Portair, vagyis Drew Southwell tipikusan az az előadó, akinél nincs szükség mindenféle cicomára vagy mázra ahhoz, hogy boldog és sikeres legyen. Nem véletlenül ennyire titokzatos, ugyanis mottója az, hogy beszéljen a zenéje a szavai helyette. A megjelenéseit pedig rendre annyira nyitva hagyja, hogy nem tudjuk, kihez szeretne szólni a költő valójában. Ezzel és melankolikus indie-pop dalaival a legtöbb ember mégis tud azonosulni. Miért? Mert tényleg bármit jelenthetnek a hallgatóinak a dalai, legyen az egy emlék, egy személy, egy szituáció vagy egy hely.
A Sydney-ben született, majd később Los Angeles-be költöző feltörekvő írónak és zenésznek több alkalommal volt már lehetősége felfedezni fővárosunkat, ugyanis legutóbb például Go-Jo előzenekaraként köszönthettük, de előtte pont úgy, mint most is, barátja, Jonathan Roy előtt zenélhetett. Az ausztrál előadót épp az egyik legnagyobb hóvihar fogadta Budapesten, amivel nekünk is meggyűlt a bajunk a beszélgetés előtt, ugyanis az egész város megbénult egy rövid időre. Szerencsére az A38 Hajó indusztriális stílusú backstage részében ebből már semmit sem érzékeltünk. A zenész ott várt minket, akinek akkortájt hozták a vacsoráját, hogy mi megérkeztünk, de még így is nagyon szívesen ült le velünk beszélgetni. Az interjú megjelenését direkt új dala, az In Place Of You megjelenésére időzítettük –exkluzív Portair interjú az A38 Hajóról.
Hogy vagy ma?
Jól vagyok, köszönöm. Nagyon hideg van, de örülök, hogy itt lehetek.
Nem először jársz Budapesten. Volt lehetőséged körülnézni és felfedezni a várost ebben a szép időben?
Igen, egy kicsit. Az időjárás kissé megnehezítette a dolgot, de tegnap volt egy szabadnapunk, megszálltunk a városban, és tudtunk sétálni egy kicsit. Nem mentünk túl messzire az őrült időjárás miatt, de sokszor jártam már itt, imádom Budapestet. Gyönyörű hely.
Kezdjük a legelején: mikor és hogyan kezdtél dalokat írni és zenélni?
Nos, gyerekkoromban kezdtem. Zenész családban nőttem fel. Fiatalon kezdtem dobolni és gitározni tanulni, és dalokat írni. Komolyabban 17 éves korom körül kezdtem dalszerzéssel foglalkozni. Ausztráliában alapítottam egy zenekart, velük írtam dalokat, aztán idővel ez átalakult egy szólóprojektté. És most itt vagyok, még mindig ezt csinálom, mintegy 15 évvel később.
Kik voltak a legnagyobb inspirációid, amikor felnőttél, és kik most?
Amikor felnőttem… érdekes, mert fiatalabb koromban nagyon oda voltam a kemény zenékért. Sokat doboltam, és imádtam olyan bandákat hallgatni, mint az Underoath vagy a Lamb of God, szóval tényleg kemény metált. Aztán ez valahogy átalakult indie poppá, indie folkká az idők során, amit most is csinálok. Hogy most mik inspirálnak… ez nehéz kérdés. Sokféle zenét hallgatok. Szeretem a klasszikusokat, tudod, imádom például a Simon and Garfunkelt. Néhány előadó, akit nagyon szeretek, például Noah and Mo vagy Ry X, talán ők inkább a modern indie alternatív térben mozognak. De hallgatok sok techno és művészibb zenét is, szóval biztosan vannak onnan is inspiráló elemek.
Tudom, hogy most dolgozol a debütáló albumodon, ami nagyon izgalmas. Hogy áll, és mikorra várhatjuk?
Alakul. Már vagy két éve dolgozom rajta. Eddig körülbelül hat-hét dalt fejeztem be, és még hat-hét van hátra. Szóval nagyjából a 80%-ánál tartok. A többi dalt már csak szerkeszteni kell, amit a következő hónapban próbálok befejezni. De turné közben ez kicsit nehéz. Remélem, hogy a hónap végére befejezem a nagyobb részét, aztán elküldöm keverésre és masterelésre, és remélhetőleg az egész kész lesz a hónap végére.
