„Oh you are the feminist type? Hell yeah, I am…„
7 év telt el azóta, hogy a Little Mix megalakult a brit X-Faktornak köszönhetően. Ez igazából már alapból óriási szó, ugyanis ekkora már a legnagyobb pop bandákból is ki-ki váltak vagy esetleg már fel is oszlottak. Csak egy kis kitekintés: a Girls Aloud karrierje ekkora már körülbelül halott volt, a JLS nevű bandának megvolt az egyetlen ismert száma, és el is tűntek a süllyesztőben, a One Direction pedig már egy tagjuk, ZAYN nélkül próbálta túlélni a zord valóságot. Furcsaságnak is tekinthető, hogy a lányok között semmi nagyobb vita vagy nézeteltérésről nem tudunk, illetve nem mondanak egymásról semmi degradálót vagy lenézőt sem kamerák előtt.
A lányok egyértelmű célja az „LM5„-al az amerikai piacra való tényleges betörés, mert hiába teljesítenek kiemelkedően jól Európában és hazájukban, azért minden előadó nagy álma a’ nagy Amerika meghódítása. Az új album nagyon friss és mai, modern hangzásról tesz tanúbizonyságot. Amellett, hogy a lányok keze szinte minden dalban benne van, az is feltűnhet a hallgatóknak, hogy sok-sok más előadó és dalszerző, például Jess Glynne vagy Ed Sheeran is fel van tüntetve egy-egy dalnál, mint dalszerző, sőt a „Love a Girl Right” c. számnak 13 feltüntetett szerzője van…
A közreműködő előadók pedig kizárólag női előadók. Például Nicki Minaj, Kamille vagy Sharaya J. A lányok pedig inkább amerikai angolul énekelnek és olyan szószerkezeteket is használnak, ezért is hallatszik furcsának a „put the kettle on„, a „Told You So” c. dalban az album hallgatása közben. Emellett pedig a feminizmus, a body-positivity és az LGBTQ emberek támogatása a fő aspektusa a korongnak. Csak hallgassuk meg a „Joan of Arc”-ot, az „American Boy„-t vagy az igazán friss és upbeat „Wasabi”-t vagy a „Strip„-et.
