Ebben a cikksorozatunkban feltárjuk az igaz történeteken alapuló filmeket, és utánajárunk, miben különbözött a valóság attól, amit a filmvásznon láthatunk. Készen állsz arra, hogy minden titokra fény derüljön? Tarts velünk!
A legnagyobb showman egy 2017-es musicalfilm a színészvilág egyik polihisztorával, Hugh Jackmannel a főszerepben, aki egy nagyszívű szélhámost alakít. Az 1800-as évek Amerikájában járunk, ahol egy szegény szabó fia meghódítja a jómódú családba született szerelmét, és később saját magát felülmúlva próbálja a lehető legjobb életkörülményeket megteremteni. Olyasmit hoz létre a világban, ami varázslatosan, hatalmas erővel ránt be minden embert. Habár a film kiszámítható, a cselekménye mégis érdekes, ráadásul a színes látványvilág, dinamikus koreográfia és magával ragadó dalok mellett a lélek is átjön. Vajon a valóság is ilyen varázslatos volt? Derítsük ki együtt!
Íme P.T. Barnum és az ő cirkuszi világa a mozivászon mögött!
Az igazi showman
A legendás Barnum-cirkusz alapítójának, ahogy a filmben is, hihetetlen ötletei voltak, és ami a lényeg: ezeket meg is valósította. Mások mégis gátlástalan szélhámosnak tartották.
Phineas Taylor Barnum 1810-ben a connecticuti Bethelben született a kocsmáros, szabó és boltos Philo Barnum és Irene Taylor gyermekeként. Élete során mindenfélével próbálkozott, többek között dolgozott ügynökként, lapszerkesztőként, fűszeresként, könyvelőként, és még lottójátékot is szervezett. Hosszú és rögös pályafutása során még szervezett bölényvadászatot is New Yorkban, megvásárolta Jumbót, minden idők legnagyobb elefántját (ami nem is volt olyan nagy), országos gigaturnét szervezett Jenny Lindnek, megírta az emlékiratait, amit majdnem annyian vásároltak meg, mint a Bibliát, és közben halomnyi pénzt keresett. A nagy durranása mégis sokáig váratott magára.
Barnumot mindig is a színpad, a pénz és a hírnév érdekelte. 1871-ben tehát megalapította saját cirkuszi társaságát, amivel a 19. századi Amerika egyik leghírhedtebb és legellentmondásosabb figurája lett. A világ legnagyobb showmanje – vagyis inkább legnagyobb csalója
az emberek átverésével lett milliomos,
és még azután sem esett kétségbe, hogy az épülete kétszer porig égett, gyűjteménye megsemmisült, a tűz elől menekülő egzotikus állatai pedig rászabadultak New Yorkra.
A lenyűgöző produkció
A filmben láthatjuk, ahogy P.T. Barnum minden egyes cirkuszi számának hihetetlen plakátokat készít. A show-ban résztvevőkről a külvilág egy teljesen más képet kapott így, azt a mesét, amit ez a sikeres gazember kitalált róluk – ez pedig a valóságban sem volt másképp.
Amikor a férfi karrierje virágozni kezdett, felbérelt egy Joice Heth nevű vak és szinte teljesen béna rabszolganőt, akit mindenkinek úgy mutatott be, mint George Washington egykori ápolónője, aki 161 esztendős. Heth 1836 februárjában halt meg, nem több mint 80 évesen, Barnum pedig a halálát is kihasználta – élő boncolást szervezett a New York Saloonban, ahol 50 centet szedett be minden egyes embertől, aki végig akarta nézni az eseményt. Végül ő volt az, aki ott felfedte, valószínűleg a nő csak feleannyi idős volt, mint ahogy azt korábban állította.
Barnummal dolgozott még többek közt a filmben is bemutatott, orosz származású kutyafejű fiú, Fedor Jeftichew és a szakállas nő, Annie Jones is – akit a filmben egyébként Lettie-nek hívtak.
A törpe vitéz
Barnum különlegességei a világ minden táján figyelmet keltettek, az embereket mégis a showman kilencven centis unokatestvére, az akkor még csupán négyéves Charles Stratton, vagyis Hüvelyk Matyi tábornok érdekelte. A legnagyobb showman-ben is találkozhattunk vele, azzal a különbséggel, hogy ott egy felnőtt férfit, egy valódi törpét szerepeltettek.
A valóságban Strattonnak egyáltalán nem volt gyerekkora, rokona ugyanis már nagyon korán olyan sztárt faragott belőle, aki három alkalommal is fellépett Viktória királynő előtt Napóleont alakítva. A színfalak mögött megtanították őt énekelni, táncolni, pantomimre, másokat utánozni és színészkedni, így a kicsi fiú hamar a létesítmény legnépszerűbb attrakciója lett. A cirkusz alapítója érezhette, hogy
egy ilyen kisgyermeket nem valami erkölcsös szerepeltetni,
így a nézőknek természetesen hazudott Charles koráról: a négyéves gyermeket tizenegynek állította be. Ez nagy hatással volt a kis tábornok életére a későbbiekben, amikor is a műsor kedvéért ötévesen már cigarettáznia kellett.
A világkörüli turné
Jenny Lind, a világhírű operaénekesnő, aki a Svéd Csalogány néven is ismertté vált, világszerte koncertezett a cirkuszalapító jóvoltából, ám a valóságban semmiféle romantikus szál nem fűzte őket egymáshoz.
A „Legnagyobb Látványosság a Földön” 1898 és 1902 között turnézott Európában, mindenhol óriási hírverés és nagy érdeklődés mellett. Az első két évben Nagy-Britanniát járták végig, majd 1900-ban hajóztak át a tengeren, hogy azt az évadot már Németországban töltsék. A Barnum-cirkusz világjárása során végül 1901 áprilisában Magyarországra is eljutott: héthetes turnéjuk során nemcsak Budapesten, hanem az ország számos pontján is láthatta őket a nagyközönség.
A plusz csavar
P.T. Barnumot és az ő cirkuszát nem 100%-ig valóságosan mutatták be a mozikban, minket mégis teljesen elvarázsolt és beszippantott a történet, ami köszönhető a készítők által belecsempészett plusz csavarnak is. Mint bármely másik filmben, a készítők fantáziája ugyanis nem csak a képi világot illetően szabadult el.
A filmvászon mögött nem létezett a Zac Efron által alakított fiatal gyakornok, Phillip Carlyle, sem Zendaya karaktere, a gyönyörű kötéltáncos, Anne Wheeler. Az egykori Disney-sztárok sztorija egy teljesen másik szálon futott, de szintén tanulságos számunkra. Anne történetesen fekete bőrű, és a film 150 évvel ezelőtti világában tiltott dolog volt két különböző hátterű személy szerelme. A két színészt egyébként szívderítő volt együtt látni, és újfent bebizonyították, hogy van helyük a show-bizniszben.
Összegzés
Valószínűleg kissé komorabb, sötétebb és kevésbé élvezhető művet kaptunk volna, ha az alkotók egy az egyben átadták volna az eredeti történetet (azt szerintem már meg sem kell említenünk, hogy a valóságban P.T. Barnum torkából egyetlen énekhang sem bújt elő). Hugh Jackman nélkül is megnéztük volna, de azért valljuk be, kell tehetség ahhoz, hogy egy ekkora szélhámosról elhitessék velünk, hogy nem az. A legnagyobb showman pedig így, ebben a formában az egyik legjobb családi film lett, aminek már nagyon várjuk a folytatását.
