From20 és Kang Yu-chan közös budapesti koncertje az év legforróbb és legizzasztóbb koncertje volt.
Július 31-én fővárosunkban, Budapesten zárta From20 és Kang Yu-chan a közös turnéjukat, amit Body Talk In Europe-ként aposztrofáltak közös daluk után szabadon. A korábbi A.C.E. k-pop zenekar tagja már járt nálunk, viszont Kim Rae-hwan számára a tegnapi az első volt – a nap végére pedig az év egyik legforróbb és legizzasztóbb koncertjét adták, és nem azért, mert a hőmérők is bőven 35 fok felett jártak napközben.
Már az elején be kell vallanom, hogy ahány koncerten jártam, pont az ellenkezője a száma a k-pop előadásoknak, amikre volt szerencsém elmenni, sőt, ha nagyon őszinte szeretnék lenni, akkor azt is elárulom, hogy a 2025-ös Sziget Fesztiválos Kiss of Life nevű lánybanda koncertje volt az első k-pop koncert, amit valaha láttam. Ebből kiindulva sejthető, hogy fogalmam nem volt, hogy mire számíthatok, az egyetlen dolog ami feltűnt, hogy piszok korán van a kezdés (ami egyébként óriási pluszpont lett volna, ha nem lettem volna egésznap késésben) és azok a koncertek, amikre amúgy is járok, akkor kezdődnek, amikor a srácok az érzelmes elköszönésükkel zárták az estét – persze, amíg egy arénás koncerten megvan a koncert és mindenki megy haza, itt még bőven volt utána fotózkodás és polaroid képek készítése a különféle VIP vendégekkel, így nem meglepő az időzítés ha logikusan belegondolunk.
Az estét még visszafogottan kezdte From20, aki először szólóban lépett színpadra legújabb lemezének dalaival és az első dal után egy teljesen átlagos koncertnek indult a buli. A második daltól viszont abban a nagyjából 3-4 dalban amíg egyedül volt a színpadon, egy igazán forró és fülledt performansznak lehettünk szem és fültanúi: a zenész egyszerre vetkőzött, vetkőztette magát az első sorban álló rajongókkal, illetve megmutatta, hogy olyan csípőmozgása van, mint senki másnak.
Hogy legyen egy kis ideje a közönségnek szusszanni egyet, sokat beszélt a dalok között, amit egy tolmács fordított, majd Kang Yu-chan 180 fokos fordulatot véve teljesen leállt a szexizéssel és érzelmesebb, már-már túlságosan kedvesen és szerethetően adta elő dalait, miközben arról beszélt, hogy mekkora élmény neki, hogy szólóban is eljuthatott fővárosunkba (korábban már járt zenekarával Budapesten). Egyébként nagyon érdekes volt a kontraszt a két előadó között, ugyanis míg az egyikük a közönséggel vetette le a felsőjét, addig a másikuk visszafogottan táncolt.
Miután mind a két zenész megmutatta mit tud szólóban, a nagy fináléra mind a ketten odatették magukat: szelfik a koncert közben, egy kifejezetten hosszú szegmens arról, hogy mennyire örülnek, hogy eljuthatnak ilyen gyönyörű helyekre, mint Budapest, na meg egy nagyobb adag szexizés újra. Számomra kifejezetten érdekes volt ez a beszélgetés koncepció, ahol a koncert közben hosszabb szüneteket tartva mesélnek az előadók, de felszabadító volt hallgatni, ahogy kibontakozik előttem a személy is a zenész mögött.
A legnagyobbat kétség kívül a BIG BOY című dal szólt, mégpedig, amikor már mind a ketten a színpadon voltak. Nem mondanám, hogy egyedül elveszettnek tűntek, mert végig táncoltak, énekeltek és látszott, hogy minden tökéletesen meg van komponálva (kezdve itt a fényektől egészen az utolsó, apró mozdulatokig), de ketten egy igazán erős párost alkottak. Arra pedig pláne nem számítottam, hogy a 119 c. dallal egy pár percig rave-partyba torkollik az este – ja, és ennyi vízzel még sosem öntött le előadó, amit néha maximum a kamerám bánt.
