállapotát tükrözték néha túlságosan nevetségessé tették az amúgy borzalmas hátterű történetet és a sorozat összességében nem nyújtott nagy élményt.
Értékelés: ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️- 50%
