Bár halloween csak egy hét múlva lesz, a város legjobb halloweeni bulija már a hónap elején megvolt. Allie X ugyanis október 10-én visszatért Budapestre, ráadásul nem is akármilyen showval. Az énekesnő legutóbb tavaly nyáron járt a fővárosunkban a Girl with No Face című albumával, most pedig a saját Eras turnéját hozta el nekünk. A találó módon Serial Diva névre keresztelt koncertsorozat az ezerarcú előadó teljes munkásságát ünnepli a legelső, CollXtion I című lemezétől egészen a legújabb, tavaly megjelent Happiness Is Going to Get You című korongjáig. A koncertnek ismét az A38 Hajó adott otthont, ahol hófehérre festett arccal, vérvörös rúzzsal, kissé kócos hajjal, és hosszú, fekete, csipkékkel díszített ruhában lépett színpadra a művésznő. Olyan volt, mintha csak egy viktoriánus kori nő szelleme állt volna előttünk.
Allie bő 1 órán keresztül vezetett minket végig a karrierjének az éráin, melyek az életének a különböző fejezetei is egyben. Szemtanúi lehettünk annak, hogyan társult a nevéhez az ismeretlen, a változó, vagyis az X, olyan régebbi kedvenceken keresztül, mint a Bitch, a Too Much to Dream, és a Paper Love. Elmesélte, hogyan próbált szerencsét Los Angelesben és miként szembesült a show-biznisz olykor könyörtelen világával, olyan szerzemények segítségével, mint a Science és a Girl of the Year. Testközelből láthattuk, amint elkezdi feldolgozni a traumáit olyan dalokkal, mint a Fresh Laundry és a Susie Save Your Love, és vele együtt élhettük meg, ahogy rátalált a boldogság, olyan friss szerzemények által, mint az Is Anybody Out There?, vagy éppen a Stay Green. De nem tartott sokáig ez a felszabadult állapot.
Az énekesnő a legdühösebb albuma, a Girl with No Face dalaival – mint a Black Eye, a Galina, és az Off with Her Tits – zárta a koncertet, ami nem véletlen. Ismét egy mérges lemezen dolgozik ugyanis, amiről Budapest kaphatta meg a legelső ízelítőt. Nálunk adta elő először a legújabb, Midnight for the Masses című dalát – mely a héten jelent meg – így itt startolt el az új korszaka, amiről már most tudjuk, hogy kellőképpen fura, szokásához híven gótikus lesz, és egyszerűen nem fogunk tudni betelni vele.
Allie-vel a budapesti fellépése előtt ültünk le beszélgetni, és mesélt nekünk többek között az éráiról, a boldogságról, Lady Gagáról, a koncertekről, arról, hogy mire a legbüszkébb, és természetesen üzent is a magyar rajongóknak – exkluzív Allie X-interjú.
Nagyon örülünk, hogy újra itt vagy Budapesten. Volt lehetőséged egy kicsit szétnézni és felfedezni a várost, akár most, akár legutóbb, mikor itt voltál?
Nem. A taxiból levideóztam egy szép épületet, és felírtam magamnak egy leírást egy TikTokhoz, hogy „ez a városnézés, amikor turnézol. a 20 perces kocsiút a hotelből a koncerthelyszínig.” Nagyon nehéz megoldani, hacsak éppen nincs szabadnapod.
És most nincs szabadnapod.
Nincs, sőt, október 31-ig nem is lesz.
A Serial Diva turnéddal az összes eddigi érádat ünnepled, és mindig is nagyon jó voltál az érákban – abban, ahogy összeraktad világukat, megalkottad a hangzásukat, és életre keltetted a képi világukat. Mi a kedvenc részed egy éra felépítésében?
Hű, ez elég mély téma, próbálom megfogalmazni… Szerintem hatalmas kiváltság művésznek lenni, és ezáltal megteremteni a saját világodat. Már önmagában az is nagyon nehéz, hogy éljük az életünket, és próbálunk boldogulni benne. Éppen ezért sokat jelent számomra, hogy megalkothatok egy képzeletbeli világot, amiben létezhetek. Ennek gyógyító ereje van.
Mindig is kívülállónak és furának éreztem magam. Soha nem voltam népszerű az iskolában, és a családomból is kilógtam. De abban a világban, amit én teremtek, én vagyok a sztár.
Oroszlán lévén ezt nagyon élvezem.
Az éráid az életed különböző fejezetei is egyben. Van olyan érád, amit most, visszatekintve jobban megértesz, mint amikor átélted?
