Tegnap este ismét magyar közönség elé lépett Marina Lambrini Diamandis, vagy ismertebb nevén Marina and the Diamonds, a híres walesi énekesnő, dalszerző. 2010-ben jelent meg első – The Family Jewels – című nagylemeze, majd ezt a 2012-ben megjelent Electra Heart és a 2015-ös Froot követte. A „Marina and the Diamonds” elnevezés az énekesnő keresztnevéből illetve vezetéknevének fordításából származik. Ennek ellenére sokszor az emberek úgy gondolják, a „The Diamonds” az együttesére utal, pedig valójában Marina rajongóit jelöli.
A koncert eredetileg december 12-ére volt bejelentve, de Marina magánéleti okok miatt csúsztatta márciusra, amit a decemberi hideg miatt nem is bánok. A koncert 8 órakor kezdődött a Mary Popkids nyitányával, majd elérkezett a nagy pillanat és Marina is előkerült. Rengeteg lelkes szurkoló várakozott már órákkal a koncert előtt, mi csak pár perccel 8 előtt értünk oda, de lelkes fangirl-ök lévén természetes előrefurakodtunk, ami egy közel negyven éves férfiben mélységes felháborodást keltett (megjegyzem a koncert alatt végig unott fejjel kamerázott – shame on him). A harmadik sorig jutottunk, ami azt kell, hogy mondjam szép teljesítmény és nagyon élvezhető is volt innen a teljes performansz.
A koncert három részből állt, kronológiai sorrendben dalolta végig mindhárom albumát az énekesnő, bevallom az első lemezét nem ismertem túlságosan, de ennek ellenére természetesen remekül szórakoztunk. Rég voltam már ilyen családias és izgalmas koncerten. Párhuzamot vonva a múltkori Imagine Dragons koncerttel – ég és föld. Marina tiszta szívből végig énekelte a dalokat, próbált kedves és közvetlen lenni a magyar közönséggel (habár, mint tudjuk előző este éjfélkor indult a prágai fellépése) és nem volt olyan érzésem, mintha egy pénzhajhász előadásról lenne szó. A ruhákat albumonként cserélte, eszméletlen jól nézett ki ezekben a tapadós csillogó ruhákban, azt kell, hogy mondjam egyszerűen per-fect.
A hangulat végig remek volt, rengeteg rajongó kis szívecskével az arcán érkezett, ugyan nekünk is megfordult a fejünkben, de mivel az Electra Heart nem a legújabb lemeze, ezért csak annyit hoztunk fel az ötlet ellen, hogy: so yesterday. Úgy éreztem, hogy a koncert tetőfoka a második lemez közepe volt, a ’How to be a heartbreaker’ és a ’Primadonna’ című dalok, legalábbis mi ezeket tudtunk legjobban átélni. Próbáltam lengén öltözni, azért mégis egy koncertre mentünk, de még így is iszonyatosan meleg volt odabent, az egyik lányka még a mellbimbóm is megcsócsálta a trikómon keresztül, ami akkor nem tűnt furcsának és ha belegondolok igazából most sem. (:D)
Fenomenális volt a hangulat végig. Ma értesültem róla, hogy a Blikk szerint a koncerten terror gyanús személyt láttak és a közönség idézem: ’százával ment haza’. Aki járt már az akváriumban tudja, hogy ez egy kisebb hely. Mi ebből semmit nem érzékeltünk, azt továbbra se értem, hogy láthat egy újságíró konzisztenciát egy maszk, valamint a párizsi terrorcselekedetek között, szinte hihetetlen. A titokzatos maszkos srác Marina egy külföldi rajongója volt és a koncert után szerette volna odaadni a maszkot neki, ám a zenekar elutasította. Mondjuk tényleg kicsit creepy meg minden, de nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni… aki pedig túl sok ’pretty little liars-t néz, vessen magára’.
David Marton