Mehringer Marciék Budapest Parkos koncertje karrierjük eddigi legmeghatározóbb pontja lett a srácoknak, arról is gondoskodva, hogy a közönség is elégedetten távozzon.
Kevés olyan minőségi popelőadót tudunk mondani, mint a Mehringer – igen, a pécsi fenegyerek sikertörténetének kezdetét az X-Faktorban csíphettük el, ahonnan mára már Magyarország popkultúrájának szerves részévé nőtte ki magát. A hab a tortán? A teltházas SZABADSÁG, SZERELEM lemezbemutató a Budapest Parkban, ami Marci és bandájának első headline koncertje volt a csodahelyszínen és egyébként karrierjük legnagyobb bulija is egyben.
Újhullámos-, rendszerváltó-, de a legfontosabb jelző amit használnunk kell a SZABADSÁG, SZERELEM lemezre, az a „jó” popzene, és meg kell mondjam őszintén (I wasn’t familiar with your game Marci) nálam a koncert előttig nem is pörgött a lemez. Pedig mondhatni éhezem és szomjazom a minőségi popzenére – de ez nem személyeskedés, csupán nagyon ritkán hallgatok magyar nyelvű zenét. Elég árulkodó, hogy a korong fele egyből a gyűjtő-lejátszási listámon landolt, amin az új megjelenéseket gyűjtöm magamnak: olyan díszes társaságba, mint Slayyyter, Madonna, Kim Petras vagy Demi Lovato. Szóval, mondhatni már a koncertre való készülődéskor beszippantott valami, aztán a koncert előtti napokon valószínűleg a szomszédok azt is hihették, hogy személyes beefem van Tóth Gabival, annyiszor ment a BOSZORKÁNY.
Az estét a BALKAN VIP nyitotta, és a srácok tényleg jól bemelegítették a közönséget, akiknek a fellépésük során már érezhető volt a teltház, de ez csak dobott a hangulaton. Ábel és Marci duója egyébként a Mehringerrel közös SZAR AZ ÉLET című slágerrel robbant be igazán a köztudatba, ami a rendszerváltás egyik íratlan himnusza lett a fiatalok körében – és valószínűleg főként az erre felkészítő időszakhoz kötik a legtöbben. A 35 fokban tényleg kihozták a maximumot, és már most látom a fantáziát abban, hogy jövőre, vagy a következő szezon után ők is önálló parkos estével jelentkeznek.
A nyitány – az egyébként egyik kedvenc számom – óriásit ütött és 11 ezer ember érezhette egyszerre azt a személyes és képzeletbeli beefet, amiről a szomszédunk is töprenghetett az elmúlt napokban. Voltam olyan szerencsés helyzetben, hogy néhány dal erejéig a fotós árokba is bemehettem dolgozni és egy galériát is összehozhattam az estéről, ami egy kicsit megszínesíti a száraz és több bekezdésből álló szöveget. És hamár szerencse, nem titkolom, hogy mindig reménykedek, hogy 1-2 kedvenc dalomat azért az árokból hallhatom, de az egyiket már kilőtték Marciék és nem voltam bent, és még akkor sem, amikor Puzsér Róbert szólója megnyitotta hivatalosan is az estét… de az jobban fájt, hogy a PALAZZO-ról már pont ki kellett jönnöm, a FÉLTÉGLÁK pedig a koncert vége fele csendült csak fel.
Az este egyik leginkább pofon vágó pillanata az Indigoval közös REMÉLEM volt, de csak valahol a Hóvirág, a BÚCSÚDAL és a Presser Gáborral közös SZABADSÁG-DAL pillanatok között, mert ezek tényleg hidegrázósak voltak, Molnár Tamást pedig mindig felüdülés látni, így most is kellemes színfoltja volt a bulinak.
És az, hogy a magyarok sírva mulatnak, teljesen beigazolódott: amíg engem jobban lekötöttek a pörgős, darálós dalok, mint a BAD BUNNY, a NEVELETLEN, a SZ(EX), a 3/4 és a már emlegetett PALAZZO vagy BOSZORKÁNY, addig az tisztább volt, mint a csillagos ég, hogy a közönségben egy dolog biztosan közös, mégpedig az, hogy egy igazi trauma-dump volt az este és mindenki átszellemülve és új emberként térhetett haza, hiszen a lassabb, melankolikus dalokból sokszor Marcit sem lehetett hallani.
És tényleg, egy szó, mint száz, a magyar popzenének szüksége volt Mehringerre és a srácokra, hiszen egy teljesen új generációval ismerteti meg a műfajt, akik az elmúlt években biztosan többet hallottak a trapről vagy a rapről, mint a popról – a teltházas Budapest Park pedig csak a kezdet volt ebben biztos vagyok, de ezzel sikerült már most jó mélyen bevésnie/bevésniük a Mehringer nevet a (pop)történelem könyvekbe. Igaz, az era még csak most kezdődött, én már tűkön ülve várom, hogy hogyan tovább… de most még szívjuk fel a korong dalait és aki teheti, tényleg csípje el a fiúkat még a nyáron, mert garantáltan az egyik legjobb koncertélménnyel térhetünk haza az ő bulijukról.