Igen. Ahogy egyre idősebb leszek, egyre jobban megértem a különböző korszakaimat, és egyre inkább képes vagyok átültetni az aktuális érzéseimet abba az albumba, amin éppen dolgozom. Ha visszatekintek a CollXtion, a Super Sunset, és a Cape God érákra, az utóbbinál azt látom, hogy akkor kezdtem el igazán feldolgozni egyes traumákat, ami nagyon fontos lépés volt. Akkor kezdtem el tényleg megtalálni a saját hangomat dalszerzőként, és megtanulni szavakba önteni az érzéseimet. A CollXtion korszakkal született meg az egész Allie X-világ, és akkor még csak keresgéltem, hogy pontosan mi is ez. A Super Sunset idején szembesültem igazán a show-biznisz világával Los Angelesben. A Girl With No Face volt az első alkalom, amikor sikerült a bennem lévő dühöt a zenémbe öntenem. Mindig is volt bennem harag, de korábban soha nem tudtam ezt a zenén keresztül kifejezni. Aztán a Happiness Is Going to Get You egy furcsa korszak volt. Olyan volt, mint egy mély lélegzetvétel, miután kiadtam magamból a haragomat.
Most viszont megint dühös vagyok, úgyhogy egy dühös albumon dolgozom.
Imádom a dühös albumokat. És van kedvenc korszakod egy másik előadótól, amit egyszerűen tökéletesnek tartasz?
Lehet, hogy ez most klisés lesz, és sok ember adná ezt a választ, de pont valamelyik nap beszéltem arról, hogy Gaga Born This Way érája mekkora mérföldkő volt a popkultúrában. Pedig akkoriban nem is igazán éreztem magaménak az album dalait, jobban szerettem az első lemezét. De a minap megszólalt a Born This Way a rádióban, és arra gondoltam, hogy most, visszatekintve mennyire fontos része volt a popkultúrának. A vizuális világa egyszerűen lenyűgöző volt, és már magát a zenét is másképpen látom. Az a maximalista, őrült, túlzó, sötét elektronikus hangzás… Nagyon-nagyon jó volt, úgyhogy ezt az érát mondanám. És ha már az előbb egy világ felépítéséről beszéltünk – ez egy olyan világ volt, amiben rengetegen találtak menedéket, és amiben önmagukra is rátalálhattak. Az az album és korszak életeket mentett.
A legutóbbi albumod címe Happiness Is Going to Get You, úgyhogy muszáj megkérdeznem: te mikor vagy a legboldogabb?
Akkor vagyok a legboldogabb, amikor teljesen fel vagyok pörögve, és szinte már mániákus állapotban vagyok.
Ez a kedvenc állapotom, és általában akkor kerülök bele, amikor keményen dolgozok valamin, és teljesen elmerülök az alkotásban. Nem túl egészséges, de ilyenkor vagyok a legboldogabb. De azt hiszem, úgy igazából inkább akkor vagyok a legboldogabb, amikor a barátaimmal vagyok, és csak együtt lógunk.
Beszéljünk egy kicsit a koncertekről és a turnézásról. Számodra mitől lesz igazán különleges egy adott koncert?
Szerintem attól lesz különleges egy koncert, hogy ilyenkor összeérnek a dolgok.
Valahonnan, a semmiből jön egy ötletem, írok róla egy dalt, ez a dal jelent nekem valamit, eléneklem olyan embereknek, akiket még soha életemben nem láttam, és látom rajtuk, hogy nekik is jelent valamit, ráadásul egészen személyes módon.
Magam előtt látom ezt az egészet, amikor együtt énekeljük a dalt. Ez az érzés semmihez sem fogható. Közben úgy érzem, mintha csak egy közvetítő lennék. Felemelő érzés, ahogy ez az egész körbeér.
És mit szeretnél, hogy a közönség érezzen, amikor a koncerted után kilép a helyszínről?
Azt, hogy tartoznak valahová, hogy biztonságban vannak, és hogy egy közösség részei.
Nem lehetetett könnyű összerakni a dallistát ehhez a turnéhoz.
Rengeteg dal közül kellett válogatni.
Rengeteg dal, és rengeteg régebbi kedvenc. Van olyan dal, amit szerettél volna előadni, és majdnem rákerült a dallistára, de végül mégsem?
