Sokszínű, őszinte, egyedi – talán ezekkel a szavakkal lehetne a legjobban leírni Elle Exxe zenéjét. A brit énekesnő 4 éve, független előadóként dobta piacra debütáló albumát, és még ugyanabban az évben haza is vihette a legjobb női előadónak járó díjat az Unsigned Music Awards-on. Azóta körbejárta az egész világot, és a legnevesebb fesztiválokon lépett fel, köztük a Szigeten is, amit elmondása szerint egyszerűen imádott.
2020 kétségkívül az ő éve: minden második hónap 20-án új dallal jelentkezik, jelenleg is dolgozik a második lemezén, emellett pedig több, mentális egészséggel foglalkozó szervezetet segít. Elle Exxe most exkluzív interjút adott a MUSICDAILY-nek, melyben mesél az új zenéjéről, a sötét korszakairól, a bezártságról, az inspirációiról, sőt, még a magyar konyháról is!
2016-ban jelent meg az első lemezed „Love Fuelled Hate” címmel. Nehezebb úgy zenét kiadni, hogy nem vagy leszerződtetve?
Soha nem volt szerződésem, így nincs is viszonyítási alapom, de úgy gondolom, inkább könnyebb. Egy kiadónál több embernek kell jóváhagynia egy dalt, mielőtt megjelenhet, és ha szerintük nem lesz sláger, meg sem jelentetik, és soha senki nem fogja hallani.
Független előadóként az csinálok, amit én szeretnék, amikor én szeretném.
Viszont nehezebb finanszírozni magam. Marketing csapat meg hasonlók nélkül nehezebben is juttatom el a zeném az emberekhez. Kiadó nélkül például díjnyertes producerekhez sincs ugyanolyan hozzáférésem, így még fel nem fedezett tehetségekkel kell dolgoznom, és nagyon sok kockázatot vállalnom az időmmel és a pénzemmel is.
Idén minden második hónap 20-án új zenével jelentkezel. Ezek a dalok végül egy albummá fognak összeállni?
Nem hinném, hogy album lesz belőlük, de akár lehetne is! Van egyfajta összhang és kronológia a történetben, ami kirajzolódik ezekből a dalokból.
Dolgozom egyébként jelenleg egy lemezen, de egyelőre nem írtam még össze a dallistát.
Melyik a kedvenc dalod, amit valaha kiadtál?
A „Rose Gold”. Nagyon büszke vagyok minden egyes sorára, a története pedig hihetetlenül közel áll a szívemhez. Imádom a kontrasztot, mikor a vidám zene egy melankolikus sztorival párosul. Ilyen értelemben Robyn stílusához tudnám hasonlítani, egy igazi szomorú banger.
Nemrég jelent meg az új kislemezed, a „Before I Break”, melynek a bevételével egy mentális egészséggel foglalkozó alapítványt támogatsz. Fontosnak tartod, hogy segítséget nyújts a rászorulóknak?
Igen, nagyon fontosnak tartom, főleg ezekben az időkben. Mikor elkezdtem dalokat írni, egy sötét korszakomat éltem, és a „Before I Break” is egy ilyen pillanatomban született. Azoknak akartam írni, akik hasonló dolgokon mennek keresztül, hogy azonosulni tudjanak vele, és ne érezzék magukat annyira egyedül.
Még mindig előjönnek ezek a sötét dolgok, de már közel sem olyan gyakran, mint régebben.
De néha, mikor kilábalok egy kemény időszakból, sebet hagynak rajtam az akkori gondolataim. Utána el sem akarom hinni, mik játszódtak le a fejemben. Mint például az „I wanna be somebody else just for today, I wanna give you all my pain (Valaki más akarok lenni csak egy napra, neked akarom adni az összes fájdalmam)” sor, brutális dolog ilyet mondani, énekelni, vagy pusztán csak gondolni. Mikor visszahallgattam, bűntudatom lett. Le akartam tagadni, hogy ez valaha is végigfutott az agyamon.
Az a helyzet a mentális egészséggel, hogy ha a dolgok rosszra fordulnak, azt mindig próbáljuk figyelmen kívül hagyni és rejtegetni.
Nem tudom, hogy ez azért van, mert magunkat próbáljuk védeni, vagy a szeretteinket, hogy ne aggódjanak miattunk, de a tagadástól csak még jobban kívülállónak érezzük magunkat, ez pedig csak felerősíti a szenvedést. Emiatt tartottam fontosnak kiadni a dalt, főleg, hogy most rengeteg ember szenved. Úgy döntöttem, nem fogom szépíteni, hiszen a szavaim igazak voltak arra a pillanatra, mikor megírtam őket, de
nem akartam negatív gondolatokból profitálni.
