A 8. EP elé állított minket a rapper, vajon érkezik már az a megérdemelt debütáló korong?
Qveen Herby neve és hangja ismerős lehet, hiszen ha nem lenne elég, hogy cikkeztünk is már róla, de Herby a pár évvel ez előtt szünetre vonuló Karmin duó női tagja, aki szólóban rapkarrierbe fogott.
Amy pedig egyre sikeresebb és sikeresebb rapkarrierje egyengetésében. Tegnap jelent meg legújabb, szám szerint 8. középlemeze, ami már egy kiadó gondozásában jelent meg. Eddig teljes mértékben önálló volt, nem volt sem szerződése, sem egy csapat háta mögött – ez most változni látszik. Az EP 8 egy kicsit másabb, egy kicsit színesebb, szagosabb, talán ez lenne a nagy kitörést jelentő út? – Qveen Herby EP 8 kritika.
Herby elmondása szerint ez a legpoposabb középlemez, amit eddig kiadott alteregójaként, ezt pedig az első dal már igazolja is. Igaz, a nevéhez köthető beatek azért még megmaradtak. Az biztosan ki lehet jelenteni, hogy a lemezt nyitó dal, a Sugar Daddy a rapper egyik legerősebb dala egész karrierje során. Ha ez pedig nem lenne elég, egy olyan kemény felvezetést ad, hogy a hallgató kőkemény ódaszólásra számíthat a nettó körülbelül 20 perces játékidőben. Igen, megtalálhatóak benne egészen popos elemek is, de ez egyáltalán nem lett negatív faktor a kiadványban. A mesterien összepakolt dalt egy kisebb eresztés követ, Dump Truck címmel, mely már inkább az EP 6 vagy 7 stílusára emlékeztet kissé, de ebben is benne van az a plusz, ami az előbb említettekből valahogy kimaradt. Tisztán hallható a ’90-es évek alternatív/hip-hop befolyása.
Valahogy nagyon eltalálták a kis felvezetőket a daloknak, a Mind Games sem kivétel ez alól. Itt inkább az ének-rap és a kemény basszusoké a főszerep, valamint egy a fúvósok már-már egy kicsit egzotikus esszenciát is biztosítanak. Majd pedig telibe berobban az arcunkba a Check, mely a nyitó dallal kézen fogva Herby egész diszkográfiájának kiemelkedő darabjai. Könnyen mondhatjuk, hogy 2020 egyik legjobb dalát villantotta.
A dal egyébként Missy Elliot inspiráció, az I’m Really Hot c. dala inspirálta Herby-t, párját Nick-et (aki amúgy a volt Karmin másik fele), illetve Pampano Puff-ot, akik a dalon dolgoztak. A záródal egyértelműen Herby egyik régebbi dalának kvázi folytatása. A Self Aware tematikában is és hangzásban is tökéletes kiegészítője az EP 3-on található That Bih c. dalának, viszont most kiegészülve Durand Bernarr-al. Szép lezárás, de egy kicsit ütősebb dolog nem ártott volna.
Összességében, Qveen Herby úgy tűnik visszatért ahhoz az energiához, amit az első középlemezei közvetítettek. Nehéz lehetett független előadóként, egyik pillanatról a másikra újrabrandelni saját magadat és egy teljesen más stílusban helytállni. Ha az előadó diszkográfiáját nézzük, az EP 8 kiemelkedő minden tekintetben. Érezhető az a throwback érzés az egész lemezen keresztül. Jó érzés hallani, hogy Ő is képes megújulni és nem a kifáradt formulát tolja tovább, mert 7 középlemezen keresztül kezdett már kifáradni kicsit a stílus és egy-egy kiemelkedő dalt lehetett csak találni az utolsó megjelenéseiben, míg most valami szikra került a rendszerbe. Remélhetőleg ez a kis szikra elegendő lesz ahhoz, hogy berobbanjon a Qveen Herby momentum.