Vicces, hogy ezt kérdezed, mert megváltoztattam a dallistát, és ma fogjuk először játszani az új verziót. Az eredeti dallista már majdnem tökéletes volt, de az első pár koncert után úgy éreztem, nem ilyen ívet szeretnék a shownak. Volt olyan dal, ami nem ment át annyira, mint amennyire gondoltam, és volt, ahol egy kicsit leült az energia. Ráadásul mindenki folyamatosan egy olyan dalt kért, ami nem volt rajta a dallistán. Szóval megváltoztattam, és ma már az újat adjuk elő.
Már alig várom. Én tudod mit szeretnék hallani a legjobban? Az All the Rage-t.
Úristen, ezt már annyian kérték, hogy játsszam a koncertjeimen. Lehet, hogy be kéne tennem ráadásnak, vagy valami ilyesmi.
Mindenképpen. Nincs is annál jobb szám az egész világon.
Csak annyira úgy hangzik, mint egy musical, hogy nehéz beilleszteni a többi dal közé. Főleg, hogy a zeném most egy kicsit más irányt vett. De igen, nagyon menő, és a melegeknek szól.
Viszont van egy dal, amiben biztos vagyok, hogy biztos helye volt a dallistán: a Bitch.
Igen, mindig azzal nyitok.
És évekkel a megjelenés után elég nagyot megy.
Igen, most kezd egy kicsit felkapottá válni. Nem mondanám, hogy virális lett, de megugrottak a streamjei, és egyre több TikTokot látok rá. Filmes editekhez használják, például a Fekete hattyúhoz, meg ilyenek. Érdekes ezt látni, és kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle.
Ha varázsütésre új lendületet adhatnál egy másik dalodnak, mint ahogy a Bitch is új életre kelt, melyiket választanád?
Hm… Nagyon szeretem a Black Eye-t és a Weird World-öt is. Igazi királynőnek érzem magam, amikor ezeket éneklem. Tényleg tudok kapcsolódni hozzájuk, és teljes mértékben önazonosnak érzem őket. Meg szerintem egyszerűen csak jó dalok is.
Már több mint egy évtizede készítesz zenét Allie X-ként. Szerinted min lepődne meg a leginkább a 2014-es éned, azzal kapcsolatban, ahol most tartasz a karrieredben?
Az első dolog, ami eszembe jut, az az, hogy mennyire DIY lettem. Lehet, hogy ez nem annyira szembetűnő, de szerintem én vagyok a legfüggetlenebb előadó, akit ismerek. Általában nem fogadok el pénzt másoktól, és mindent magamnak finanszírozok. Én irányítom a projektet, én rakom össze a költségvetést, én vágom meg a tartalmakat, és gyakorlatilag mindenben benne van a kezem. Ha őszinte akarok lenni, ez már egy kicsit túl sok munka is.
A 2014-es énem úgy állt hozzá a dolgokhoz, hogy „Nem tudok semmit a zeneiparról, mindent rátok bízok”. De aztán egy csomóan átbasztak és rengeteg kellemetlen helyzetbe kerültem emiatt.
Így mostanra teljesen az ellenkező irányba mentem el: mindent én irányítok és egy nagyon szűk csapattal dolgozom együtt. Szerintem a régi énem azt mondaná, hogy „Hűha, ez azért nem semmi, bár talán egy kicsit túl sok munkával jár.”
És ha visszatekintesz az egész eddigi karrieredre, mire vagy a legbüszkébb?
Büszke vagyok a bátorságomra.
Az én munkámhoz nagyon erősen hinned kell magadban, és el kell fogadnod azt, hogy nap mint nap visszautasítanak és kínos helyzetekbe kerülsz.
Mindenféle túlzás nélkül. Valahogy meg kell tanulnod elviselni ezt az állapotot, és készen kell állnod arra, hogy szembenézz mindezzel. A Staying Power című dalom pont erről szól. Elég jól bírom a fájdalmat, valószínűleg azért, mert krónikus betegséggel élek. Ez már gyerekkoromban is megvolt, így korán megtapasztaltam, milyen is az, amikor az embernek folyamatosan kellemetlen érzésekkel kell együtt élnie. Nem tudom, ez mennyire egészséges tulajdonság, de elég jól bírom a fájdalmat, és meglehetősen bátor vagyok. Erre pedig büszke vagyok.
És végül, üzennél valamit a magyar rajongóidnak?
Nagyon köszönöm, hogy támogattok. Remélem, visszatérhetek hozzátok, és akkor már egy nagyobb helyen léphetek fel. Az nagyon szuper lenne.