Azt akartam, hogy a dal vigaszt nyújtson azoknak, akik egy sötét korszakon mennek keresztül, és ne érezzék magukat egyedül, mindeközben rá szerettem volna világítani, hogy vannak helyek, ahonnan segítséget tudnak kérni. A zene gyógyír, de néha ennél több támogatásra van szükség, ezért is adományozok a Shout 85258 lelkisegély-vonalnak, és a Rethink Mental Illness szervezetnek.
Hogyan éled meg a jelenlegi helyzetet?
Jól vagyok, köszönöm. Nyilván ugyanazok miatt aggódom, mint mindenki más: anyagiak, elmaradt rendezvények, és a rengeteg ember, aki most szenved. De próbálok a pozitív dolgokra fókuszálni, és többnyire sikerül. Hálás vagyok az olyan egyszerű dolgokért, mint például, hogy jó minőségű ételt tudok venni magamnak, egy szép házban élek, a kedvenc emberemmel töltöm a bezártságot, egészséges a családom, és imádom a természet szépségét! Az, hogy minden második hónap 20-án új dalt adok ki, a köztes hónapokban pedig a zongorás változatukat, nagyon sokat segít abban, hogy összeszedett maradjak, és egy kicsit eltereli a figyelmemet az egész helyzetről.
A világ legnagyobb fesztiváljain játszottál már, sőt, még az esküvődet is elhalasztottad a V Festival miatt. Mit élvezel a legjobban a turnézásban és a fellépésekben?
Imádok totál idegenekkel kapcsolatot teremteni a zenén keresztül. Varázslatos érzés ránézni a tömegre, velük énekelni és mozogni.
Kiváltságosnak érzem magam, hogy ezáltal egy kicsit ki tudom zökkenteni az embereket a gondolataikból, az élet adta problémáikból.
Az, hogy a világ különböző pontjain léptem fel, megtanított arra, hogy mindegy, milyen nyelvet beszélünk, mindannyian emberek vagyunk ugyanazokkal az érzésekkel, a zene pedig összehoz minket.
3 éve felléptél a Szigeten is, ahol beverted a fejed a mikrofonba, és vérző ajkakkal fejezted be a koncertet. Mesélj egy kicsit erről! Összességében tetszett a Sziget?
Egyszerűen imádtam a Szigetet, még a vérző ajkakkal együtt is!
Azért örülök, hogy az utolsó szám utolsó refrénjénél történt, mert rettentően fájt! Egy napon voltam P!nkkel, Almával pedig ugyanazon a színpadon léptünk fel: mindkettőjüket nagyon szeretem. Az időjárás is csodás volt, az pedig, hogy a fesztivál tényleg egy szigeten van, olyan érzést ad neki, mintha egy teljesen más bolygón lenne! A közönség nagyon jó hangulatban volt, és együtt énekeltek velem. Van egy számom, amire az emberek becsukják a szemüket, és volt egy srác, aki lefeküdt a földre, nagyon menő volt. Szeretnék egyszer visszamenni.
Kipróbáltad a magyar konyhát?
Igen! Gulyást ettem, meg valamilyen gubát. Úgy emlékszem, két éjszakát töltöttem ott, szóval csak a fellépésem előtti este tudtam várost nézni. Vissza kell majd térnem, hogy kipróbáljam a lángost.
Művészként ki a legnagyobb inspirációd?
Freddie Mercury. Elképesztő, ahogy a közönséghez viszonyult. Extravagáns, mégis valamilyen szinten visszafogott volt. Annyi szenvedély volt a hangjában, ő egy igaz legenda!
Melyik előadóval dolgoznál együtt a legszívesebben?
Kanye Westtel szeretnék a legjobban együtt dolgozni. Tudom, hogy elég ellentmondásos ember, de egy igazi kreatív zseni és producer is. Nem tudom, hogy jól kijönnénk-e egymással, de szerintem valami nagyszerűt alkotnánk.
Elég nagy sikereket értél el független előadóként. Milyen tanácsot adnál a feltörekvő művészeknek?
Soha ne hagyd abba a gyakorlást. Mindig van valami, amiben fejlődhetsz, legyen az dalszerzés, fellépés, éneklés, gitározás stb. Zárd ki a külső zajokat és a statisztikákat, és arra fókuszálj, hogy a legjobb művész legyél, aki csak lehetsz… és légy türelmes! Mikor eljön a nagy áttörés, ha eleget gyakoroltál és keményen dolgoztál, elég önbizalmad lesz és hihetetlen dolgokra leszel képes: ez a hosszú életű karrier titka.
