Miközben csillan a gyémánton a fény, az asztalon cisszen a sör: Slayyyter egy túlzó, szexi Soundcloud korszakát felváltotta az amerikai álom és az önreflexió.
Szex, pénz, önbizalom és egy adag hyperpop – ha nem ez az első találkozásunk az amerikai Slayyyterrel, akiről már egy rövidebb profilt korábban publikáltunk, akkor valószínűleg ezek a hívószak jutnak eszünkbe róla. Polgári nevén Catherine Grace Garner egy igazán érdekes és üde színfoltja a zenei szcénának, ugyanis pár éve még csak párszáz fős követőtáborával és az álmaival a nyakába vette a zeneipart, amit lassan de biztosan letarol erős karizmájával és a Slayyyter-jelenséggel. A frissen megjelent WOR$T GIRL IN AMERICA című korongjával pedig biztosak vagyunk benne, nem felejthetjük egyhamar a nevét.
Britney Spears, Lindsay Lohan, Charli xcx csak egy modern köntösben és sokkal kevésbé károsan: valahogy így írnánk körbe a legrosszabb lányt Amerikában, de menet közben valahol csak a drogok maradtak meg, meg a korai, agyon-romanticizált Egyesült Államok és ennek az egész szubkultúrának motívumai és ikonográfiája. A sör, a baseballsapka valahogy mégis tökéletes kiegészítője lett a flitteres, csillogó outfiteknek és nyuszifüleknek.
De az eredeti, pőre, felajzott nő, akinek olyan dalokat köszönhetünk, mint a Daddy AF, a Throatzillaaa, vagy a Purrr valahol eltűnt menet közben, miközben ez a tematika átváltott arra, hogy egy kendőzetlenül őszinte, már-már felnőtt nőt hallhatunk vissza, miközben korábbi élményeiről és tapasztalatairól énekel. A szexet felváltotta a szerelem, de a pénz és a „self”, vagyis a saját perszónája továbbra is a középpontban maradt.
A zenei világ egyébként felzabálta a WOR$T GIRL IN AMERICA című lemezét és hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy minket nem ragadott el, de ha a nap végén választani kéne eközött és a STARFUCKER című megjelenése között, az utóbbira tennénk le a voksunkat, csupán azért, mert itt olyan, mintha nem jutnánk egyről a kettőre.
Meg kell hagyni, ritkán hallunk egy ennyire jól megkomponált és összerakott, és amin a hangsúly van, egyedi elektro-pop lemezt: az erát berobbantó BEAT UP CHANEL$ könnyen a művésznő karrierjének egyik legjobb dala, még az azt megelőző Dance… tökéletesen elakaluzol minket abba a világba, amit Slayyyter megálmodott az egész korszakának. GAS STATION dala egy pár percig visszahozza azt az érzést, mintha a régi, még eldugott előadót hallanánk, a YES GODDD pedig a tetőfoka, a középpontja a lemeznek, amit az UNKNOWN LOVERZ gyorsan fel is old, teljesen kizökkentve minket az eddig felépített univerzumból.
A korongot az ikonikus Britany Murphy előtt tisztelgő dalával zárja, aki tehetséges amerikai színésznő volt, a kilencvenes és kétezres években olyan ikonikus filmekkel futott be, mint a Spinédzserek, az Észvesztő és a 8 mérföld. Bár hollywoodi karrierje rendkívül ígéretesen indult, életének utolsó éveit egészségügyi gondok és szakmai nehézségek árnyékolták be. 2009-ben, mindössze 32 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt, a hivatalos vizsgálat szerint halálát tüdőgyulladás, vashiányos vérszegénység és legális gyógyszerek véletlen túladagolásának kombinációja okozta. Tragédiáját tovább súlyosbította és számos összeesküvés-elméletnek megágyazott, hogy férje, Simon Monjack mindössze öt hónappal később kísértetiesen hasonló körülmények között vesztette életét ugyanabban a Los Angeles-i házban. A fiatal ikonhoz szóló ódájával teszi fel a pontot, pontosabban, a koronát az „i”-re Slayyyter, ahol a hírnév árnyoldalait és a saját sebezhetőségét énekli meg.
A lemez jó, Slayyyter jó, az elektro-pop és a Charli xcx BRAT lemezét szeretőknek, illetve a hyper-pop fanoknak pedig kötelező darab, de mint tudjuk, a művész a jéghegy csúcsa, mint ahogy a BEAT UP CHANEL$ is és órákon keresztül lehetne csodálni azt, ahogy kitör a niche hallgatóbázisból és meghódítja, nem csak Amerikát, de a világot is.
