Charli XCX csak a saját szabályai szerint játszik – ha tetszik, ha nem

Charli XCX azon előadók egyike, akik magasról tesznek a slágerlistákra, és az éppen aktuális trendekre. Olyannyira, hogy amint szélesebb körben is elkezdett népszerűvé válni a Fancy és a Boom Clap slágereknek köszönhetően, ahelyett, hogy kapott volna az alkalmon, ő inkább a saját feje után ment, zeneileg egy teljesen más irányba. Számára ugyanis unalmas volt a hosszú évtizedeken át jól működő pop-formula: valami izgalmasabbra vágyott.

Charli zenéje tulajdonképpen olyan, mint amikor egy kisgyerek beszabadul az édesség boltba: felcsillan a szeme, minden érdekli, mindent összemixel mindennel, és teljes mértékben kiéli a kreativitását! Ezt mi sem mutatja jobban, minthogy április 6-án, otthonról, a karantén alatt kezdett el dolgozni egy DIY lemezen, a fanjai 100%-os bevonásával, és ma, bő egy hónapra rá már meg is jelent az anyag. És méghozzá milyen anyag! Charli XCX újra bebizonyította, hogy ő nem akar megfelelni az elvárásoknak, és csak a saját szabályai szerint játszik. Ha tetszik, ha nem – How I’m Feeling Now lemezkritika. 

Ha a cím önmagában nem lenne elég, egy pillantást kell csak vetni a borítóra – melyen az énekesnő az ágyán fekszik trikóban és egy szál bugyiban, kezében egy “Charli cam” feliratú kamerával – hogy megbizonyosodjuk róla, elég intim betekintést nyerhetünk a korongon az életébe. Hogy mi foglalkoztaja mostanában leginkább? A nyitódal után teljesen jogosan gondolhatnánk, hogy a féktelen bulizás. 

I just wanna go real hard, I just wanna go real hard

Pink diamond in the dark

– így kezdi a lemezt Charli. 

Az utolsó számok egyike volt ez, melyet a projektre írt, ami nagyon érezhető is a szövegén: elege van már a karanténból, unalmasak az estéi, bulizni szeretne menni. A zene pedig még a legkeményebb rave partikban is megállná a helyét, iszonyat erős kezdése az albumnak. Aztán, ahogy tovább hallgatjuk, rájövünk, hogy a buliknál igazából egy sokkalta személyesebb dologgal van főként elfoglalva Charli, ez pedig a szerelem.

A következő 6 dalon keresztül ugyanis a párjával való kapcsolatának mélységeibe ugrunk fejest, az énekesnő pedig nem kímél minket, és a tőle megszokott őszinteséggel énekel erről az intim témáról is. A ‘szerelmes szekció’ a Forever-rel indul. Egy viszonylag könnyen fogyasztható popszerzeménnyel állunk szemben, melyben kijelenti, hogy a nehézségek ellenére, akármi is történjen, örökké szeretni fogja a srácot.

We took a dive in the blue, scared to lose

All my feelings, feelings, feelings for you

Knew I’d be here, be here, be here with you

A hozzá készített kisfilm főleg a rajongók által küldött videókból áll össze, így egy árnyalattal más jelentést is kap a dal, hiszen Charli a fanjaival is hihetetlenül szoros kapcsolatot ápol.

Nem hiába épül a lemez arra a koncepcióra, hogy hogyan érzi magát most az énekesnő: a következőkben egy igazi érzelmi hullámvasútra invitál minket. A kislemezként is megjelent Claws, mely a korong egyik kiemelkedő szerzeménye, például a szexről szól. Első körben felsorol mindent, amit szeret a párjában, majd pedig rátér az intim részletekre. 

I’m not shy, make you sigh

Slip and slide up my thighs (Ah)

Juicy just like clementines

Zeneileg egy tökéletes dalt hallhatunk, ami pillanatok alatt a fanok egyik kedvencévé vált. A producer, Dylan Brandy megbizonyosodott arról, hogy egy fülbemászó popdalt készítsen, melyben azért ott van néhány olyan plusz csavar, melyek egy Charli dalt Charli dallá tesznek. 

Az énekesnő Lost Angeles-ben él, barátja pedig New York-ban, így többnyire sokezer kilométerre egymástól kell egyengetniük a kapcsolatukat. Azonban a karantén idejére LA-be költözött a srác, így az elmúlt hónapokat összezárva töltötték. Természetes, hogy ilyenkor az ember összegzi magában az eddigi, együtt töltött időt, ami az ő esetükben nem kevesebb, mint 7 év: erről szól a 7 Years.

Used to be afraid to say it, that’s so strange

Seven years and it’s been you and I, always

We went from distant to inseparable types

Miközben a zene teljesen magával ragad, hallhatjuk, ahogy Charli sorra veszi közös életük hullámhegyeit és hullámvölgyeit. A végén arra lyukad ki, hogy jelenleg sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint bármikor. Vagy mégsem? A soron következő dalban ugyanis teljesen elbizonytalanodik. 

7 év alatt kiismerték már egymást? Vagy nem? Bíznak egymásban? Vagy kételyeik vannak? Egyáltalán szeretik egymást? Ezeket a kérdéseket fejtegeti a Detonate, mely elhagyja az előző dalok keményebb, gazdagabb hangzását, és a téma törékenységéhez illően egy sokkal visszafogottabb zenei alapra énekel Charli, szinte babahangon. 