Ha csak három szóval kellene leírnod az albumot, mit mondanál?
Melankolikus, nosztalgikus és kísérletező.
Az összes dalod közül melyiket mutatnád meg egy olyan embernek, aki még nem ismer?
A már megjelentek közül valószínűleg a Places című dalomat mutatnám meg. Jelenleg ez a legismertebb dalom, és úgy érzem, ez foglalja össze a legjobban a hangzásomat. Általában ez az a dal, amit az emberek ismernek, szóval ez egy remek bemutatkozás.
Most épp turnén vagy, és valójában elég sokat turnéztál az elmúlt évben. Mi a kedvenc részed abban, hogy úton vagy?
Igazából, imádok fellépni, sok örömet okoz. De találkozni az emberekkel a koncerteken szintén nagyon kellemes élmény. Különösen, amikor hosszú utat tesznek meg, hogy lássák a koncertemet, vagy megosztják velem a történeteiket arról, hogyan segített nekik a zeném. Ez mindig nagyon jó érzés. Szóval azt mondanám, valószínűleg ez a legjobb benne, hogy ténylegesen kapcsolatba kerülhetek az emberekkel.
És mi az az egy dolog, amit egyszerűen nem hagyhatsz otthon, amikor turnézni indulsz?
Ó, ez nagyon nehéz. Elég minimalistán pakolok, tényleg próbálok a lehető legkevesebb cuccot vinni.
Nem lehet unalmas válasz, mint például az útlevél…
Akkor a nedves törlőkendő. A vécére! [Nevet]
Ha a jövődre gondolsz művészként, mi a legnagyobb célod? Amikor azt mondod: „Oké, megcsináltam”?
Azt hiszem, számomra a legnagyobb cél a koncertezés. Az elmúlt három évben rengeteget turnéztam, de főleg előzenekarként. A jelenlegi célom, hogy eljussak arra a szintre, ahol saját headliner koncerteket adhatok világszerte. Amit szerintem jövőre meg is próbálok, amint kijön az album. Szóval ez lenne a legnagyobb cél: eljutni oda, hogy elég rajongóm legyen világszerte ahhoz, hogy saját turnéra indulhassak. Így megválogathatom, mikor turnézom, ami nagyon sokat segítene, mert jelenleg abban a helyzetben vagyok, hogy mindenre igent mondok a növekedés érdekében, de ez elég fárasztó. Ha évente csinálhatnék pár saját turnét, az lenne az álom.
Készültem egy kis játékkal. Összeállítunk egy lejátszási listát Portair’s Playlist címmel. Csak adok néhány szót, neked pedig egy dallal kell válaszolnod.
Rendben, lássuk, hogy megy.
Egy dal, ami mindig jókedvre derít?
Dom Dolla – Rhyme Dust. Ez mindig feldob.
Egy dal, ami a gyerekkorodra emlékeztet?
Linkin Park – In The End.
Egy dal, amit bárcsak te írtál volna?
Elvis Presley – Can’t Help Falling in Love.
Egy dal, amit színpadra lépés előtt hallgatsz?
Igazából nem hallgatok zenét, mielőtt felmegyek a színpadra. Megcsinálom a beállást, eljátszom a dalomat, aztán próbálok csak kikapcsolni és pihenni a koncertig. Szóval erre nem tudok őszintén válaszolni.
A jelenlegi kedvenc dalod?
Egy Idemi (vagy hasonló) nevű előadó, ők egy duó, és elektronikus house zenét játszanak. Van egy Anywhere című daluk. Azt hallgatom újra és újra.
És mit üzennél a magyar rajongóidnak?
Nagyon köszönöm, hogy hallgattok. Tényleg elképesztő, hogy eljövök egy városba a világ másik felén, és vannak emberek, akik ismerik a dalaimat. Szóval csak egy hatalmas köszönetet mondanék mindenkinek, aki eljött egy koncertre, vagy eljön ma este, és remélem, továbbra is jönni fogtok.