Hurt me, know you won’t hurt me

Think you worked me out, but you’re wrong

Dirty, I can talk dirty

I can make you feel so sick

Switch your faith and leave you so low

Visszatérő motívum ez az énekesnő szövegeiben. Mikor lelkileg nincs jól, megbántja azt az embert, akit a legjobban szeret, pedig a másik fél soha nem tudna neki ártani. Talán így jogosan teszi fel a kérdést: miért is kéne szeretnie őt a srácnak? Egy megválaszolatlan kérdés zárja a tracket: 

Do-do-do-do you love me?

So do you love me?

Mert ha ez nem igazából szerelem, akkor csak egy dolog lehet a párja: az ellensége, hiszen annyira közel áll hozzá. Erre a koncepcióra épül az Enemy, mely az előző dal stílusát követve egy lassabb szerzemény. A kulcspontja egy átvezető, melyben sírós hangon arról beszél Charli, mennyire nehéz a kapcsolatukat fenntartani az ő életmódja miatt. 

I think a tough journey to be on

Whilst you’re around a lot of people

I feel like I’m learning, but I, I doubt myself

And I don’t really, really understand it yet

It hurts here, it hurts here

Érdekes csavar, hogy ezután az I Finally Understand-et hallhatjuk, melyben szó szerint arról énekel, hogy végre megérti a szerelmet és az érzelmeit. Ez a helyzet egy kapcsolattal: néha 110%-ig biztos benne az ember, néha pedig elönti a kétségbeesés, és hirtelen kételyei támadnak. Egyébként zeneileg a lemez legkevésbé izgalmas szerzeménye lett, furcsa döntés volt kiadni kislemezként.

Itt egy újabb váltás érkezik a korongon, melyet a C2.0 első másfél perce harangoz be. Tavalyi albumáról a fanok egyik nagy kedvencét, a Click-et remixelték tulajdonképpen meg, a track első felében ezt hallhatjuk. A második felében pedig már arra tér ki Charli, hogy mennyire hiányoznak neki a barátai, a klikkje. 

Phone calls every night, had a new glow

My clique running through my mind like a rainbow

A szerelmi ingadozások közepette aztán visszatérünk a bulikhoz, pontosabban egy bulihoz, amit kizárólag egy különleges valaki kedvéért szervezett az énekesnő. 

Party 4 U című számot 3 éve játszotta le először egy DJ-szet keretein belül, a rajongók pedig azóta várják, hogy hivatalosan is megjelenjen. Szerencsére nem kell tovább várni, ugyanis most helyet kapott a lemezen egy új verziója, új dalszöveggel. Az előző számmal ellentétben ez sokkal lassabb, érzelmesebb: kétségbeesetten várja Charli, hogy feltűnjön szerelme a partin. Egy kicsit túl hosszú, több, mint 2 perces outro után – melynek a végén egy koncertfelvételt is hallhatunk – viszont újra azt az energiát kapjuk, mint a lemez legelején.

Nem túlzás azt mondani, hogy az Anthems nem csak az album, de karrierje egyik legjobb dala is egyben. Nem hiába nevezték már Charlit a generációja hangjaként, hiszen ez a track mindent magába foglal, amit egy adott korosztály életét kiteszi: unalom, a semmibe bámulás, céltalan tévézés, szex, buli, barátok, szerelem, az életen való elmélkedés, alvás, valami másra vágyódás, és még sorolhatnánk. 

I want anthems

Late nights, my friends, New York

I sleep, wanna wake up brand new

Zeneileg is csillagos ötös a track, minden megvan benne, aminek egy jó popdalban meg kell lennie: az I Love It-ot idéző zúzda, pörgős ütem, fülbemászó dallam. Tökéletes lezárása lehetne a korongnak, ugyanis mindent összefoglal, amiről eddig szó volt, ám még egy szám hátra van, mely tulajdonképpen egyfajta outroként szolgál. 

Visions első felében Charli újra a kapcsolatát elemzi, és az I Finally Understand-hez hasonlóan ismét biztos benne, hogy a nehézségek ellenére is közös jövőt tartogat számukra az élet.

I can see it so clearly, see it all so bright

I see you and I

Never seen the future so real

Az album igazi lezárása azonban a dal második fele, mikor is beindul az egész, és az az érzésünk támad, ez akár egy 2008-as Cascada szám is lehetne. De nem az! Ez egy Charli XCX dal 2020-ból, csak éppen őt cseppet sem érdeklik a most menő zenei trendek.

Ez a legjobb dolog Charli zenéjében. Ha ő egy olyan zenei alapra akar írni, amit utoljára 12 éve tartott menőnek a nagyközönség, akkor ő arra fog írni. Tetszeni fog ez az átlag zenefogyasztónak? Valószínűleg nem. Érdekli ez az énekesnőt? Biztos, hogy nem! 

Az elmúlt négy évben Charli teljesen felrúgta a popzene összes szabályát, hogy a sajátjait kialakíthassa, ezáltal pedig teljesen új kapuk nyíltak meg előtte. Már nem akar megfelelni a zeneipar elvárásainak, egyediségének köszönhetően egy hardcore rajongótáborra tett szert, zenéje pedig szinte kizárólag nekik szól: azoknak, akik értik, és értékelik. Mindeközben pedig korunk egyik legkreatívabb, legérdekesebb, és leginnovatívabb előadójává fejlődött, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint legújabb lemeze.